Abban a képben, ahogyan „Piga” fogad bennünket, minden benne van, amiről a játékos élete az elmúlt hónapokban szólt. Ménfőcsanaki házuk udvarán karján féléves kislányával, Luca Dorkával jön elénk, mellette topog a farkát csóváló westie, Pedro. Idillikus kép, amely a barátságos otthonnal, no és a férjjel, egyben újdonsült apukával, Gáborral válik teljessé. A takaros ház nappalijában a kézilabdázó azonnal mesélni kezd arról, hogyan változott meg az életük lányuk januári megérkezése óta.

"Sportolóként megszoktam, hogy az életem meghatározott rendszerben zajlik, ami a babával teljesen felborult. Ahogyan más családoknál, ahol újszülött van, nálunk is ki kellett alakítani, fel kellett építeni a közös életünket, és meg kellett ismernünk egymást. Az első hónap nagyon kemény volt, Luca felcserélte nekünk az éjjeleket és a nappalokat. Gyorsan meg kellett szoknom, hogy az anyaság 24 órás felügyelettel jár, s hogy az időmbe legkevésbé az fér bele, hogy magammal foglalkozzak. De ez így természetes! Az is furcsa volt eleinte, hogy amíg korábban gondoltunk egyet, s pillanatok alatt összekaptuk magunkat, addig mióta hárman vagyunk, gondos előkészületek után indulunk csak útnak, egy komplett túlélőcsomaggal felszerelkezve."

Mozgalmas életet élő szüleinek köszönhetően Luca sportos nevelésben részesül. Pici kora óta sokat sétálnak vele, és hamarjában hozzászokott a nagyobb társaságokhoz is. "Nagyon hálás babánk van, barátkozó, társaságkedvelő. Ritkán sír, annál inkább vigyorog mindenkire" - mondja a büszke anyuka. Úgy tűnik, a fényképezőgéptől sem idegenkedik, látszik, sokat fotózzák. (Ezt egyébként már a családi fészekbe belépve is gondoltuk, a ház különféle helyiségeinek falát díszítő fotósorozat igen részletesen mutatja be a kicsi fejlődését.)

A kézilabdázónak kislánya mellett férjével is szerencséje van, Gábor - ő van hivatalosan GYED-en - rengeteget segít neki. Piga azt mondja, párjában ösztönösen benne van az apaság. "Imádják a gyerekek, egyszerűen ragadnak rá. Nagy szerelem van apa és lánya között!” Még a kórházban, az apuka tette először tisztába a kislányát. "Á, nem nagy dolog ezekkel a modern pelenkákkal" - mentegetőzik Gábor. "Bezzeg a mi szüleink mesélik, mennyi gondot okozott nekik a textilpelenkás korszak."

A pályán kőkemény harcosként ismert játékos bevallja, újdonsült anyukaként volt, hogy elbátortalanodott. "Az éneklés eleinte kicsit mókás volt. Amikor azonban a szakemberek megnyugtattak, hogy minden babának az anyukája hangja a legszebb, megbátorodtam. Most már ezzel sincs gond, magabiztosan éneklem kedvenc dalunkból, hogy Pál, Kata, Péter, jó reggelt!" Modern szülőként a kézilabdázó az internetet hívja segítségül, ha valamiben elakad. A világháló segítéségével bővíti például az altatódal-repertoárját, de szívesen töltöget le recepteket is.

A Sepsi-Pigniczki família Pedróval, a négyéves westie-vel teljes. Kérdésünkre, hogy néz ki náluk a gyerek-kutya barátság, már jön is a válasz: "Korábban nagyon elkényeztettük Pedrót, naponta négyszer vittük sétálni. Amikor megszületett Luca, csináltunk egy kis kertet a kutyának, de nem tudtunk annyi időt ráfordítani, mint azelőtt. Eleinte nem volt semmi gond, aztán egyszer csak bevágta a hisztit. Az állatorvos is megerősítette, hogy lelki eredetű a probléma. Egyelőre a kislányt jobban érdekli a kutya, mint fordítva." A kis Lucának Pedrón kívül is bőven akad majd játszótársa, miután édesanyját eddigi pályafutása során a drukkerek gazdagon ellátták plüssállatkákkal. Megtudjuk, a barátoknak és barátnőknek köszönhetően már két kis labda is van a játékok között.

