Nagyon sokan kerestek meg az elmúlt időkben a kérdéseikkel a strandkézilabdával kapcsolatban, hiszen sokan szeretnének többet tudni erről a sportról, de sajnos most nincs időm mindenkinek személyesen válaszolni. Helyette megpróbálom egy rövid írásban összefoglalni, ahogy én látom a világ különböző csapatának összeállítási felkészülési szisztémáját. Természetesen ez a saját véleményem, és minden ettől eltérő véleményt is tiszteletben tartok.

Kezdjük az egészet a világ elitjével: a brazil, norvég, dán, horvát, olasz, spanyol, ukrán és természetesen az eltiltott de erős orosz válogatott. Lentebb ezeknek a csapatoknak országoknak a szisztémáit szedtük össze:

Brazil válogatott: Napi két edzés, fizetett játékosok, akik egész évben versenyeznek, edzenek a strandkézilabdában. Nem tartoznak a Brazil Kézilabda Szövetség alá. Ők a legjobbak a világon jelenleg.

Skandináv csapatok: 2009-től törtek előre ebben a sportban látványosan (Norvégia, Dánia). Itt egy egész más szisztéma érvényesül. A-és B-válogatott kerettagok, junior válogatottak, és egypár világsztár, leendő világsztár a keretekben (Sulland, Brustuen, Holmlimo, Riegelhuth, Frafjord, Edin) fizetett edzőkkel. Évente 2-4-5 hét felkészülés, sok mérkőzés a dánokkal, utazás egy-egy hétre külföldre (Horvátország, Olaszország, Magyarország). Sok pénz, erős sportdiplomácia, megvett TV-közvetítés stb. A dán csapat részben igyekszik másolni a sikeres norvég szomszédot, már csak az aranyérem megszerzése hiányzik (két vb-ezüst, egy Eb-ezüst után, otthon valószínűleg erre készülnek)-

Olaszország: 2009-ben mindent megnyertek Neukum Tamás vezetésével. A strandkézilabda válogatott egyben a teremválogatott is, így közösen készülnek fizetett edzővel. Megnyerték az Eb-t és a Világjátékokat. Ebben az időszakban még megfelelő időtartalmú felkészülésük volt. Mára ez jelentősen megváltozott Tomi barátom bánatára, de így is még mindig az elithez tartoznak. Nekik is erős sportdiplomáciai hátterük van (2007-ben Eb-t rendeztek).

Horvát, spanyol, és más csapatok, akik valamennyire foglalkoznak vele: Első osztályú játékosok, strandkézilabdázók és egy-egy sztár alkotja a keretüket. A horvátoknál például 2011-ben Lovric mint nyúl (specialista). 28-34 napos a felkészülésük, Eb-t is rendeztek. Itt is jelentős a sportdiplomáciai háttér.

Strandkézilabda, mint életérzés csapatok: 1-2-3 egy-háromnapos felkészülés, és ahogy a szlogen mondja: "pia, haverok, buli és egyéb más kikapcsolódás". Ez a vonal talán erősen kikopóban van a világversenyekről. Egy-két idősebb játékosállományú csapat, vagy vidámabb nép (Svájc) akikre jellemző még.

Magyarország: Nálunk kísérlet szintjén sok minden volt, utoljára a mostani szisztéma előtt egy az akkori idők legjobb strandkézilabdázóiból álló csapat szerepelt 2007-ben az olaszországi Európa-bajnokságon. Sajnos katasztrofális eredménnyel a 12. helyen végeztek. Ettől azért jóval több volt bennük, csak sajnos 3-5 nap felkészüléssel mentek ki, így 2008-ban nem voltunk érdekeltek női vonalon a világversenyeken. Lehetett tudni, hogy valamit lépni kell, mert a magyar csapatok nem neveltek utánpótlást, és évről-évre öregedett a gerinc. 2009-től állt össze egy vegyes szisztéma, ami egyfelől a sokat dolgozó és folyamatosan játékosokat nevelő utánpótlásra, másrészt a behozható NB I-es játékosokra, és néhány régi strandkézilabdásra épült. Itt a keret egyik fele 67 napot készült, és kiegészült kevesebbet dolgozó játékosokkal.

