Amikor mindig együtt a család
2008. december 19. 13:12
A HNKC egyik nyári igazolása, a jobbszélső Lovász Zsuzsanna a csapathoz hasonlóan jó őszt zárt. Harminckilenc góllal, határozott, erőszakos védekezéssel járult hozzá a remek eredményekhez, ahhoz, hogy az ASA-Consolis Hódmezővásárhelyi NKC a 4. helyen telelhessen.
– Közepesre értékelem a teljesítményemet, érzésem szerint nem nyújtottam kiemelkedőt, viszont hasznos tagja voltam az együttesnek – mondta Lovász Zsuzsanna. – Összességében elégedett vagyok a produkciómmal, bár támadásban még javulhatnék az alapszakasz második felére. A negyedik nagyon szép helyezés, de ahhoz, hogy ezt megtarthassuk, még komoly kihívásoknak kell megfelelnünk. Lesznek kötelező meccsek, amit hozni kell, például a Halas ellen idegenben. Ha minden a terveink szerint alakul, bejuthatunk a felsőházi rájátszásba, az pedig már tuti nemzetközi kupát jelent.
Kézilabdából most elég ennyi. Vásárhelyről elmondta, a belváros tetszik neki, sok a virág, ami nagyon szimpatikus. Törzshelyeként a Piros presszót említette, vagyis úgy pontos, hogy a csapattal többször megfordulnak ott, a hazai meccsek előtt mindig betérnek. Ez már kabalává vált, és eddig bejött...
- Jól érzem magam Vásárhelyen, az emberek kedvesek, megismernek, megállítanak az utcán, gratulálnak az éppen aktuális győzelemhez, felelevenítenek gólokat, emlékezetes pillanatokat. De én már az ünnepekre, a karácsonyra koncentrálok. Évközben figyeltem, „jegyzeteltem" a kívánságokat, és már mindent megvettem szüleimnek, testvéreimnek és a barátomnak. Remélem, sikerül meglepni őket, örömöt szerezni nekik. A család nagyon összetartó, a szentestét mindig együtt töltjük, ez kimondatlanul is kötelező, elvárás, amit természetesnek tartunk. Ilyenkor kilencen üljük körbe az ünnepi asztalt. A fenyő díszítése rám hárul, szeretem csinálni, és mindig sietek vele, mert így hamarabb megkaphatom az ajándékomat. Hogy mit szeretnék a fa alatt találni? Nincs különösebb óhajom, a legnagyobb ajándék, hogy együtt lehetünk a szülőkkel.
Annyit még elárult: jövőre sikeres szereplést kíván az együttesnek. Az első fele idén már teljesült: ő és társai 4. helyezést és nagyszerű sikereket „csempésztek" a szurkolók fája alá.
Öt évvel ezelőtt ezekben a napokban játszott világbajnoki döntőt Zágrábban a Mocsai Lajos szövetségi kapitány vezette magyar női kézilabda-válogatott. Annak az együttesnek Lovász Zsuzsanna is tagja volt. – Nem jutott eszembe, nem szoktam nosztalgiázni, azzal ráérek később is. De most, hogy felidéztük, csakis szép emlékek jutnak eszembe. Fergeteges volt, életemben nem játszottam annyi magyar előtt, még itthon sem, mint akkor. Az idei Európa-bajnokság? A mieink majdnem minden mérkőzését láttam, a produkción látszott, hogy még nincs teljesen összerakva, összeszokva a csapat. De bízom benne, hogy a jövő évi kínai vébén már jobb teljesítményt nyújtanak a lányok.
Példakép
– Zsuzsi nyolcvanszoros válogatott, nagyon jó mentalitású, nagy tudású kézilabdás – mondta Tatai Tamás, aki öt éve felel a vásárhelyi egyesület utánpótlás-neveléséért. – Az edzéseken is maximálisan odateszi magát, mindenre figyel, igazi példakép lehet fiataljainknak. Mert csakis olyan kemény munkával és profi szemlélettel, hozzáállással érhető el siker ebben a sportágban is, amit tőle láthatnak, tapasztalhatnak. És úgy vettem észre, egy-két lány példaképnek tekinti, ő pedig biztatja, tanácsokkal látja el a fiatalokat.
Forrás: Imre Péter (Délmagyarország OnLine)