Csütörtökön a délelőtt folyamán egy háromórás edzés keretében javítottuk a felmerülő problémákat a csapat játékában. Az edzést egy hosszabb elbeszélgetés követte, hiszen idáig nagyon eredményesen, de tudásunkhoz képest 55-60%-on játszva teljesítettük a feladatainkat. Sajnos az itt tapasztalt fújásmetódus zavart okoz a fejekben (nagyon nagy hatalom van most a játékvezetők kezében a forgás, támadó, büntető, kiállítás megítélésében), sokszor a két félidőben ellentétes felfogásban bíráskodnak a játékvezetők a hátsó pályákon. Ez egy két játékosunk fejében zavart okoz, a két gólzsákunk is felrázásra szorult, és a védelem egy részét is pörgetni kellett.

Délután a lányok közös szabadprogramot csináltak, elhagytuk a videózást a motivációt. Érdekes helyzetet teremtett a délutáni csoportdöntő az ukránok ellen: ha nyerünk, csoportelsők vagyunk, és ha minden jól megy, csak a döntőben találkozhatunk a dánokkal. Viszont másodikként átkerültünk volna a dán csoportba, ahonnan könnyebb ellenfeleken át könnyebb lett volna a négybe jutás. Sajnos emberileg nem értek egyet sem én, sem Mariann, sem a lányok ezzel a felfogással, így maradt a tiszta küzdelem.

A csoportdöntőt egy nagyon kellemetlen ellenfél ellen játszottuk a két nagyon kedves, de nagyon fiatal dán lány fújása mellett, akiket az ellenfél edzője, Valentyin Vakula (volt nemzetközi játékvezető) rendesen összezavart. Sajnos az ellenfelünk a pályán is ezt a stílust alkalmazta: nagyon durván, alattomoson és sokat színészkedve játszottak, viszont nagy sebességgel. A lányok az elvesztett első félidő után a második félidőben hat gól hátrányból fordítottak, majd a szétlövést is megnyerték Kókai Ági pazar védéseivel.

Sajnos így mindenképpen sportdiplomáciailag támogatott vagy kellemetlen típusú ellenfelünk lesz a negyeddöntőben (azóta kiderült: az olaszok). Igazából nekünk teljesen mindegy, megnézve a többi csapatot, magasan kiemelkedünk, ha jól játszunk, ebből a mezőnyből. Viszont a strandkézihez szerencse is kell, vagy egy kis más néha abban a kétszer tíz percben. Nagyon ott kell lennünk fejben az utolsó három mérkőzésen, ha eljutunk odáig.

Tudtuk, hogy ez a felkészülési szisztéma azzal jár az idő rövidsége miatt, hogy nem biztos, hogy itt leszünk kirobbanó formában, de egyelőre küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak a lányok. És ahogy az eredmény mutatja, a 60% forma is elég volt az erősebb csoportban idáig a sikerhez. A lányok átérzik a felelősségüket, és nagyon akarják azt a négybe jutást 15 év után. Továbbra is viszont csak a következő lépésre koncentrálunk, és apró lépésenként haladunk tovább.

Gróz János, Randers

© handball.hu