A jelenlegi tervek, elképzelések és a valóság: Az elmúlt négy évben csatlakoztunk fiatal gyerekekkel és pár idősebb játékossal a világelithez, de nem voltunk képesek átlépni a saját árnyékunkon. Nem sok hiányzott hozzá minden évben, de valami mindig történt. Idén nagyon erős Eb-csoportunk van, ahol 4-6 kiváló csapat vív a nyolcba jutást jelentő első négy helyért. Az Európa-bajnokság után következik a Világjátékok, amin egy éremszerzés vagy egy ettől is kiugróbb siker négy év támogatást jelenthet a szövetségnek és a strandkézilabdának. Mi 2007 óta készülünk folyamatosan arra, hogy 15-20 nagyon magasan képzett strandkézilabdást kinevelve hosszú évekre csatlakozzunk a világ élvonalához, sok pénz és teremválogatott játékosok nélkül. Sajnos az idei évben értek minket meglepetések, az általunk az elmúlt években nevelt játékosok közül (a klubjuk miatt) nagyon sokan hivatkoztak más indokokra, és lemondták a válogatottságot. Ez jelzi azt, hogy lehet álmodozni a fent felsorolt példák nyomán, ki hogyan oldaná meg a strandkézilabdát, de jelenleg nálunk ezek nem működő elképzelések.

Menjünk végig a fent leírt csapatépítési összeállítási szisztémák közül nálunk melyik életszerű, kivitelezhető:

Brazil szisztéma: nálunk esélytelen, és nincs is létjogosultsága elválasztani a teremtől és a kézilabda szövetségtől a strandot.
Skandináv módi: A felnőtt terem válogatottak és a kiemelkedő junior játékosok kivitele homokra, amikor az előbb írtam le, hogy védekező, padon ücsörgő, utánpótlás korú játékosokat nem engednek el nemzeti válogatottba, erősen utópia jellegű gondolat. Nem elfogadott a strandkézilabda a termes edzők körében, így nem nagyon engedik sajnos.
Régi olasz példa: Egyben terem és strand válogatott, szerintem ez az előbbiek fényében még mókásabb gondolat nálunk, és nem is reális. A magyar teremválogatott, a magyar bajnokság a világ legjobbjai közé tartozik, tényleg nem reális elképzelés, így ezt is elvethetjük.
Horvát, spanyol: Egy világsztár és pár profi játékossal kiegészített strandkézilabdásokból álló, fizetésért játszó játékosok nálunk a fent leírtak tükrében szintén az álom kategóriába tartozik sajnos. Talán ez lehetne az egyik út, de nagy valószínűséggel nem lesz. A magyar profi játékosok leterheltek, erősen kihajtottak évente pár hét szabadidővel.
Bulizgató strandkézilabda csapatok: Az erős minden éves eredmény kényszer, a folyamatosan erősödő világelit, és a strandkézilabda profi sporttá válása a világversenyeken egyre jobban kiszorítja ezt az elképzelést. Sajnos szerintem itthon sem megengedhető ez a szemlélet, hiszen ez az alapja a szakma nagy ellenállásának. Indokok: mindig isznak, buliznak, szexnek, erre építik, hogy a sportunk sérülésveszélyes, és nincs sportértéke, stb. Sajnos miközben ez a régi buli szemlélet egyre nagyobb kárt okoz a válogatottaknak, újra előretörőben van a jelenlegi elképzelésekben.