Ezzel a beszélgetésben el is érkeztünk a baba melletti másik fontos témánkhoz, a kézilabdához. Jó egy hónappal e cikk megjelenése előtt tett látogatásunkkor Piga még csak egy kis bemelegítéssel készült a visszatérésre. Mesélte, Lucával jár babatornára, ahol a kicsik tornáznak, a szülők pedig elfáradnak. A nyári hónapoktól már egy kis futás is szerepelt a programjában, és egyre több szó esett a családban a visszatérésről "Annyira jól elvoltunk ebben a fél évben hármasban!" - mondja az apuka.

"De tudtuk, hogy egyszer eljön az idő, hiszen így beszéltük meg." Piga beismeri, amellett, hogy a világ legjobb érzése édesanyának lenni, egy idő után elkezdett neki hiányozni a kézilabda. Azonban ahogy közeledett az alapozás ideje Dunaújvárosban, a kezdeti lelkesedése alábbhagyott, s egyre többször fogalmazódott meg benne a kétely, vajon képes lesz-e újra úgy teljesíteni, mint szülési szabadsága előtt. "Kíváncsi vagyok arra, hogy fogja bírni a szervezetem. Nem mozogtam egy évet, így nem várhatok magamtól csodát, nem tudok majd egyből fejest ugrani a mély vízbe. Kicsit izgulok, ugyanakkor reménykedem, hogy a többi kézilabdás anyukához hasonlóan nekem is sikerülni fog" - mondta még Győr melletti otthonukban.

Azóta már túl van négyhétnyi munkán a Dunaferrel, s jókedvűen számol be a fejleményekről. "Ami a civil életünket illeti: Újvárosban visszaköltöztünk a korábbi albérletünkbe, egy társasház első emeletére. Több szempontból is praktikus a lakás, közel van a pálya és a Duna-part, Pedro is megtalálta régi cimboráit. Amíg edzésen vagyok, a kislányom jó nagyokat alszik – én pedig amint tudok, rohanok hozzá!"

S hogy mi a helyzet a kézilabdával? "Az alapozás első hetébe majd’ belehaltam! A folytatás, amikor egy wellnessközpontban edzőtáboroztunk, már sokkal jobb volt. Alakulgatnak a dolgok, de azért ért egy-két kellemetlen meglepetés. Például álmomban sem gondoltam volna, hogy nem tudok eldobni a kapuig..."

A többi csapathoz hasonlóan az újvárosi együttes is lejátszotta első felkészülési mérkőzéseit, s a 30 éves irányító azt mondja, nagyon jólesett neki a játék a megújult csapatban. "A kezdeti félelem daccá alakult bennem. Megbeszéltem a rutinos rókáknak számító csajokkal, hogy akkor most a tini nindzsákkal - így hívjuk a Dunaferr új, fiatal játékosait - karöltve megmutatjuk az ellenfeleknek, hogy számolni kell velünk! Bízom benne, hogy ezzel a lendülettel nekünk is sikerül olyan meglepetést okoznunk, mint tavaly a Fradinak és a Debrecennek."

Egy gondolat erejéig visszatérve az utánpótláshoz, nem kerülhető meg a kérdés: Luca is kézilabdázik-e majd. "Ha balkezes és 180 centi lesz!" - vájta rá Piga egy levegőre. "De a dédnagymamája szerint Miss Európa lesz!" Addig is szülei a soron következő dolgokra koncentrálnak, most például az első fogak kibújására. A kézilabdázó azért a közeljövő elfoglaltságát már megtervezte lánya számára: "Alig várom, hogy a pálya szélén tapsoljon, és azt kiabálja, hogy hajrá anya!"

Pircs Anikó
SZTÁR Sport