- Januárban a Cornexi mérkőzés után, még a pályán elárulta a társaknak, hogy anyai örömök elé néz.
- Óriási üdvrivallgás és visítás volt a reakció. Feldobáltak a levegőbe. Nagy meglepetést okoztam a társaimnak.

- És milyen nézőnek lenni? Jó, tudom, nemcsak néző. Bába Mihály azzal is dicsekszik, hogy gyúróasszisztensként alkalmazza Gabit...
- Nagyon nagy szenvedés kívülről nézni a játékot, mert nem tudok segíteni egy-egy szituációban. Csak biztatni tudom a lányokat. Nehéz levezetni a feszültséget.

- Ezt gondolom a baba is érzi a pocakjában, igaz?
- Különösen a Navarra elleni spanyol visszavágó mérkőzésen reagált intenzíven. Alaposan mocorgott.

- Apropó! Kislány, kisfiú...? És mi lesz a neve?
- Kislány. De a férjemmel, Szuna Rolanddal, aki néhány éve hagyta abba a jégkorongozást, még nagy vitákat folytatunk.

- Amit most mondok: arra nem kell reagálnia. Mindenki szerint Gáspár Gabriella csupaszív, remek játékos, akinek az esze, szíve a helyén van, aki nagyszerű közösségi ember. Aki sok esetben nagyon hiányzott a Dunaferr mérkőzésein...
- Ez utóbbiról az a véleményem, hogy a csapat védekezésében azt a posztot, ahol én játszottam, azt a feladatot, amit rám szabtak, egyszerűen meg kell tanulni. A nyitott védekezésben másfél évig gyakoroltatta velem Kiss Szilárd a speciális mozgást. Jelenleg úgy látom, Vincze Melinda teszi most ezt a védekezésben új emberként, de máról holnapra ez nem megy.

- Ha a bajnokság elején megjósolták volna az ezüstérmet, kiegyezett volna ezzel?
- Hát... Mindig az aranyért, az első helyért küzdök. De természetesen örülök az ezüstnek. Megérdemelte a csapat. Nem volt könnyű, de erős ez a társaság. A több egygólos győzelemnek óriási jelentősége volt, hiszen kiegyenlítődött a mezőny. Nem egy kiscsapat is meglepetést tudott okozni.

- Hogy jellemezné röviden a Dunaferr mostani együttesét?
- Kritikus helyzetekben, végjátékban mindig helyén volt a játékosok esze, szíve. Volt a Dunaferrnek fizikai és lelkiereje is. Határozott fejlődést tapasztaltam mentálisan is. Imre Vilmos amolyan dános pozitív hozzáállásra igyekezett tanítani mindenkit: helyén kezelni a győzelmeket, még a nehezen kivívott, kis sikereket is. Játékban pedig szembetűnő, hogy milyen sokat fejlődött a csapat a lerohanásoknál. És ez folytatódhat a jövő évben. A játékosok szeretnek ebben a csapatban, Dunaújvárosban kézilabdázni. Ezért nagy öröm, hogy a keret együtt marad.

- És Gáspár Gabriellának mikor tapsolhatunk legközelebb a csarnokban egy mérkőzésen?
- Szeptemberben érkezik a kislányunk. Igaz, még csak terv, de egy év múlva már ismét szeretnék a parkettára lépni.

Forrás: dh-online.hu