A szezon elején sokak által a bajnoki címre is esélyesnek tartott Tus Metzingen ősszel még jól szerepelt. A téli szünet után viszont teljesen szétesett a csapat játéka, és az eredményesség is. A már korábbi cikkekben leírt vereségeket újabbak követték, az utolsó hat bajnoki mérkőzésből mindössze kétszer tudták győztesen elhagyni a pályát - két kiesőjelölt ellen. A Thüringer HC elleni rangadóra úgy készülhettek, hogy egy győzelemmel sem kerülnének igazán közel a bajnokság megnyeréséhez, egy vereséggel viszont az önbizalmukon kívül az élmezőnyhöz tartozás lehetőségét is elveszíthetnék, és nemhogy a BL, de az EHF-kupában való részvétel is kétségessé válhat.

Minden jegy elkelt, igaz, a kis metzingeni csarnokban ez is csak 1.050 nézőt jelent. A Metzingen mintha felébredt volna az utóbbi mérkőzéseken látható fásultságból, ötletes támadásokat vezetett, amiket az ezúttal fehér mezben játszó vendégek védelme nem tudott semlegesíteni. A THC védekezése hónapok óta instabil, és ez most sem változott, a hazaiak túl sokszor tudtak helyzetbe kerülni, amiből gólokat lőttek, illetve hétmétereseket harcoltak ki. Megfigyelhető volt, hogy a THC védelme sokszor lemaradt, de ennek ellenére szabálytalankodott, amit a játékvezetők rendszeresen büntetőkkel díjaztak. A hazai kapu előtt viszont az láttuk, hogy hiába támadott a Thüringer HC szokása szerint hét játékossal szinte végig, a Katharina Beddies előretolásával felépített 5+1 védekezés ellenszerét nem találták meg, általában rossz helyzetből lőttek kapura, amit viszont a válogatottba is behívott metzingeni (THC-nevelésű) kapus, Isabell Roch, általában kivédett. A szünetre négygólos hazai vezetés állt az eredményjelzőn, a rózsaszín mezt viselő játékosok joggal bizakodhattak, és ez látszott is rajtuk.

A szünet két jelentős változást is hozott: egyrészt össze tudták rakni az első félidő nagy részét egy kisebb sérülés miatt a padon töltő Beate Scheffknechtet. Másrészt Herbert Müller alighanem felrázta csapatát, mert a második félidőben sokkal agilisabban védekeztek, aminek meg is lett az eredménye. Volt, hogy egy jeleneten belül három vendégjátékos is vetődött a labdáért. A Metzingen itt teljesen leblokkolt. A fordulás után több, mint hat perccel szerezte Maren Weigel az első góljukat (Weigel egyetlen találata a mérkőzésen), de ekkor már döntetlen volt az állás, a THC pár perc alatt ledolgozta négygólos hátrányát. Ekkor a Metzingen is megpróbált hét emberrel támadni. Ez egyáltalán nem vált be, láthatóan nem gyakorolták még be ezt a formát eléggé, eladott labdák, üres kapura kapott gólok következtek, a THC átvette a vezetést. A metzingeni játékosokról pedig eltűntek az önbizalom jelei, az utolsó negyedórában már nem is nagyon hittek a győzelemben. Mindössze tíz találatot értek el a második félidőben (szemben az első játékrészben szerzett 17-tel). A túloldalon Scheffknecht egymaga nyolcat. A végjáték tiszta formalitássá vált, a Thüringer HC újabb fontos mérkőzést nyert, és továbbra is magabiztosan vezeti a tabellát.

Mögöttünk a Bietigheim 5 pont lemaradással áll. Ha a március utolsó napján játszandó csúcsrangadón a THC nyerni tudna (a válogatott szünet miatt ez lesz a következő forduló), azzal a gyakorlatban hét fordulóval a vége előtt bebiztosíthatná a bajnoki címet. De még ha vereséget is szenvednének Ludwigsburgban, akkor is maradna három pont előnyük, azaz még egy további vereség is biztosan beleférne. A harmadik-negyedik helyeken a Buxtehude és a Borussia Dortmund lemaradása már tíz pont a listavezetőhöz képest, nekik már csak matematikai esélyeik vannak. A Metzingen visszacsúszott az ötödik helyre. A középmezőny viszont igen sűrű: a harmadik és a nyolcadik hely közt mindössze 3 pont a különbség, ott még szinte minden megtörténhet.

Nem volt sikeres Ilyés Annamária bemutatkozása az első osztályban. Irányításával eddig hat mérkőzést játszott a Neckarsulm együttese, és mindet elveszítették. Pár parírforma-vereségen túl a Nellingen elleni hazai kiesési rangadó fájhat a legjobban. A Neckarsulm ezen a meccsen se keltette összeszedett csapat benyomását, és egyénileg is egyedül Nele Reimer tűnt az első liga szintjét elérő játékosnak ezen a találkozón. Igaz, az ő 13 találatához is több, mint húsz lövés tartozott. A szintén nem túl erős TV Nellingen ellen (ahol Gera Szimonetta három gólt szerzett) is lényegében esélytelenek voltak. Ezzel meg is nyílt az út a kiesés felé.

De a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy pár hete látszott. A következő szezonra ugyanis a 14 csapatos bajnokságba csak 15 klub igényelt licencet. A teljes idei mezőny, valamint a jelenleg nem feljutó helyen álló Union Halle-Neustadt. A versenykiírás értelmében egy csapatnak akkor is ki kell esnie, ha egyetlen feljutó sincs. Az utolsó helyen, pont nélkül álló Rödertaltól tehát a szezon végén alighanem elbúcsúzhatunk, bármennyire is jót tenne a bajnokságnak egy drezdai csapat. Másnak viszont előreláthatólag nem kell kiesnie, így a második kieső hely elkerüléséért küzdő Nellingen, Neckarsulm, Bensheim/Auerbach trió fellélegezhet.

Németh Attila

© handball.hu