Először nézzük át az Európa-bajnokság tapasztalatait! Mivel nem veszítettünk mérkőzést (az egy szem junioron kívül), így utólag könnyűnek tűnik. Nem sok idő volt elemezgetni az Eb mérkőzéseit, de megállapítható, hogy morálisan nagyon egységes csapat volt a pályán, és őszintén kimondható, nem volt tökéletes a játékunk.

A formánk messze volt a csúcstól, de nagyon fegyelmezetten, tudatosan játszottunk, és nagyon elszántak voltunk. Pont ezért a megállapításért nem szedtük darabokra az elmúlt két hétben az Eb-mérkőzéseket, de azért természetesen átvettük az összes fontosabb találkozót a játékosokkal. Megbeszéltük a felmerült problémákat, és természetesen az edzések keretében javítottuk a hibákat. A hosszabb távú előrelépés egy teljes körű elemzést követel majd, meg kell vizsgálni az újonnan felmerülő bírói és játék trendeket.

Itt meg kell gondolni, melyik jelent meg speciálisan azért, mert egy skandináv ország volt a rendező, és melyik marad meg hosszú távra a strandkézilabdában. Tegnap egy rövid beszélgetés keretében egy nagyon kedves barátom, aki inkább példakép és egy kicsit mentor is (nem a strandkézilabdában) jelezte, szerinte a saját kardomba dőltem. Tényleg, így utólag erősen úgy néz ki, hiszen egy elemző cikk keretében leírtam, ki milyen profin készül fel a világban, majd legyőztünk mindenkit az általam kevésnek ítélt felkészüléssel.

Nagyon könnyű lenne levonni két következtetést, vagy azt, hogy nem volt igaz, mások milyen profin készülnek fel (hiszen akkor már hamarabb is nyert volna magyar női csapat), vagy utólag azt mondani, milyen zseniálisak vagyunk párban a Mariannal, hiszen mindig nyerünk. A strandkézilabdában nagyon sokat számít a fegyelem, az alázat a csapat iránt, a motiváció, az elhivatottság egy adott versenyen, és talán ezt mindig el tudjuk érni a játékosainknál.

Nagyon régóta más támadási rendszert játszunk, mint a világ, és az idei évben Mariann egy tökéletesen működő védekezést is összerakott hátul. Természetesen azért kellenek nagy egyéniségek is a pályára, és sok nagyon ügyes, elszántan dolgozó játékos is. Nagyon szeretnénk majd a Világjátékok után is boldogan nézni szét, de én nem hiszem, hogy az egyszerű lesz majd. (Ahogy a mondás mondja, nem minden sajt papsajt, pedig minden papsajt sajt.)

Természetesen az elmúlt két hét történéseivel is adós vagyok, igyekszem a hosszú repülőúton pótolni mindent. Most szeretném a lányok nevében azoknak megköszönni, akik a múltkori cikkből kimaradtak, akik sok éve segítenek nekünk, és támogatnak minket. Nagyon sok köszönet illeti a saját klubvezetésünket, hogy 2007 óta elviselik, hogy a termes eredmények rovására mi strandkézilabdát játszunk az év egy szakaszában.

Itt a személyes közreműködésért támogatásért is külön köszönet Farkas Károly úrnak, a társadalmi elnökünknek, Kretz Tamásnak és Tóth Tamásnak a családjával együtt nem csak a támogatásért, hanem a több éves kamerázásért, segítségért. Természetesen nagyon köszönjük a Szentendrei VSZZRT mindenkori vezetőjének a pálya használatot és az idén a budakalászi pálya használatát is köszönjük Hajdú Gáboréknak.

Nagyon sok embert kellene felsorolni, hiszen egy sok éve tartó küzdelem végén lett meg az áhított siker. Nagyon nagy köszönet a handball.hu-nak a 2011-es umagi közvetítésért, a több éves folyamatos támogatásért, segítségért. Nagyon nagy köszönet az MKSZ-es médiacsoportnak a cikkekért és természetesen mindenkinek, aki segített, támogatott minket. Reméljük, meg tudjuk hálálni a segítséget még az idén is talán valamilyen újabb eredmény formájában.

Gróz János

© handball.hu