Az ügy jelenlegi állása szerint a következő – általam fontosnak tartott tényeket és körülményeket – szeretném megosztani Vác város érdeklődő közönségével és a sportág többi rajongójával.

Engem az egyesület elég szokatlan előzmények után elküldött. Nem az a szokatlan, hogy egy edzőt elküldenek, hiszen ez a versenysportban – ahogy mondani szokták – benne van. A szokatlanság a módban volt, amit itt azért nem részletezhetek, mert – az egyesület vezetésének eddig tanúsított kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen hivatkozásokra alapozott magatartását tekintve – nem kizárható, hogy jogvita lesz a dologból.

Mindenesetre szeretném leszögezni: eddig sem rajtam múlt a megegyezés. Mint hogy nem én álltam fel, hanem felállítottak, természetes, hogy a megegyezésre vonatkozó ajánlatot is annak kell tennie, aki az egész folyamatot kezdeményezte. Ehhez képest még halvány üzenet formájában sem történt ilyesmi, nemhogy konkrét és hivatalos ajánlattétel a megegyezés formájára, tartalmára.

A megegyezési készségre vonatkozóan jellemzésként tudathatom, hogy a felmondásom kézhez vétele után három nappal, 2008. december 17-én levélben reflektáltam a nekem átadott dokumentumokra. Erre a levélre január 9-én kaptam választ. A közben volt ünnepeket is figyelembe véve, nehezen értékelhető a jóindulat jelének a csaknem egy hónapos idő, amit ez a viszontválasz igényelt.

Végtelenül jólesett a szurkolók szimpátia-megnyilvánulása a Pécs elleni mérkőzésen. Három évet töltöttem el a csapat mellett, s ez idő alatt, úgy vélem, kialakult a kölcsönös bizalmi kapcsolat a közönséggel. Ezt éreztem újra megmutatkozni a csarnokban is. Nincs bennem harag, de persze van szomorúság; nem így gondoltam befejezni váci munkámat, amelyet nem gondolok hibátlannak, ám minden körülményt mérlegelve nem tehetek magamnak szemrehányást, és nincs miért bárkitől elnézést kérnem. Tisztességes és őszinte munkát végeztem, s talán épp ez az őszinteség fizetődött ki a szurkolók ünneplésében. Köszönet érte. Épp ez jogosít fel arra, hogy a szakma, a kézilabda – akár az utódom – és persze a magam érdekében kiálljak ez ügy érdekében, hogy mással ne történjen ilyen.

Kenyeres József