A világbajnokságot Macedóniában rendezték, a helyiek már készülhettek az ugyanazon év telén ott rendezendő felnőtt Eb-re. A kiírás szerint az 1988. január elsején, vagy később született játékosok vehettek részt, döntően tehát az 1988/89-es korosztály (a fiatalabbak az ifi vb-n szerepelhettek). Ezek a játékosok ma 23-25 évesek, az idősebbek tehát már profi pályafutásuk delénél járnak. Voltak fiatalabb résztvevők is, róluk külön is megemlékezünk.

A dánok

A dán válogatott szereplését előzte meg a legnagyobb várakozás. Az északiak együttese évek óta nem kapott ki, hibátlan mérleggel nyerte a 2007-es U19 Eb-t, akárcsak egy évvel korábban a (történelemben először megrendezett) ifjúsági vb-t. Ráadásul Dánia felnőtt válogatottja ekkor mélyponton volt, három egymást követő olimpiai győzelem után a soron következő ötkarikás játékokra ki sem jutott, és egyébként sem szerepelt jól a világversenyeken. A kézilabdát szerető közvélemény az akkori junior korosztálytól várta a dán válogatott újjászületését (valamint a figyelmük a férfi válogatott felé fordult, és jórészt ott is maradt).

A várakozások részben megvalósultak, az öt évvel ezelőtti junior csapat adja ma a dán felnőtt válogatott gerincét. Akkor az U20-ban a kapus Sandra Toft volt (a Team Tvis Holstebróval az idén EHF-kupát nyert, és a dán bajnokságban ezüstérmes lett). Két nagyon jó irányítója volt Heine Eriksennek, Lærke Møllert a korszak legtehetségesebb játékosának tartották a saját posztján – az azóta eltelt években túl sokat volt sérült ahhoz, hogy igazán megmutathassa, mire képes, de a vb-t végig meghatározta a játéka (az FC Midtjylland játékosaként az idén dán bajnok lett). Váltótársa a poszton Kristina „Mulle” Kristiansen lehetett volna, de Eriksen nem akart két ilyen jó játékos közül egyet mindig a padon ültetni, ráadásul nem volt igazán jó balátlövője, ezért sok időt töltöttek egymás mellett is a pályán, ilyenkor egyikük értelemszerűen idegen poszton játszott (Kristiansen is a TTH játékosa, Tofttal kettejüknek nagy szerepük volt abban, hogyegyüttesük középcsapatból a bajnoki döntőig, nemzetközi kupagyőzelemig jutott).

A két szélső, Gitte Andersen és Mie Augustesen, akkortájt mindketten a Randers játékosai, dán bajnokok lettek csapatukkal 2012-ben. Az első számú beállós, a kiemelkedő testalkatú Susan Thorsgaard azóta is Ikastban játszik, friss dán bajnok, a BL-ben nagy valószínűséggel Magyarországon is láthatjuk ősszel. Nem állt rosszul a csapat a jobbátlövő posztján sem. Az első számú jelölt Line Jørgensen lett volna, aki ragyogó védő is, de ő nem sokkal a vb előtt megsérült, így egy másik jó átlövő, Camilla Dalby lett kezdő ezen a poszton (akárcsak a felsoroltak mindegyike, ők ketten is hamar bekerültek a felnőtt válogatottba is, Jørgensen az FCM-mel bajnok is lett, Dalby a Randers-szel érte el ugyanezt). Dánia válogatottja a várakozásoknak megfelelően kezdte a vb-t, sorra nyerte a meccseket (egy döntetlent játszott Montenegró ellen), és veretlenül jutott a döntőbe, ahol Németország ellen az első félidő közepén már hat góllal vezetett (9-3).

A németek

A német csapat szövetségi kapitánya a Buxtehude jelenlegi edzője, Dirk Leun volt. Az ő csapatából is sokan váltak később ismert játékosokká. A német rendszernek megfelelően ezeknek a lányoknak a nagy része akkortájt kisebb, jórészt másodosztályú csapatokban szerepelt. A jobbszélső Marlene Zapf is a 2. ligából igazolt a Bayer Leverkusenbe 2009-ben (ma ő a német válogatott kezdő jobbszélsője). A jobbátlövő posztján egy kivétel, a lipcsei nevelésű Susann Müller játszott, ő azóta megjárta Dániát és Szlovéniát is, most hazatér. A másik átlövő posztért két nagyszerű játékos is versengett. Franziska Mietzner Frankfurtból, és Nadja Nadgornaja, aki éppen azon a nyáron váltott a Blomberg-Lippe együtteséből egy másik kiscsapathoz, Trierbe. Leun főként Nadgornaját favorizálta ezen a poszton, később mindketten bekerültek a német felnőtt válogatottba, és azóta mindkét játékos a Thüringer HC-be igazolt.

Egy rendkívül jó balszélsője volt a német válogatottnak, a csapatkapitány Elisabeth Garcia-Almendaris személyében. Már a névből is kiderül, hogy a játékos nem tisztán német származású, de ő már az NDK-ban, Wilhelm-Pieck-Stadtban született, a vb idején Zapfhoz hasonlóan a TSG Ketsch játékosa volt, és vele együtt igazolt a fiatal német tehetségeket szívesen alkalmazó Renate Wolf hívására Leverkusenbe. Felnőtt karrierje ígéretesen indult, tehetsége mellett egzotikus szépsége miatt is kedvelték a szurkolók, de túlságosan sérülékeny volt, 23 évesen, a harmadik keresztszalag-szakadása után abbahagyta a kézilabdát. Hiányában ma akkori cseréje, a buxtehudei Lone Fischer szerepelhet (csereként) a felnőtt válogatottban.

