Sok éven át rendezték meg augusztusban a Stelioplast-kupát a nyugat-németországi Wittlichben. Bár ezen a felkészülési tornán klubcsapatok szoktak részt venni, két évvel ezelőtt a magyar válogatott is benevezett, és meg is nyerte a viadalt. A névadó főszponzor távozása miatt a tornát a megszűnés fenyegette, de végül a helyi sportegyesület az idén is megszervezte az ezúttal a városról egyszerűen Wittlich-kupának nevezett viadalt.

Igaz, a költségtakarékosság jegyében kevésbé neves csapatokat hívtak meg, és a csapatok kiszolgálásának szintje is visszaesett. Öt német klub nevezett be, és egyedüli külföldiként a dán Skive. Wittlichben hagyományosan 2×25 perces mérkőzéseket rendeznek, ez indokolja részben az alacsony gólszámokat.

A HCL-t szokás szerint népes szurkolótábor kísérte el, a nagy távolság (mintegy 500 km) ellenére kb. száz szurkoló érkezett Lipcséből, nagy többségük középkorú illetve idős ember.

Közel sem voltak ennyien a játékosok, sőt, a megszokottnál is sokkal kevesebben. Lipcsében folytatódik a már tavaly télen megkezdődött sérülés-sorozat. A hosszabb sérülésből éppen felépülő Nicole Lederer, valamint a frissen igazolt Þorgerður Anna Atladóttir máris kidőlt, karácsonyig aligha lépnek pályára. A fiatal balszélső, Helena Hertlein sérülése azért kínos, mert arra a posztra nincs más játékos Lipcsében. Anne Hubinger sérülése a legkevésbé súlyos, ő egészen biztosan játékra alkalmas lesz a bajnokság kezdetére, de Wittlichben ő sem tudott pályára lépni. Így összesen nyolc mezőnyjátékosa maradt a fiatal (34 éves) és első ligás csapatot korábban még sosem vezető Normann Rentsch vezetőedzőnek, közte két balkezes szélső és három beállós. Magyarán éppenhogycsak ki tudtak állni.

Több résztvevő még tavalyi, vagy edzőmezeket hozott, a HCL azonban már bemutatta az idei kollekciót. Páréves szünet után visszaállnak a citromsárga-égszínkék színek használatára. A harmadik mezük egy érdekes vizuális hatást nyújtó zöld-lila felszerelés.

A csapatok szombaton két hármas csoportban játszottak. A HCL két ellenfele a Bayer Leverkusen és a Trier együttesei voltak. Közülük a Trier nem egy kategória a Lipcsével, ott a keletnémet csapat gond nélkül nyert. Ez volt az egész torna legnagyobb nézőszámú mérkőzése, mivel a közeli Trierből (40 km) kifejezetten a csapatuk mérkőzésére rándult át sok érdeklődő Wittlichbe.

Ezen a meccsen is meg lehetett azonban már figyelni, hogy milyen játékstílusra készül az idei évre a HCL. Védekezésben 3-2-1 felállással játszottak az egész mérkőzésen (leszámítva természetesen, amikor valamelyik játékos ki volt állítva), Rentsch csak azt próbálgatta, hogy melyik játékosa számára melyik poszt az ideális. Támadásban pedig Lipcsében is átállnak a Tempohandballra.

A Trier ellen egy olyan támadásépítést gyakoroltak, ahol labdaszerzés vagy kapott gól után négy játékos labda nélkül fut fel. Ezt játszotta tavaly a Leverkusen is. Ez hasonlít valamelyest az amerikai futballhoz, ahol a Quarterback mindig Maura Visser vagy Karolina Kudłacz. Egyrészt ők a legkevésbé jó futók a csapatban, másrészt ők képesek felismerni, hogy az előrefutó játékosok közül kire nem jutott védő, és képesek oda egy gyors, pontos passzt adni.

Miután a Triert a Leverkusen is simán verte, a két csapat játszott este a csoportgyőzelemért. Az első félidő döntetlen volt, azután a második játékrészben a gyógyszergyári csapat új edzője, Khalid Khan, több lehetőséget adott saját fiataljainak, és ekkor a HCL végül simán nyert. Ekkor is végig 3-2-1-ben védekeztek, csak a posztokat cserélgették. A balszélen részint az U18-ban még irányítót játszó, később beállós posztra kerülő Isa-Sophia Rösike játszott, részint Alexandra Mazzucco. Ez utóbbi valószínűleg nemzetközi szinten is unikum, a 21 éves szélső ugyanis balkezes.

Az tisztán látszott, hogy, a várakozásoknak megfelelően, a HC Leipzig a széleken gyenge, ott még az amúgy szintén nem túl jól eleresztett Leverkusen is megverte Normann Rentsch csapatát. Ezen a mérkőzésen is előnyt tudtak kovácsolni a beállós, Luisa Schulze 190 centiméteres magasságából, még a gyors indításoknál is olyan magasságban tudták megjátszani, ahol a védők nem érhették el a labdát. Az ilyen helyzetekből jórészt gól vagy büntetődobás lett.

A lerohanásaik jól vannak felépítve, sok esetben a második ütemben felküldött labdából is olyan lendülettel tudnak megérkezni a kapu elé, amelynél már szinte minden fault automatikusan hétméteres és kiállítást hoz.

Mivel a Leverkusen is Tempohandballt igyekszik játszani (a megújuló kerettel egyelőre mérsékelt sikerrel), előfordult, hogy két lipcsei gól között 19 másodperc telt el, úgy, hogy közben kaptak is egyet.

