- Gratulálok, Te lettél május legjobb játékosa. Az év végét nagyon megnyomtad, szerinted is jól sikerült?
- Köszönöm szépen, nagyon örülök neki. Egészen jól sikerült a május, szerettem volna úgy búcsúzni a közönségtől, hogy a régi húszasra emlékezzenek!

- Minden jó, ha a vége jó, elértétek a BL-indulást érő helyezést. Elégedett vagy a csapat, illetve a saját teljesítményeddel?
- Magával a végeredménnyel igen, de az idáig vezető úttal nem maradéktalanul. Szerintem ebben a csapatban több volt, és sajnálom, hogy sokszor nem tudtuk átlépni saját árnyékunkat. A saját teljesítményem hullámzó volt egész évben, akárcsak az együttesé, voltak jobb és rosszabb periódusok, ezen mindenképp szeretnék változtatni a jövőre nézve, egyenletesen jó teljesítményt várok magamtól.

- Mit éreztél, amikor lefújták az utolsó debreceni meccsedet? Torokszorító érzés volt?
- Már a mérkőzés elején motoszkált bennem, hogy ez az utolsó, de próbáltam elhessegetni a gondolatot. A végén már nem sikerült, hiszen többen is odajöttek hozzám a csapatból, hogy "ez volt az utolsó, Bogi", és ekkor már küszködtem a könnyeimmel...

- Csodálatos elődöntőket vívtatok. A Fradi elleni két idegenbeli sikerre lehet azt mondani, hogy ezért érdemes kézilabdázni. Melyik győzelemnek örültél jobban?
- Ahogy mondod, ezért érdemes kézilabdázni. Mindkét meccsen hatalmasat küzdött a csapat, élmény volt a pályán lenni és harcolni, mert szó szerint azt kellett. A második idegenbeli meccs után jobban örültem, hiszen eldőlt, hogy mi játszhatunk a döntőben. Szerintem nagyon nagy csata volt, mindig emlékezni fogok rá!

- A Győr jelenleg még túl nagy falat, nem csak a Lokinak, de a világ elitcsapatainak is. Itt a visszavágón azonban hat gólról feljöttetek. Mi volt a terv?
- A győriek magja régóta együtt játszik, és ez nagy előnyük, ismerik egymás gondolatait, valamint a BL-ben edződnek évek óta, ami sokkal magasabb szint. Én büszke vagyok a csapatra, mert a Győr ellen nem egyszerű visszajönni a meccsbe, pláne nem hat gólról. Ők ilyenkor inkább rátesznek egy lapáttal, és elhúznak. Ám mi nem akartuk, hogy vége legyen a döntőnek, és itt ünnepeljenek Debrecenben, a mi csarnokunkban, ezért félidőben átbeszéltünk mindent, aztán nekik mentünk. Nagyon szerettünk volna nyerni, de a nagy hajtás sajnos a végére felemésztette az erőnket. Igyekeztünk eleget tenni az elvárásoknak, és az utolsó hazai mérkőzésünkön mindent megtenni a győzelemért. Nagyot küzdöttünk, belehajszoltak minket a végjátékba a szurkolóink. Ők mindig egy pluszt jelentenek a csapat számára, szóval csak így tovább! Én is így gondolom, volt amikor megfogtuk őket, lehetett látni rajtuk, hogy sokszor elbizonytalanodtak, nem volt bennük az a magabiztosság, ami jellemzi őket.

- A csapat a BL-menetelés után kicsit leült tavaszra, több vereség is következett, pedig nem voltatok leterhelve, mármint az őszi sorozatterheléshez képest. Mi okozta ezt a visszaesést?
- A BL-ben való szereplés rengeteget kivett a csapatból, mentálisan és fizikálisan is elfáradtunk, ráadásul többen is sérülésekkel bajlódtunk. A téli szünetben próbáltuk feltölteni a raktárakat, és rendbe hozni a sérülteket, több-kevesebb sikerrel. Tavaszra már csak a Magyar Kupára és a bajnokságra kellett koncentrálnunk, de ahogy mondtad, becsúszott több vereség is. Úgy gondolom, emberek vagyunk, mi is hibázunk, ezeket a hibákat pedig kijavítottuk a végére.

- A rájátszásra - s gondolok itt a kupadöntőre is - azért összekaptátok Magatokat. A formaidőzítés volt megfelelő, vagy Ti akartátok megmutatni, milyen csapat is vagytok?
- Szerencsére amikor igazán kellett, mindig megráztuk magunkat, és hoztuk az eredményeket. Sokszor megnehezítettük a saját dolgunkat, gondolok itt az utolsó hazai, Fradi elleni meccsre, amit ha itthon hozunk, akkor nem kell Pesten egy ki-ki meccset játszanunk. A tavaszi időszakban kaptunk több negatív kritikát, ezért szerettük volna megmutatni, hogy csapat vagyunk, és attól, hogy valaki eligazol, még a jelenlegi klubjában akarja elérni a lehető legjobb eredményt. Szóval igen, meg akartuk mutatni, bizonyítási vágy volt bennünk.

- Te irányítónak születtél. Harcosságod, betöréseid élményszámba mennek. Lehet ezt tanulni, vagy ez alkatfüggő?
- Örülök hogy így látod. Harcosság nélkül nem megy, sokszor az többet ér, mint a tehetség. Nekem mindig ilyen volt a játékstílusom, biztosan lehet tanulni, de ez szerintem csak kialakul. Mindenkinek vannak sajátosságai, erényei, nekem talán ezek azok.

