"Furcsán alakult a pályafutásom, a Cornexitől történő eltávolításom nagy törést okozott az életemben. Levezetni akartam, így kerültem 2003 áprilisában Kiskunhalasra, ahol egy 10. helyen lévő, kiesés ellen küzdő csapatot vettem át a másodosztályban. Célunk az volt a hátralévő hat meccsen, hogy bennmaradjunk. A csapatnál újratöltődtem, összejöttek a dolgok, támogatókra leltem, visszanyertem a hitemet. A Halas ezt követően feljutott az élvonalba, tavaly a kilencedik helyen zárt, most pedig bejutott a legjobb nyolc közé" - mondta Zsiga Gyula.

- Milyen célkitűzéssel vágtatok neki a szezonnak?
- Szerettünk volna bejutni a legjobb nyolc közé, ez sikerült, sőt, ha egy pontot még szerzünk a Békéscsaba ellen, akkor az alapszakaszt a 7. helyen zárjuk, tehát két bónuszponttal folytathatjuk a rájátszásban. De akkor sem lett volna tragédia, ha nem sikerül. Az a jó ebben a közegben, hogy mindenki imádja a csapatot. A költségvetés negyedrészét a város adja, ez Fehérvárhoz, vagy Debrecenhez képest elenyésző, mégis a helyi vezetők mindent elkövetnek, hogy a csapat létezzen.

- Az előrelépés szándékától vezérelve van hosszú távú koncepciója a klubnak?
- Minden év elején leülünk a vezetőkkel, s megbeszéljük, hogyan tovább. Mindig akkor tudunk célt kitűzni magunk elé, amikor már látjuk anyagi lehetőségeinket, a kialakuló keretet. A klub vezetése fantasztikus, itt év közben nem fogy el a pénz, mindig az van, amiben megállapodtunk. De ennek megfelelően reálisan csakis egy évben gondolkodhatunk. Elárulom, már az is biztos, a következő szezonban Kiskunhalason maradok.

- A csapatban nincs több, mint amit a jelenlegi helyezés mutat?
- Jó kérdés. Keretünket olyan játékosok alkotják, akik máshol vagy nem kellettek, ám nálunk bizonyítási lehetőséget kaptak (mint Kocsik Viktória) vagy fiatal kézilabdázók, akik idekerültek, hiszen máshol nem jutottak elegendő játéklehetőséghez. Azt kell mondanom, a csapat inkább erőn felül teljesít! Főleg annak tükrében, hogy két olyan játékosom is megsérült, akik a védekezésben, belső posztokon kulcsszerepet töltenek be. Sokan azt mondják, Kiskunhalas visszalépés a számomra. Tévednek. Ez az a hely, ahol végre nyugodt körülmények között dolgozhatok, ahol kapok visszajelzést a munkámra vonatkozóan. Ez egy kis sziget, ahol kiélhetem szakmai igényemet, bizonyíthatom rátermettségemet, s ha esetleg hiányom lenne ezen a téren, akkor a válogatottnál kapok még lehetőséget.

- Ha már szóba került a válogatott, úgy tűnik, Németh Andrással tökéletes párost alkottok...
- Igen, barátságunk még arra az időszakra vezethető vissza, amikor a Vasasnál dolgoztam. Hogy mi a titok? Szakmai kérdésekben közel azonos az elképzelésünk, félszavakból is megértjük egymást. András karizmatikus egyéniség, aki a maga feje után megy, de velem megosztja elképzeléseit, ad a véleményemre. Azt hiszem, pont jól kiegészítjük egymást, ha ő kiabál, én simogatok. A világbajnokságon vált egyértelművé számunkra, egy embert leamortizálna a feladat, még 50-50 százalékos megosztottsággal is alaposan elfáradtunk.

- A válogatott áprilisban háromszor is megmérkőzik a norvégokkal. Mennyire lesz új a csapat?
- Azt már a világbajnokság előtt elmondtuk, aki akkor a keretben helyet kapott, a legjobb volt. De ez nem jelent bérelt pozíciókat. Főleg balátlövő, irányító és beállós posztra keresünk embereket. Így juthat szóhoz Tomori Zsuzsa, aki Mocsai Lajos kezei alatt komoly játékossá formálódott.

- Kapusposzton mi lesz?
- A neveket illetően nem tudok konkrétummal szolgálni. Az tény, Pálinger Katalin hiánya nem könnyíti meg a dolgunkat.

handball.hu (pl)