A másik csoportban a Vulkan Ladies Koblenz, a Buxtehude és a dán Skive körbeverték egymást, a csoport sorrendje a gólkülönbségek alapján alakult ki.

A csoportok végeredménye:
A csoport: 1. Buxtehude, 2. Skive, 3. Koblenz
B csoport: 1. HCL, 2. Leverkusen, 3. Trier

---

Vasárnap az elődöntőben a Lipcse a Skive ellen lépett pályára. Ryan Zinglersen együttesénél a mezőnyben egyértelműen jobbak voltak, ám erre a meccsre a cserekapust, Nicole Roth-ot állították be, és ő sok olyan lövésből kapott gólt, amelyet Katja Schülke valószínűleg védett volna. Ekkorra stabilizálódott, hogy a 3-2-1 védelem tengelyében a csapat két legjobb védője áll: hátsó középben Visser, legelöl pedig Schulze, aki a hosszú karjaival labdákat is tud halászni. Kapott gól után hét, szerzett labdával akár négy másodperc alatt ziccerbe tudtak kerülni, ezzel még az amúgy nem lassú dán középcsapat sem tudott mit kezdeni.

HC Leipzig - Skive 26-22.

A másik elődöntőn a Leverkusen, némi meglepetésre, 25-22-re verte a Buxtehudét, így a döntőben megismétlődhetett az előző esti párharc.

---

A másfél nap alatt negyedik mérkőzésre mindkét csapat elfáradt, így a döntő színvonala eléggé alacsony volt. A három lövőposzton Kudłacz, Visser és Lang mindegyik meccset végigjátszotta. Ha Hubinger visszatér, akkor azért kicsivel több pihenési és variációs lehetősége lesz a csapatnak. A HCL ezen a meccsen is végig 3-2-1-et védekezett, más felállást az egész tornán sosem próbáltak. A támadójátékuk sebessége viszont jelentősen visszaesett, szinte mindig felállt fal ellen kényszerültek támadni, ez pedig nem ment már olyan jól, mint a Tempohandball.

A Bayer Leverkusen akár fogást is találhatott volna rajtuk, de Khalid Khan nem a győzelemre törekedett (bár, érdekes módon, ez volt a Leverkusen hatodik döntője Wittlichben, de eddig mindegyiket elveszítették), hanem erősen forgatta a csapatát, mindenkinek lehetőséget adott. Nagyon fiatal csapat a Leverkusen, hagyományosan a fiatal tehetségek kerülnek ide, akiket aztán majd elvisz egy erősebb csapat 23 éves korukban.

Az U20-as vb-n Magyarországot kiverő német válogatottból hárman (Anna Seidel, Johanna Heldmann és Jennifer Rode) is kezdők lehetnek a csapatnál, de a Lipcse elleni döntőben sokszor úgy játszottak, hogy az 1991-es születésű Kim Naidzinavicius volt a legidősebb mezőnyjátékos a pályán.

A balszélső poszt pótlására Normann Rentsch egy új felállást vetett be felállt fal elleni támadásban: teljesen balszél nélkül, jobbszélsővel, három átlövővel és két beállóssal játszottak (tehát ténylegesen üres volt a balszél, a három lövő a saját posztján játszott). Mondhatni, ideálisan a rendelkezésre álló játékosokhoz szabta a taktikát az edző, és tulajdonképpen ez a támadófelállás működött a legjobban. Mivel két, nemzetközileg is jegyzett beállósa van a csapatnak (a már említett Schulzén kívül a semmi különlegeset nem csináló, de az egész tornát jó teljesítménnyel végigrobotoló Anne Müller), várható, hogy a kétbeállós játékot rendszeresen be fogják vetni a szezon folyamán.

A mérkőzés utolsó gólját Anne Müller szerezte, két másodperccel a lefújás előtt mintegy 30 méterről lőtte kapura a labdát, ami a fiatal leverkuseni kapus kezei között került a hálóba.

A döntő eredménye: HC Leipzig - Bayer Leverkusen 28-19.

---

A Lipcse a tornán mind a négy meccsét megnyerte, rajtuk kívül minden más csapat legfeljebb kettőt nyert. A Trier háromszor kikapott, ők várhatóan az idén is a kiesés ellen fognak küzdeni a bajnokságban (és nem biztos, hogy sikerrel). A vulkán-lányok valószínűleg maradnak az alsóházban, középszerű új igazolásaiktól nem várható áttörés. A Bayer Leverkusen a legnagyobbakat várhatóan az idén sem fogja megszorongatni, ahogy a Buxtehude sem, a két edző munkáján dőlhet el, hogy melyikük végez majd előrébb a bajnokságban, előreláthatólag valahol a 4-6. helyek körül.

A HCL szereplését a játékosínség, esetleges újabb sérülések jelentősen befolyásolhatják. A három hátsó posztra tartósan négy játékosuk lesz, a kapuban egy klasszis mellett egy fiatal játékos, akit a saját kapusedzője sem állított be sosem még az U20-ban sem (Wieland Schmidt a Lipcse és a junior válogatott kapusedzője is), a balszélen senki, a jobbszélen két fiatal játékos. Ha a 3-2-1 védekezést és a gyors ellentámadásokat tovább tudják fejleszteni, és bírni fogják erővel, akkor a bajnokság második helye biztosnak látszik, és a jó nemzetközi szereplés sem elérhetetlen.

A torna gólkirálynője: Jennifer Rode (Bayer Leverkusen)
A legjobb kapus: Katja Schülke (HC Leipzig)
A legjobb játékos: Anne Müller (HC Leipzig).

Németh Attila

© handball.hu