Mivel a meccs alakulása erre nem adott okot, felmerül a kérdés, hogy miért is történt ez a kirívó eset, ami Oroszországban is szokatlan. A két főszereplő megpróbált utólag magyarázattal szolgálni, Trefilov - mint sértett fél - rövidebben, Gumjanov jóval hosszabban.

39.30-nél láthatjátok az ominózus esetet.

A Lada edzője, Jevgenyij Trefilov az országos kézilabdás hírportálnak (Russianhandball.ru) ezt nyilatkozta:

"A meccs után Gumjanov elment a zsűriasztal mellett, és mindenkivel, még Mariska nénivel is kezet fogott, csak velem nem. Odamentem hozzá, és a kezemet nyújtottam felé, erre ő arcon ütött. A videofelvételen ez jól látszik. Engem vágtak arcon, mégis mindenhol azt hallom, hogy mindkettőnket el kellene tiltani... Ezt nem tudom, hogyan képzelik. A válogatott szövetségi kapitánya is én vagyok, megjegyezném... Mostanában mindenhol megtalálnak engem, és a csapatomat is. Smelkov (a BL-meccsek kommentátora az NTV-Plusz tévéadón – szerk.) valahányszor a tudósításaiban megemlíti, hogy egyedül a Lada maradt állva a nemzetközi kupákban, rögtön hozzáteszi azt is, hogy "de csak a gyengécske EHF-kupában"....

Kérdem én: ez szándékos provokáció, vagy micsoda...? Hol a határ? Lassan már azt sem tudom, hogyan kellene viselkednem ebben a helyzetben. Az Orosz Kézilabda Szövetségben azzal fenyegetőznek, hogy eltiltanak a kézilabdától (ezt az OKSZ hamar cáfolta, kijelentve, hogy Trefilov egymeccses eltiltásnál többet semmi esetre sem kaphat – szerk.) Ám nem érdekel: tiltsanak el, felőlem... Legfeljebb beállok taxisofőrnek! Nem is tudom, hogyan süllyedhettünk idáig; Gumjanov viselkedését egyszerűen nem értem. Ráadásul ő a szövetségben a női edzőbizottság vezetője, hát - kérdem én - milyen példát mutat egy ilyen vezető a beosztottjainak...?"

Alekszej Gumjanov, a Kubány edzője (aki előtte néhány évig a Ladát is irányította) ennél jóval hosszabban fejtette ki véleményét az "R-Sport" orosz hírügynökségnek:

- Kezdjük azzal, hogy mi is történt pontosan a mérkőzés befejezése után?
- Csak az, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül megtörtént volna, ha nem velem, hát egy másik edzővel és Trefilovval. Ő eddig büntetlenül nyilváníthatott véleményt a játékvezetőkről a meccsek alatt, sértegethette az ellenfél játékosait és edzőjét. Megjegyezném, hogy az is gyakran előfordul, hogy Trefilov a mérkőzések után nem hajlandó kezet fogni az ellenfél edzőjével, hanem egyszerűen hátat fordít, és faképnél hagyja a másikat; feltételezem, hogy ilyenkor egyszerűen méltóságán alulinak tartja, hogy leereszkedjen hozzánk.

Ami a Lada - Kubány meccs utáni eseményeket illeti: a mérkőzés befejezése után a kezdőkörben kezet fogtam a Lada képviseletében ott megjelenő Alekszandr Ovszjannyikovval (ezt többen, akik ismerik a videofelvételt, cáfolják – szerk.) és a két játékvezetővel (Trefilov hivatalosan nem a Lada edzője, csak "edző-tanácsadója", azaz egyfajta szakmai igazgató, és a kispadon is csak január óta, külön engedéllyel foglalhat helyet, ezért az idei szezonban nem ő képviseli ilyenkor a csapatot – szerk.). Amikor indultam vissza a kispad felé, hallottam, hogy Trefilov mögöttem minősíthetetlen kifejezésekkel illet engem. Odamentem hozzá, először szavakkal próbáltam meg tisztázni, hogy mi is a baja velem, de aztán megfeledkeztem magamról, meglöktem, és utána kezdődött az egész. Végül a helyszínen jelen lévő rendőrök, és a saját játékosaim választottak szét minket.

