– Igaz a mondás Nálad is: mindenütt jó, de a legjobb otthon?
– Igen, rám is vonatkozik. Nagyon örülök, hogy ismét Debrecenben játszhatok. Nagyon szeretem ezt a várost, és azt a légkört, ami az itthoni kézilabdát körbeveszi.

– Számítottál rá, hogy megkeres a Loki? Úgy is kérdezhetném: szerettél volna visszatérni?
– Számomra nincs annál nagyobb öröm, hogy a nevelőegyesületem színeiben játszhatok újra.

– Posztodon erős a konkurencia: Anna személyében klasszis irányítója van a csapatnak. Ám egy Kudor Kittit nem abból a fából faragtak, aki nem első szeretne lenni...
– Szerintem minden játékos vágya, hogy a lehető legtöbb időt töltse a pályán, így nekem is. Kiskoromban is szerettem minden játékban az első lenni, ami mára semmit sem változott. Keményen edzek azért, hogy minél többet segítsek a csapatnak.

– Hogyan látod, mi az erőssége Annának, s mi Neked? Mi dönthet arról, mikor és ki kezd?
– Anna egy nagyon rutinos, jó játékos, akitől sokat tanulhatok. Azt, hogy ki kezd, majd az edzőnk eldönti.

– Szezon elején mindig megkérdezzük, ki hányadik helyre várja csapatát, s mindenki udvariasan kijelenti: természetesen a legmagasabb pozícióba. Hogy érzed, hol lesz a Debrecen helye jövőre a tabellán?
– Úgy gondolom, hogy ebben az évben is a dobogó valamelyik fokán fogunk végezni. Legyünk őszinték, a Győr nagy neveket igazolt idén is, így szerintem a Fradival fogunk harcolni a második helyért, ám egy-egy meccsen bármi megtörténhet, így egy Loki - Győr meccsen is.

– Kicsit kinyitva a kört, mi a véleményed, hogyan alakulhat az első négy, s hogyan a második hely sorsa?
– Győr, DVSC, Fradi, Fehérvár vagy Érd. A második négy helyre bárki odaérhet, mert szerintem nagyon kiegyenlített a mezőny.

– Nyilatkoztad, hogy a BL-selejtezőt meg kell nyerni, amivel csak egyetérteni tudok. Ha továbbjuttok, szerinted hány pontot tudtok a csoportban bezsebelni?
– Egy nagyon jó sorsolást kaptunk, így nem lehetetlen a főtáblára jutás. Ott viszont már nagyon nehéz ellenfelekkel kellene majd játszanunk, így én már minden megszerzett pontnak nagyon örülnék.

– Edződ, Köstner Vilmos sok nagy csatát megért, rutinos szakember. Ráadásul igazi Loki-drukker. Korábbi tapasztalataidra alapozva megtaláljátok a közös hangot?
– Már dolgoztunk együtt három évet, ami alatt sokat fejlődtem. Tudom, mik Vili bá' elvárásai, mik a rigolyái, és remélem ebben az évben is megtaláljuk a közös hangot.

– Fiatal, főként debreceni kötődésű a csapat, rutinos játékosokkal kiegészítve, légiósok nélkül. Sok mindenkit ismersz. Könnyű lesz a beilleszkedés?
– Igen, valóban nagyon fiatal keretünk van, ami a jövőre nézve mindenképp nagyon jó. Az első hét tapasztalatai után mondhatom, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész. Már most mindenkivel megtaláltam a közös hangot, de ez nem is volt nehéz, hiszen tényleg szinte mindenkit ismertem már.

– Mi a játékod alapvető ismérve? A kiszámíthatatlanság, a gyorsaság, a finesz? Vagány irányítónak tartod Magad?
– Egy kombinatív, gyors, jó cselező játékosnak tartom magam. Az erősségem a váratlan megoldások és közbelövések.

– Miben kell elsősorban fejlődnöd?
– Mindenben fejlődnöm kell még. Amiben jó vagyok, azt még tovább kell csiszolni, hogy tökéletes legyen, amiben pedig még van jócskán hova fejlődni, azt sok munkával gyakorolom.

– 165 centiméter magas vagy, hozzávetőleg 60 kilogramm. Ideálisnak, elfogadhatónak, vagy szerencsésnek tartod alkatodat az irányító posztra?
– Valójában 168 cm vagyok. Természetesen jobb lenne, ha még jó pár centivel magasabb lennék, de a méretbeli hiányosságomat mással kellett pótolnom eddig is: mint például a gyorsaságommal, vagy a technikámmal.

– Azt hallottuk, a példaképed Görbicz Anita, a győriek válogatott játékosa volt. Ma is Ő?
– Nem, ma már nincs előttem egy konkrét példakép. Több játékosnak a játéka tetszik, köztük persze Görbicz Anitáé is, de általában mindig inkább a technikás, váratlan megoldásokra képes játékosok játéka tetszett, nem pedig az úgymond nagy lövőké.

– Hogyan állsz a civil szférával, milyen iskolába jársz jelenleg? Mik a terveid, ha már nem kézilabdázol?
– Öt éve a Debreceni Egyetem Jogi Karára járok. Még az államvizsga van hátra, és kezemben lesz végre a diplomám. A kézilabda után pedig ezen a téren szeretnék majd elhelyezkedni.

Forrás: www.dvsckezilabda.hu