- Első ligás karrieredet úgy ismerjük, hogy Vasas, Esztergom, Győr, Dunaferr és a román Vâlcea, de hogyan zajlottak a kezdetek?
- Kézilabdás nem volt nálunk, de igazán sportos család vagyunk. Édesanyám sífutó országos bajnok volt, édesapám a Vasasban focizott, a nagybátyám jégkorongozott - volt szövetségi kapitány is -, a testvérem pedig szintén hokizik. Engem édesapám vitt el először a Vasasba kézizni.

- Még szerencse, hogy nem focira írattak be. Pláne szerencse, hogy nem jégkorongozni...
- Pedig ki tudja, mire vittem volna női fociban? Hát még a hoki! Mert, ha hiszed, ha nem, van egy országos korosztályos jégkorong aranyérmem is...

- Nocsak! Halljuk a történetet!
- Annak idején a serdülő korosztályban a játékosok neme a csapatoknál nem számított. Viszont tizenöt játékosnak meg kellett lenni kezdésnél. Nálunk az egyik fiú megbetegedett, és – miután nekem volt igazolásom – beöltöztettek engem, és leültem a cserepadra.

- És bementél a pályára megküzdeni a kemény fiúkkal?
- Szerencsére arra már nem került sor. Tudtam ugyan korizni, mert korábban műkorcsolyáztam, de a csapat vezetői nem kockáztatták a testi épségemet.

- Ennek ellenére leszögezhetjük: eredményes – aranyéremmel koronázott - jeges pályafutást áldoztál fel a kézilabda oltárán. A valódi sikereid közül melyeket tartod a legértékesebbnek?
- Mindenképpen két nagy világversenyt: Szentpétervárt, ahol tagja lehettem a világbajnoki bronzot nyerő válogatottnak, és Pekinget, ahol értékes negyedik helyet szereztünk az olimpián.

- Aztán az ötkarikás játékok után jött a klubváltásod, légióskodás a román sztárcsapatban, a Vâlceában. Ennek az évnek nyilván volt jó és rossz oldala is a számodra...
- Három évet játszottam Dunaújvárosban, azt hiszem, becsülettel dolgoztam, és kitartó voltam a nehézségek, a tartozások ellenére is. Ám amikor már nagyon süllyedt a hajó, akkor jött el számomra a romániai lehetőség.

- Ezt az esélyt épeszű ember nem szalasztotta volna el...
- Én is így gondolom, hiszen egy olyan csapathoz hívtak, amelyiknek tagja szinte a teljes román válogatott. Nem bántam meg ezt az évet, azzal együtt sem, hogy keveset lehettem a pályán. A Vâlcea olyan csapat, amelyik a gazdasági válság ellenére is szinte bárkit képes megvenni, és fizetni.

- Tényleg 26 szerződtetett felnőtt játékosa volt a tavalyi szezonban a klubnak?
- Pontosan annyi, és ez szerintem gond is volt, mert összejött rengeteg jó játékos, akik közül tíznek csak a nézőtéren jutott hely. Ezt az állapotot normálisan kezelni nem lehet. Úgy tudom, azóta a klubnál is felismerték, hogy ez nem jó így senkinek. Én mindenesetre légiósként sok tapasztalatot szereztem, és az sem utolsó, hogy kiderült, kikre számíthatok valójában. Mégis el kellett jönnöm: huszonnyolc éves vagyok, és korántsem érzem magam olyan öregnek, hogy a padon üldögéljek. Játszani akarok!

- Voltak más kérőid is? Mi döntött a DVSC-Aquaticum mellett?
- Volt külföldi és magyar ajánlatom, mehettem volna más román csapatokba is, de lényegében véve minden érv Debrecen mellett szólt. Nem elég, hogy keveset játszottam, még nagyon gyötört is a honvágy. Tehát haza akartam jönni, és láttam, hogy számomra ez a legjobb lehetőség. Tehetséges fiatalok vannak itt, és egy olyan fő támogató, aki azt mondja: nem ajánl sokat, de betartja, amit ígér. Ez is fontos szempont, mert tudjuk jól, hogyan megy ez más helyeken… Már mondták a lányok, hogy nehéz felkészülésre számítsak, mert Bakó Botond kemény edző, de ez nem baj. Sőt, nekem a tavalyi év után éppen erre van szükségem ahhoz, hogy a legjobb formámba kerüljek!

- Gondolom, a válogatottságról sem tettél le végleg...
- Természetesen nem, de látom, hogy már kezdik beépíteni a tehetséges fiatalokat, ez pedig így van rendjén. Ha sikerül visszanyernem a régi jó formámat, és hívni fognak, persze boldog leszek, de nekem most a Loki a legfontosabb, az, hogy be tudjak illeszkedni, és hasznos tagja lehessek a csapatnak.

- A beilleszkedéssel aligha lesz gondod, hiszen sok csapattagot ismersz.
- Persze, ez is szempont volt, amikor Debrecen mellett döntöttem. Mörtel Renivel, Juhász Gabival és Bognár Barbival Győrben, Slakta Petrával Dunaújvárosban, Orbán Annával és Csáki Vikivel a válogatottban dolgoztam együtt. Azt hiszem, hamar otthon fogom érezni magam itt...

Forrás: Debrecen Online

Borbással erősített a Loki
Veszélyben lehet Borbás helye
Borbás Rita is a Vâlceához tart