Reggel a szokásos futás után maratoni videózás volt az olaszok mérkőzéseiből: magyar-olasz négybe jutás 2011-ből, mostani három mérkőzés megbeszélés. Utána a parkolóban gyakoroltuk a mozgás variációkat az olasz várható mozgás ellen. Kicsit provokáltuk a lányok egy részét, mert kicsit befordultnak, feszültnek tűntek, ami nem jó ilyenkor. Kicsi büntetőfutás, aztán nagy össznépi megbeszélés, kicsi pihenő, ebéd, és jöhetett a motivációs blokk kicsit bővebben.

A mérkőzés előtt megtudtuk, hogy az a két horvát fiú fújja a mérkőzést, aki 2011-ben Umagon is fújta. Majdnem biztos voltam benne, hogy nem veretnek meg minket, ha jók vagyunk. Nem tévedtünk; az elején és aztán majdnem az egész mérkőzés folyamán a kéteseket ellenünk ítélték, de nem nyúltak bele a mérkőzésbe, és nekünk ennyi mindig elég.

Szerencsére az olaszok elleni mérkőzésen a lányok nagyon fegyelmezetten játszottak, és a mérkőzés minden szakaszában valaki hozzátett a csapathoz. A védekezés végig parádésan dolgozott, Bozsi, Kitti, Kriszti mellé felnőtt a Fruzsi-Ági páros, így kollegámnak a túloldalon nem volt kivel ellövetni a mérkőzést. Nagyon nagy kő esett le a lányok szívéről, és legyünk őszinték, a mienkről is. Amiért jöttünk, sikerült, és még a toptól is messze voltunk.

Próbálunk figyelni, hogy a brazil kamerák miatt minél kevesebb új mozgást játsszunk, és minél kevesebb variációt használjunk. Mérkőzés után rohantunk vissza, kicsi pihi, uzsonna, majd videó, motiváció.

A lányok a sikeres negyeddöntő után szinte repültek, bár ez a garnitúra tele van győztes játékosokkal, a párhuzamos felnőtt versenyzés miatt tele vannak kudarcokkal is. A kudarcokkal teli játékosok sokszor tele vannak kétellyel a munka, a rendszer, az egész iránt. Szerencsére ez most eltűnt, így végre mindenki tele torokból énekelte a Himnuszokat, és a magyarok csatakiáltásától volt hangos minden.

Nagyon jó érzés a mérkőzés előtt látni, ahogy mindenki a futó dinamikusan mozgó magyar lányokat nézi. Jó látni, hogy annyi év után mindenki kedves velünk, és most, hogy jók vagyunk, megtanultak köszönni is.

A norvég mérkőzésen a norvég edző - csak úgy, mint az első mérkőzésünkön - két kapust írt be. A mérkőzést a két spanyol fiú fújta, akik tavaly Batumiban nagyon szurkoltak nekünk, és mi is nagyon szeretjük őket. A végeredmény szorosabb, mint maga a mérkőzés, a védelem nagyon jó volt megint, valamint Bozsi és Kitti akkor mozdult meg, amikor kellett. Kriszti és Fruzsi sokat dolgozott elöl, hátul Emese-Ági-Adri hármas az életét adta a védekezésért. Győri Ági úgy, mint az olasz meccsen, mindig akkor védett, amikor kellett (ez a nagy kapusok ismérve). Nagyon jó mérkőzés volt.

Egy nap két sporttörténelmi tett, soha nem volt női csapat a négyben a 15 év alatt, de a magyar strandkézilabda soha nem nyert Eb-n bronzéremnél jobbat (a fiúk 2007-ben és 2009-ben is bronzérmesek lettek). Ha még valamit el akarunk érni, akkor a csoda kategóriát kell teljesítenünk, hiszen 10/10-es mutatóval nyerhetünk meg mindent, és amennyire tudom, még soha nem volt női csapat 100%-os. Természetesen mindent megteszünk a 2000 dán néző előtt, és reméljük, ez elég is lesz (a norvégok simán verik a dánokat, mi meg most már őket), de tudnunk kell: Dánia azért rendezett Eb-t, hogy annyi ezüst után végre lányai nyerhessenek egy aranyat. Ehhez nekünk is lesz hozzászólásunk, és reméljük, nem kevés. Hajrá Magyarok!

Gróz János, Randers

Veretlenül a döntőben a magyarok
Négy között és a vb-n a magyarok

© handball.hu