Herbert Müller csapata már az első mérkőzésen, idegenben is nyerni tudott, így otthon akár egy kisebb vereség is belefért volna. Az ezúttal pirosban játszó hazaiak azonban nem akarták a végére hagyni a döntést, és nagyon gyors játékkal szétzilálták a lipcsei védelmet az első félidőben. Afféle "Tempohandball"-t láthattunk hazai részről: kapott gól, vagy kivédekezett támadás után rendszerint tíz másodpercen belül kapura lőttek. A HCL kapusa, Katja Schülke pedig ezúttal nem remekelt, igaz, a gyors labdafelhozatalok után a THC játékosai rendszeresen ziccerből lőhettek.

Eközben a lipcseiek eredményesen támadtak, főként a két átlövő, Saskia Lang és Anne Hubinger szerzett könnyen gólokat, de nem sokat értek el vele, mert minden lőtt gól után azonnal kaptak is egyet. Többször előfordult, hogy mire a hangosbeszélő bemondta a lipcsei gólszerzőt, már egyből mondhatta a hazait is. A félidei eredmény 21-17 volt a THC javára, összesítésben +10.

A második játékrészben a lipcseieknek már valami egészen extrát kellett volna húzniuk. Megpróbálták a védekezést megerősíteni. Ez egyfelől azzal járt, hogy Jessy Kramert piros lappal kiállították egy Nadja Nadgornaja nyakára mért ütésért, másfelől azzal, hogy lelassult a játék, de így nekik sem maradt idejük sok gólt lőni. Az 50. perc után már csak elméleti esélye maradt a HCL-nek, ezért Herbert Müller pályára küldhette az amúgy kevesebb lehetőséget kapó játékosait. A lipcseiek is kevésbé küzdöttek ekkor már, így aztán az Eckerle, Althaus, Gros, Minevskaja nevével fémjelzett felállással is még a THC lőtt gólokat, hogy aztán a lefújáskor megünnepelhessék sorozatban harmadik bajnoki címüket. Erre utoljára húsz évvel ezelőtt a legendás Walle Bremen volt képes.

Németh Attila