A reggeli, olasz mérkőzés mérföldkő volt a versenyen a mi életünkben, a győzelemmel négyben voltunk és a brazilokkal sem játszhattunk elődöntőt. Ez azért a mostani játékszabályok mellett nem elhanyagolható tényezőnek számít.

Az olasz mérkőzést nagyon fegyelmezetten, nagy koncentrációval kezdtük, sajnos egy aránylag problémamentes első félidő után elkezdett szakadni az eső, így egy hosszabb szünet után esőben folytattuk a mérkőzést. Itt a nyomás, meg az ellenfél nyitott védekezése meghozta hatását: kicsit szorosabb lett a mérkőzés második fele. A lányok profin egyest dobtak, amikor kellett, így azért nagy baj nem lett. Felszabadultan, bár elázva készülhettünk a nap további részére, ami nekünk nem jelentett semmit. Annyi év után most mi voltunk abban a helyzetben, hogy nem járhattunk rosszul. Így csakúgy, mint a dán mérkőzés előtt, kicsit csökkentettük a nyomást: bár videóztunk, elemeztünk, de a variációk próbálgatására szavaztunk.

---

Abból indultunk ki, ha esetleg a norvégok később úgy állnak, hogy éremért kell velük játszani, legyen információnk róluk (az edzőmérkőzésen nem volt videózás). Az esti mérkőzés (itt délután) gálaszerűen indult: két tiszta strandkézilabdát játszó csapat két tisztán fújó játékvezető lány és egy nyert norvég félidő. A második félidőt egy egészen jó játékkal behoztuk és a szétlövés végén Győri Ági hozta a megszokottat, Kitti meg belőtte a fontos egyest, így a brazilokkal mentünk a csoportelső helyért.

Külön öröm volt a norvég mérkőzésen, hogy az újak is jól játszottak, Németh Lillának nagy szerepe volt a második szett megnyerésében. Amit kitűztünk magunk elé, az már félig megvolt, nem szabadott elfelejteni: ez itt – ahogy mondani szokták – ,,egy másik kávéház”, más szabályok, más értelmezés. Bár azt is el kell ismerni, hogy a két katari srácon kívül nem volt soha rossz fújásunk.

---

A szombat reggeli brazilra nem készültünk, már a lehetséges elődöntő ellenfelet, Ukrajnát szedtük szét. Sajnos ez meg is látszott a brazil mérkőzésen, az elején. Ami azért biztató volt, hogy a második félidőben Karsai Roberta vezette védekezés is állta a sarat, és elöl Németh Lilla-Gróz Kitti páros átlövés góljai is ültek a brazil kapussal szemben. Itt az utolsó támadást kicsit ellazáztuk, ami nem tett boldoggá, mert gyakorolhattuk volna a szétlövést (viszont senki nem akart a norvégokkal elődöntőzni), de így sem volt rossz.

Utólag az élet bizonyította, hogy jól döntöttünk. A norvég lányok majdnem kiverték a brazil csapatot. Maradt nekünk az ukrán elődöntő és a tavaly után az idén is a sporttörténelmi lehetőség: a női szakág első vb-érme lehet a mienk, ha nyerünk az ukránok ellen. A csajok nagyon fegyelmezetten készültek, több ukrán mérkőzést kiírtunk, mindent átbeszéltünk, nagyon akartak. A többség már több éve együtt küzd a magyar sikerekért a strandkézilabdában és nagyon vágyik már egy vb-éremre.

Az esti mérkőzésen a támadásunk kezdett jobban, de a védekezés is hamar magára talált. Zsigmond Adri védekezése szélső védőként a mérkőzésenkénti 6-12 blokkal teljesen álomszerű, ahogy lenni szokott, Mesike tartotta a vonalakat és Kitti hosszú, futós védekezése is extra volt. A gyengébb védekezési oldalunkon is hoztuk a mérkőzést pár Győri Ági bravúrral, és fantasztikusan okos támadójátékkal.

A második félidőben kicsit beragadtunk a támadásban, de a kapuban Győri Ági remekelt és hosszú pecekig gólt sem kapott, itt megint a Zsigmond-Tóth páros védőmunkáját kell megemlíteni a kapus mellett. Természetesen Bozsi labdaszerzései, és elöl a Gróz-Kretz-Csiki hármas extra támadójátéka is kellett. Ilyenkor nem kell extrát játszani, egyszerűen akár egyesekkel, de nyerni kell. Egy játékosnak ez a legnehezebb, nem szerepelni csak dolgozni, dolgozni, hajtani és nyerni. Megcsináltuk, igaz, minden büntetőnél majd kiugrott a szívem a helyéről, de minden nagyon jól sikerült.

Gróz János, a strandkézilabda-válogatott szövetségi kapitánya

© handball.hu