Egy a strandkézilabdában nagyon markáns korosztály távozik a nemzetközi küzdőtérről a 2013-as évben. (Ha valaki nem tudná, jövőre Dániában lesz még egy junior Európa-bajnokság az 1994-es korosztálynak). Azok, akik nem ismerik annyira a strandkézilabdát, azt hiszik, egyszerű: mindig mi nyerünk és kész. Ez, bár kívülről így néz ki, nem így van.

A mostani helyzet hat év munkáját tükrözi. 2006-ban már versenyeztek a mai ifikből páran a felnőtt strandkézilabda csapatokban (SZNKE). A 2008-as görög edzőtáborban már ott volt a Kretz, Gróz páros, és Tóth Emese is keret tag volt. Módszeresen próbáltunk más csapatokat bevonni az utánpótlás nevelésbe (itt az akkori Hobby KC és a Novum nagy segítség volt a sok fiatal játékossal), az első válogatottban hét szentendrei játékos volt, a másodikban már csak öten, a mostani harmadikban négyen. Ez sikeres bázis fejlesztési munkát jelez, ami jó érzéssel tölt el minket, viszont azt is látjuk, hogy az 1996-os korosztályban még nem látszik annak a korosztálynak a Kittije, Fruzsija, Emeséje vagy Bozsija.

Nagyon keményen kell a következő két évben dolgoznunk ahhoz, hogy felnőhessünk a saját magunk emelt szintre, ehhez kell az utánpótlás csapatok edzőinek segítsége. Sajnos a termes többség nem szereti a strandkézilabdát, pedig nagyon jól beleilleszthető a termes képzésbe, technikailag jól képzett játékosokat eredményezhet, akik jól látnak a pályán, és kreatívak is. Idén nagyon jó érzés volt a Vác, a Fehérvár és a Veszprém kedvező hozzáállása a strandkézilabda válogatotthoz. Ugyanezt tapasztaltuk a BSE csapatánál és a volt Dunaújvárosnál is, természetesen nem kihagyva a Szparit sem.

Sajnos magába az edzőtáborokba való elengedés így, hogy a vezető mag kiöregedett, kevés lesz, ezeknek a gyerekeknek kell versenyezniük is, hiszen a rutint csak ott lehet megtanulni. Cserébe a csapatok kapnak nemzetközi színtereket megjáró játékosokat, akik már nem riadnak úgy meg a felelősségtől. A fő indok a stranddal szemben az agresszió hiánya a strandkézilabda versenyeken, ami igaz, csak az az érdekes hogy a szabálykönyv ez a része nem tér el a teremtől, csak itt betartatják velünk. Például a testtel való ütközés benne van a lehetőségekben, a kilépés, sánc, beugró, bevetődéses sánc, stb., tehát nincs olyan nagy eltérés. A folyamatos emberhátrányban való védekezés jót tesz a lábmunkának, a gyorsaságnak, az emberelőnyös támadás a pályán látás fejlődését segíti (mindig megkeresni azt, aki a legjobb helyzetben van).

A labda nem vezetése a játékot gyorsítja, a homokban könnyű a lépéshibát észrevenni és kinevelni a játékosból. A homokon átlőtt labda lassabb, nagyobb erővel kell a gumilabdát eldobni azonos sebességhez, a homokról való felugrás, a pörgésből való dobás növeli az ugró magasságot, megtanítja a játékosnak megfigyelni dobás előtt a kapust.

A másik fő indok a pihenés hiánya, hiszen a strandkézilabda nyáron van, így a játékos nem pihen. Sajnos ez igaz, de ezen nem lehet változtatni, nagyon sokszor a termes utánpótlás-válogatott is végigdolgozza a nyarat. A strandkézilabda válogatott is válogatott, és az ország a kézilabda sikeréért dolgozik. Amint az eredmények mutatják, sikeresen. Ahhoz, hogy ez így maradjon, össze kell lassan fognunk, és elfogadni ezt a sportágat a kézilabdán belül. A felkészülés szempontjából már ez a szemléletváltás megtörtént. Az idei év a Kánaán volt, az új vezetőség minden feltételt biztosított, ami a sikeres felkészüléshez kellett. Nagyon nagy köszönet mindenkinek, akinek ebben része volt, hiszen sok problémával álltunk elő, mert a feladatunk kettős volt.

Az idén a felnőtt válogatott négybe jutása és az esetleges világjátékokra jutás volt az elsődleges cél. Nagyon sok segítséget kaptunk az idei évben, az új technikai vezetőnk a felnőtt női válogatott technikai vezetője, Langauf István lett, így nagyon profi hátterünk volt. Lukács Zsuzsannának köszönhetően zökkenőmentesen készülhettünk és dolgozhattunk együtt a horvátokkal Umagban. Mezei Anita sokat dolgozott az utazásunkon, hiszen nem volt egyszerű a helyzet a két válogatott közötti utazással. Batumiban sokat segített nekünk Erős Tamás gyúrónk, aki maga is volt strandkézilabda válogatott. Langauf Pista távozása után Réti Attila vette át a csapat körüli munkát, neki is köszönjük szépen. Természetesen Éliás Gábor barátomat (versenyigazgatót) sem szeretnénk kihagyni, aki sokat segített nekünk, hiszen az első, 2008-ban aranyérmes válogatottnak ő volt a technikai vezetője. Mindenki másnak is nagyon köszönjük a támogatást, a szurkolást, és reméljük jövőre is ott leszünk az élbolyban, további sikereket szerezve kicsi országunknak. Köszönet még az orosházi nőikézilabda-csapatnak, és Orosházának mindenért, és újra köszönet Pinizsi Tominak.

Gróz János

© handball.hu