Szintén a másodosztályból került rendkívül fiatalon a keretbe az irányító Kim Naidzinavicius. Ő 1991-es születésű, a vb idején még csak 17 esztendős volt. Ennek ellenére tevékeny részt vállalt a csapat jó szereplésében – igazán a következő korosztállyal érhetett volna el nagy sikereket, de akkor már a csapattársak őmellé nem tudtak felnőni. Azóta ő is az első ligában játszik (hol máshol, mint Leverkusenben), és bekerült az ország felnőtt válogatottjába is.

Németország válogatottja is jól szerepelt a vb első részében, de nem volt annyira meggyőző, mint Dánia. Becsúszott egy-két vereség is, de a legfontosabb mérkőzéseket megnyerte, amivel bejutottak a döntőbe. Ott aztán elúszni látszottak a remények, úgy tűnt, papírforma-eredmény születik, mivel az első félidő közepén már hatgólos hátrányba kerültek. Akkor azonban megrázták magukat, hat perc alatt hat gólt lőttek, és kiegyenlítettek.

Ezután nagyjából fej-fej mellett haladtak a csapatok, négy perccel a vége előtt Franziska Mietzner góljával 22-22 volt az állás. Ezután rontott lövések, technikai hibák következtek (mindkét együttes négy-négy támadást rontott el zsinórban), és három másodperccel a lefújás előtt szintén Mietzner döntötte el a mérkőzést: Németország 23-22-re megverte a nagy esélyest, és megnyerte a világbajnokságot.

A többiek

Persze nem csak ebben a két válogatottban szerepeltek nagy egyéniségek, még ha ők is álltak össze igazán a legjobb csapatokká. A negyedik helyezést elérő spanyol válogatottat leginkább a jobbszélső Carmen Martín és az átlövő Nerea Pena húzták. Nem ért el igazán jó eredményt Montenegró, az ő legjobb játékosai ekkor még nagyon fiatalok voltak, Milena Knežević ifjúsági, Suzana Lazović pedig egyenesen serdülőkorú volt még. Az őket az utolsó helyosztón legyőző francia válogatott kapusa Cléopatre Darleux volt, a jobbszárnyat pedig Blandine Dancette és Audrey Deroin alkották. Románia csapatából hiányzott a korosztály egyik legjobb játékosa, Cristina Neagu, mivel ő már akkor a felnőtt válogatott tagja volt, és pár nappal később kezdődött a pekingi olimpia. Horvátország kapusa Marta Žderić volt, a jobbszélső a később Magyarországra igazolt Ana Nikšić. A szlovén válogatottal nem szerepelt jól Barbara Varlec (később a férje neve alapján Lazović), Alja Janković, Tamara Mavsar és Alja Koren – Koren kivételével ma a Krim játékosai, legutóbb a BL elődöntőjében láthattuk őket.

Az All Star csapat összeállítása: Sandra Toft (DEN) – Carmen Martín (ESP), Camilla Dalby (DEN), Hanna Gwon (KOR), Sandra Bosnjak (CRO), Nadja Nadgornaja (GER), Elisabeth Garcia-Almendaris (GER). A torna gólkirálynője a dán Camilla Dalby, legjobb játékosa a koreai Hanna Gwon lett.

A magyarok

Magyarország részben feláldozta ezt a vb-t. A következő évben nálunk rendezték a junior (U19) Európa-bajnokságot, és az arra való felkészülésként a 2008-as vb-re is az 1990/91-es korosztályt nevezték be magyar részről. A csapatban egyetlen junior korú játékos sem szerepelt, a nagy többség ifjúsági, egy játékos (Hornyák Dóra) pedig serdülőkorú volt. Mivel egy ország értelemszerűen csak egy csapatot nevezhetett, ez egyben azt is jelentette, hogy az 1988/89-es korosztálynak nem volt lehetősége a világbajnokságon szerepelni. Ez akkoriban okozott is vitákat, nyilván többen úgy érezték, hogy elbántak velük ezzel a döntéssel.

A magyar keret: Vig Vivien, Futaki Hajnalka (kapusok), Fehér Viktória, Tamás Krisztina, Gulya Krisztina, Turcsányi Krisztina, Kovacsics Anikó, Szölösi Patrícia, Hornyák Dóra, Léránt Vivien, Dajka Bettina, Kisfaludy Anett, Drávai Gyöngyi, Horváth Bernadett, Deáki Dóra (mezőnyjátékosok).

Róth Kálmán csapata nem tartozott a vb esélyesei közé, de a szereplése felülmúlta a várakozásokat. Egy szoros mérkőzésen megvertük Romániát, így a papírforma-eredmények mellett még egy Németországtól elszenvedett súlyos vereség (35-21) is belefért. A négy közé jutásért Dániától is kaptunk egy hatalmas pofont (34-23), így az elődöntő elúszott, és a Montenegró elleni mérkőzésre maradt annak eldöntése, hogy játszhatunk-e az ötödik helyért. Ezt a meccset óriási csatában úgy nyertük meg, hogy Dajka Bettina a mérkőzésen csak egy gólt szerzett, de azt három másodperccel a lefújás előtt, döntetlen állásnál érte el, így az 5-6. helyért játszhattunk a vb zárónapján. Ott, Szölösi 7 és Léránt 6 góljával, Tamás Krisztina 4/4-es lövőteljesítményével 28-24-re megvertük Horvátországot, így csapatunk az ötödik helyen végzett. A javarészt ugyanerre a keretre épülő magyar junior válogatott egy évvel később ezüstérmes lett Győrben az Eb-n - de az már egy másik történet.

Németh Attila

© handball.hu