„Nem a legjobbkor jöttetek, kicsit nyomott a hangulat, leosztottam az agyukat reggel” – kezdte Róth Kálmán szövetségi kapitány, majd rögtön hozzátette, hogy maximálisan látszik az elszántság a lányokon, szerényen, alázattal dolgoznak.

„Az első két hetet itt töltjük Tatán – folytatta a kapitány –, egyértelmű cél a fizikai alapok megszerzése. Napi három edzéssel készülünk, szinte rabszolgamunkát végzünk, a megszokott tatai színvonalú ellátás mellett. A futó, súlyemelő és labdatechnikai tréningek az állóképesség fejlesztését szolgálják, aztán a következő hetektől majd jobban előkerül a technikai, taktikai képzés.”

A hét hetes felkészülés során az Eb három rendező városában, valamint Tatán kívül Nagyatádon és Balatonbogláron is készül majd az U19-es válogatott: „Klubcsapatként üzemelünk, hiszen úgy megyünk neki a világversenynek, hogy végig együtt vagyunk. Hozzá kell tenni, hogy nagyon nehéz lett volna másképp megoldani a felkészülést, hiszen a klubok később kezdik a munkát, így ha visszaküldtük volna a játékosokat mondjuk két hét múlva, valószínűleg ugyanezt a szintű munkát végezték volna el, mint amivel mi kezdtünk. Ugyanakkor tavasszal elég sok áldozatot hoztunk, sok összetartásról lemondtunk ezért a hét hétért.”

További bizakodásra ad okot, hogy a honosítási, és a klubból való elengedési nehézségek megoldódni látszanak: „Jelen pillanatban már csak olyan problémáink vannak, hogy a két szlovák lánynak, a kapus Oguntoye Viktóriának és a balátlövő Zácsik Szandrának még mindig kissé bizonytalan a honosítása. Bár nagyon jól halad az ügy, de biztosra csak akkor vehetjük, ha az útlevél már a kezükben lesz. Ráadásul Oguntoyénél még a szlovák szövetség és az EHF hozzájárulása is szükséges. Léránt Vivien helyzete megoldódott, a válogatottbeli szereplésért anyagi áldozatot is hoz, mert amíg itt van, a Hypo-nál nem kap fizetést. Nagyon örülök személy szerint is, hogy sikerült megegyezni az osztrák csapatattal, hogy elengedjék ezt a nagyon jó szellemű és mentalitású játékost. Úgy gondolom, hogy ezzel ő hozta az egész csapatból a legnagyobb áldozatot.”

A sikeres honosítás esetén a felnőtt válogatottban való szereplésre is jó eséllyel pályázó Zácsik Szandra csak a jövő héten kezdi meg a felkészülést, s Róth Kálmán szerint ha sikerül őt beépíteni a már két éve meglévő taktikai tervbe, akkor minden adott lesz a sikerhez: „Az alapjátékaink megvannak, a páros kapcsolatok kialakítására fektetünk majd még komoly hangsúlyt.”

Ha Oguntoye Viktória bevetése is sikerül – Víg Vivien, Janurik Kinga és Sipeki Flóra mellett – már a negyedik számításba vehető kapus lesz a csapatban, akik közül a terv szerint csak ketten kerülnek majd be a szűk keretbe. (Sérülés esetén a csoportkör után lehet „cserélni”.) „A kapusokon látszik leginkább a versenyhelyzet, kiemelkedőn dolgoznak. Első lépésként mindenképpen szűkítenünk kell majd a kapusok számát három főre, a labdatechnikai edzések kezdetekor már nem tudunk komolyan foglalkoztatni négy hálóőrt.”

Gyakorlatilag egyetlen tényező van, ami hátráltathatja a felkészülést: az esetleges sérülések. „Ahol gyalulnak, ott forgács is van, egy ilyen hosszú felkészülés során mindig a sérülés szokott a kritikus pont lenni, egy kulcsjátékos pótlása nem lenne egyszerű feladat. Csináljuk az úgynevezett norvég módszert, vagyis az ízületi prevenciós munkát, továbbá a tatai edzőtáborban rendelkezésre álló uszodát és szaunát is kihasználjuk, valamint a nagyobb terhelés miatt most két gyúró is dolgozik a csapattal.”

A hazai eseményhez Róth Kálmán szerint a lányok láthatóan másképp állnak hozzá, érzik a versenyben rejlő lehetőségeket: „Őszintén szólva nem erőltetem, hogy mi állandóan arról beszéljünk, hogy hazai pályán fogunk játszani. Értelmes, intelligens gyerekekről van szó, akik tudják, hogy mit jelent ez. Ráadásul a hazai egyesületek is segítőkészek, rengetegen ajánlották, hogy bármikor szívesen segítenek a felkészülésben. Ha sikerül komolyabb eredményt elérni, az az egész magyar kézilabdának az eredménye lesz.”

Forrás: www.u19euro2009.com