A jelenlegi női válogatottak felkészülési összeállítási szisztémája: Az elnökség, az elnök úr által támogatott profin tervezett (57nap) felkészülés, amiből lett most 24-30 nap az Eb-re, amit mindenki elvégez, aki utazni akar a világversenyre (elveink szerint). Naponta 2-3-4 edzés és videózás, hetente öt nap tábor, napi 7-8 óra edzés, plusz elemzések. Nagyrészt fiatalokra, és a másodosztályú csapatokban játszó játékosok mellett NB I-ben játszó, de fiatalabb felnőtt játékosokra épített csapat. Természetesen kiegészítve egy-két idősebb játékossal, akik vállalják az extra megterheléssel járó felkészülést. Jelenleg a BSE és az Érd csapatától kaptunk játékosokat, akik vállalták a felkészülést. Az idén a két felnőtt világverseny egyikén kiemelkedő eredményt kell elérnünk az elvárások szerint (ezt mi is reálisnak érezzük). Mi nagyon szeretnénk mindkét felnőtt versenyen kiemelkedőt nyújtani az idei évben. A magyar női válogatott még soha nem volt a legjobb négyben az Európa-bajnokságok történetében (ezzel ki is jutnánk a vb-re), mi nagyon szeretnénk ezt a sorozatot megtörni. Egyben az idén szeretnénk éremmel hazatérni Caliból, és ha lehet, minél fényesebbel. Reálisan nézve, bár a fent felsoroltak tükrében nem lehetnénk sehol a nemzetközi porondon, mégis a világ legjobb tíz forgó játékosából öt a mi csapatunkban játszik, ami egy hétéves munka ciklus eredménye.

Egyben nagyon szeretnénk idén a világ egyik legjobban védekező csapatát összerakni. Mielőtt azt gondolná valaki, elfogultság, amit leírtam, a magyar válogatott forgó játékosai közül két gólkirálynő is kikerült az elmúlt négy évben. Fekete Bozsana 2012-ben Ománban a vb-n lett gólkirálynő, Gróz Kitti 2009-ben Larvikban, és 2011-ben Umagban lett felnőtt gólkirálynő. Három másik forgónk közül Hajdú Ági 2008-ban lett ifjúsági Európa-bajnok, Kretz Fruzsi és Tóth Emese már kétszeres ifjúsági Európa-bajnokok (2011 Umag, 2012 Batumi), és posztjukon a világ egyik legjobb játékosainak számítanak.

Természetesen a két gólkirálynő is utánpótlás Európa-bajnok, Kitti háromszoros, Bozsika egyszeres. A kapunkban a világbajnokság legjobb kapusának, és az Eb legjobb kapusának is megválasztott Győri Ági áll. Nagyon nagy reményeket fűzünk az idén a felnőttbe is bevezetett rendszerek sikerességéhez, bár még egy-két játékos fejében van kicsi bibi a külső környezet hatására (sokan vannak a sok munka és a bevezetett fegyelmi rendszerek, a reggeli futás, stb. ellen), de valószínűleg nem lesz probléma. A játékosok jelentős része hat-hét éve dolgozik sokat minden nyáron, és nyer folyamatosan az utánpótlás Európa-bajnokságokon, így hisznek ebben a rendszerben, és ezt képesek megértetni a többiekkel. Az érkező új három NB I-es játékos nagyon jó szellemiséggel dolgozik, így jelenleg sikeresnek tűnik ez az elképzelés. Sajnos pár a keretbe tervezett és évek óta nevelgetett játékos nem áll a rendelkezésünkre, de ez is megoldható probléma. Egy magyar nemzeti válogatott mindig mindenki számára óriási megtiszteltetés kell, hogy legyen, és m csak olyanokat szeretnénk elvinni, akik így is érzik, és hajlandók mindent megtenni az ország és a válogatott sikeréért

Ezzel a kis cikkel igyekeztem kicsit megvilágítani a jelenlegi helyzetet, megosztani a saját elképzelésemet, és egyben válaszolni a nekem címzett kérdésekre.

Gróz János