- Amennyit Te kapsz egy meccsen, másnak az egy idényre is elegendő. Tényleg ilyen kemény ez a játék, vagy bele-belecsúszik időnként egy kis turpisság is?
- Aki odamegy, az kap. Elég fárasztó, mert az embert felőrlik egy idő után a kemény ütközések. Ezt bírni kell. A játék szerintem sokkal keményebb lett, mint volt, a bírók sokszor többet megengednek a kelleténél. Turpisság nélkül viszont nem lehet játszani ezt a játékot, és a bírók sem láthatnak mindent.

- Három évet töltöttél el Debrecenben. Mi lesz a legkedvesebb emlék, mi jut majd először eszedbe a Loki név hallatán?
- Igen, három évet... Furcsa múlt időben beszélni. Ami legelőször eszembe jut, hogy nagyon szép eredményeket értünk el a csapattal, és hogy "felnőtt" kézilabdázóvá lettem itt. Persze még fiatal vagyok, és rengeteg a tanulnivalóm, de valami itt kezdődött el. Szereztem barátokat, és nagyon sok jó embert ismerhettem meg.

- Marad-e Benned valamilyen tüske, ért-e szomorúság?
- Azt nem mondanám, hogy marad bennem tüske, de azt sem, hogy nem ért szomorúság. Voltak jobb és rosszabb időszakok, viszont annyi szeretetet kaptam, hogy az mindent feledtet.

- Az első évedben Bakó Botond volt az edződ. Jó éved volt a 2008/2009-es?
- Botondtól rengeteget tanultam, sokat köszönhetek neki. A szezon elején még nem kaptam annyi lehetőséget Sinkarenko mellett, de a második félévre (2009) több szerep hárult rám, és próbáltam élni a lehetőséggel.

- A második év egy peches, betegséggel tarkított esztendő volt. Az azért megfogott egy kicsit, ugye?
- Sajnos, ahogy mondod, egymás után értek a szerencsétlenségek. A betegségem volt a legborzasztóbb. Kezdődő tüdőgyulladással hamar visszaálltam edzeni, de éreztem, hogy valami még nem jó, sőt egyre rosszabb. Ezután hosszadalmas vizsgálódások után végre kiderült, hogy mellhártyagyulladásom lett, amit nagyon sokára pihentem ki, a szervezetemet nagyon megviselte a betegség. Emiatt sok időt veszítettem, és igencsak nehezen nyertem vissza a kondíciómat.

- Az idei év kicsit mindenben más volt, mint az előzőek. Először jártatok a BL-ben, sok nagy csatát megéltetek. Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed?
- Így van, jártunk a BL-ben, ahol sokat tanultunk, és tapasztalatokat szereztünk. Több meccsre is szívesen emlékszem vissza. A BL-főtáblára jutásra, amikor kivertük a dánokat, vagy amikor begyűjtöttük az első pontokat a Hypo-tól. A Vác elleni hetespárbajra a Magyar Kupában,valamint a Fradi elleni döntőbe jutásunkra, hetesekkel.

- 2011 kicsit másért is zajos volt... Az átigazolási piacra gondolok, új csapatok tűntek fel. Ez is közrejátszott a távozásodban?
- Szerintem nem kellett volna, hogy ilyen zajos legyen, hiszen minden évben mennek, és jönnek a játékosok. Úgy gondolom, jövőre több élre törő csapat is lesz, ami szerintem nagyon jót tesz a magyar kézilabda színvonalának, a bajnokságunk nagyon erős lesz. Több minden közrejátszott a távozásomban.

- Ha már távozás, akkor Köstner Vilmos. Kívülről úgy tűnt, sok mindent másként láttatok a pályán. Ő túl kemény, vagy Te vagy érzékenyebb?
- Ezt jól írtad, tényleg sok dolgot máshogy láttunk, de nincs is ezzel semmi gond, hiszen mindenkinek megvan a saját elképzelése, véleménye. Ő túl kemény, én pedig túl érzékeny vagyok.

- Egyszerűbben nem tudom kérdezni: miért távozol Debrecenből, és hová?
- Ahogy már írtam, több minden közrejátszott a távozásomban. A párom szintén kézilabdázik, és szeretnék közelebb lenni hozzá, együtt lenni vele. Úgy gondolom, ez a játékomra is jótékony hatással van, ha Ő mellettem van. A Vili bá'-val való kapcsolatom sem volt az elején az igazi, ahogy írtad is, sok dolgot másképp láttunk, a végére viszont jobb lett a helyzet. Én érzékeny ember vagyok, ami sokszor a hátrányom is, nekem ő sokszor túl kemény volt. Úgy éreztem, váltanom kell, és új impulzusokra van szükségem. Kaptam egy, az elképzeléseimnek megfelelő ajánlatot, és el is fogadtam. Hogy hová, még nem szeretném elárulni.

- Sokan azt hittük, Siófokra távozol, hiszen a Testvéred is ott játszott. Szeretnél vele együtt kézilabdázni?
- Az nem befolyásoló tényező, hogy a nővérem ott játszott, ennek ellenére bármikor lennék vele újra egy csapatban.

- A pároddal együtt költöztök az új csapatodhoz, vagy marad a megszokott ritka együttlét?
- Ha minden jól megy, a párommal együtt élünk majd jövőre. Nagyon várom, hogy újra így legyen, mert két évig együtt laktunk Debrecenben, és a jót hamar megszokja az ember, az egyedülléthez pedig nehezen alkalmazkodik.

Terveztek-e házasságot? Illetve, ha már itt tartunk, szőke hajú kislányt szeretnél, vagy futballista palánta kisfiút?
- Tervezgetni szoktunk, de nagyon ráérünk. Az mindegy, hogy szőke hajú kislány, vagy kisfiú, csak egészséges legyen!

Bagi Tibor