handball.hu: Gratulálok a KEK-győzelemhez! Hogyan értékelnéd ezt a szép diadalt?
Németh András: Igazából most már mindenki kicsit joggal úgy értékeli a KEK-et, hogy a második számú kupa a Bajnokok Ligája után. Van egyfajta differencia a BL és a KEK között. A negyeddöntőben az orosz bajnok Volgográd jutott nekünk, az elődöntőben pedig a német bajnok Thüringer. Öt évvel ezelőtt úgy buktuk el a BL-döntőt, hogy az akkori orosz bajnok Zvezda vert meg minket, most viszont mi tudtuk legyőzni az aktuális orosz bajnokot.

handball.hu: Ezek szerint nem vagy már csalódott, hogy idén a csoportmeccsek után búcsúztatok a BL-től?
Németh: Feltétlenül többre értékelem a KEK-győzelmet, mintha a BL-ben a legjobb nyolc közé jutottunk volna, hiszen például a Randers ott öt vereséget és egy döntetlent ért el. Ez mindenképpen jobb dolog, mint a BL-ben egy egyszerű indulónak lenni. Nem volt ez olyan rossz zárásnak. Nagyon régen nem nyert már a Hypo nemzetközi kupát, úgyhogy nagy dolog, hogy ez sikerült. Ettől függetlenül kicsit irigykedve néztem a Győr ünneplését, vagy éppen azt, hogy hogyan fogadták az EHF-kupa-győztes Holstebrót otthon. A mi győzelmünk itt nem nagyon mozgatta meg az embereket.

handball.hu: A KEK-döntő második mérkőzésén a Ferencváros is képviseltette magát!
Németh: Kihasználtuk a lehetőséget, hogy Elek Gábor és Szucsánszki Zita is itt volt a meccsen. Azt gondoltam, hogy frappáns lenne, ha az előző két szezon KEK-győztesének a csapatkapitánya a mi csapatkapitányunknak, az edzőjük pedig nekem adná át a kupát.

handball.hu: Akkor jó szájízzel búcsúzol Bécstől?
Németh: Egyértelműen! Tudomásul kell venni, hogy Ausztriában nem népszerű a kézilabda. Az osztrákoknak ez nem tűnik fel, de aki a magyar kézilabdaéletben részt vett, aki ehhez nem szokott hozzá, annak ez furcsa. Magyarországon szeretik az emberek a sportágat, megtöltik csarnokokat, a sajtó, a média különleges figyelemmel kíséri a kézilabdát. Miután az osztrák bajnoki címet megnyertük, a játékosaim elbúcsúztattak, elhalmoztak mindenféle ajándékkal, még aranygyűrűt is kaptam, illetve a bajnoki címért járó serleget is nekem adták. Mielőtt átvették a bajnoki aranyérmeket, mindannyiuk a fényképemmel ellátott pólót vett fel. Nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne érzékenyüljek el...

handball.hu: Mi lesz Temes Bernivel, aki szintén KEK-győztesnek mondhatja magát?
Németh: Temes sem marad a Hypóban. Nagyon sajnálom, hogy így alakul a sorsa, hiszen pont akkor sérült meg, amikor európai kupadöntőt játszhatott volna. Ez a pályafutása szempontjából se kedvező. Most, mikor helyet kellett volna találnia magának, akkor megsérült. Nem tudom, hogy mi lesz vele, de ez a lehető legrosszabbkor jött a számára. A hónap végén megműtik, és ezután talán okosabbak leszünk.

handball.hu: Tisztul már a kép a jövőddel kapcsolatban?
Németh: Visszajövök Magyarországra, egyáltalán nem akarok már külföldön dolgozni. Idén augusztusban, ha megérem, hatvan éves leszek, úgyhogy otthon tervezem a fennmaradó dolgaimat. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy egyetlen egy velem kapcsolatos találgatásnak sincs létjogosultsága. Az biztos, hogy nem fogok július 1-től dolgozni. Olyan megkeresés eddig nem volt, amin érdemben el lehessen gondolkozni, nem is lehetett volna még. Speciális jelen pillanatban a helyzetem, hiszen nincs most olyan lehetőség, amit tiszta szívvel el tudnék vállalni.

handball.hu: Milyen pozícióban képzeled el a jövődet?
Németh: Szaktanácsadóként feltétlenül el tudnám magam képzelni. Szeretnék egy kis pihenőidőszakot magamnak, aztán majd kiderül, mennyire lesz ez hosszú. Nem érzem magam kényszerpályán. Nem mondom, hogy felvet a pénz, de szerencsére nem vagyok olyan helyzetben, hogy idegeskednem kelljen.

© handball.hu