Nekem továbbra is az a véleményem, hogy Trefilov ámokfutásának a pálya szélén véget kell vetni. Lehet, hogy ő azt képzeli, hogy a meccsek alatti viselkedése a mai társadalmi normáknak megfelel, de ez nem így van: civilizált világban élünk, ahol nem megengedhető, hogy az ellenfél játékosait ilyen kifejezésekkel minősíthesse a másik csapat edzője. Még egyszer szeretném kijelenteni: Trefilov viselkedése nem megfelelő, de eddig mégis büntetlenül csinálhatta mindezt. Mondanom sem kell, hogy a saját viselkedésemet sem tartom a legkevésbé sem elfogadhatónak, de egy ilyen összetűzés Trefilovval már a levegőben lógott...

- Milyen volt a viszony ezt megelőzően a válogatott szövetségi kapitánya és Ön között?
- A szakmai munkáról és az edzésekről mindig is más elképzeléseink voltak, és amikor együtt dolgoztunk Toljattiban, nem maradtak el a kisebb konfliktusok sem – ő a felnőtt csapatot irányította, én meg a juniorokat (akik Lada II néven akkoriban a felnőtt első osztályban szerepeltek – szerk.) Néha ott is furcsán viselkedett, például amikor egymás ellen játszottunk bajnokit, a sajátjait azzal buzdította a pálya széléről, hogy "üsd-vágd, ne kíméld, verd fejbe!", és ilyesmi... Nem tudom, hogy lehet így viselkedni, valószínűleg arról van szó, hogy ez az ember egyszerűen beteg. Tudom, hogy egész életét a kézilabdára tette fel, és nem mondom, hogy nem ért hozzá, de teljesen úgy viselkedik, mintha még mindig rabszolgákat irányítana; ezzel a hozzáállással pedig csak azt éri el, hogy a játékosaiból kiöli az egyéniséget, akikből így aztán szürke verebek lesznek, semmi több. Sokszor hallom másoktól, hogy "Gumjanov Trefilov tanítványa". Szeretném egyszer és mindenkorra kijelenteni, hogy Trefilov sohasem volt a mesterem, én tőle soha semmit nem tanultam.

- Trefilov úgy véli, hogy Ön már régóta neheztel rá, méghozzá azért, mert azután, hogy átvette a Lada irányítását, Ön nem tudott olyan sikeres lenni a Ladával, mint amilyen Trefilov volt korábban...
- Ez egyszerűen nevetséges. Trefilov a maga idejében az ország legjobb kézilabda játékosait gyűjtötte össze a saját csapatába, ezzel meggyengítve a többi klubot. Így tudott velük többször is bajnokságot nyerni, mert gyakorlatilag nem volt versenytársa a Ladának itthon. Viszont ugyanezzel a csapattal a BL-ben már egyszer sem tudott a legjobb nyolc közé jutni, a csoportkörből a Lada sosem került tovább az ő irányításával. Amikor Trefilov elment Toljattiból, a legjobb játékosok közül többen vele tartottak a Zvezdába, mégis ez a játékerőben jócskán meggyengült Lada tudott az én vezetésemmel 2007-ben BL-döntőt játszani. Úgyhogy miről beszélünk...

- Mint tudjuk, Önt és Trefilovot is egyformán 30 ezer rubel bírsággal sújtotta az OKSZ. Ezt igazságosnak tartja?
- Egyértelmű és szigorú büntetésre van itt szükség, hogy a továbbiakban ilyesmi ne fordulhasson elő; a konfliktus kirobbantója, jelen esetben Trefilov esetében a diszkvalifikációtól és a kézilabdázástól történő örökös eltiltástól sem szabad visszariadni.

Az OKSZ versenybizottsága valóban kiszabta az ilyen esetekre előírt 30 ezer rubeles (=230 ezer forintos) büntetést, de ezzel nem fejeződött be az ügy. A szövetség elnöksége április végi ülésén is tárgyalni fog erről, igaz, többek szerint ez eleve azt jelenti, hogy komoly intézkedés nem várható (mert utóbbi esetben a fegyelmi bizottság elé utalták volna a kérdést). Az OKSZ nincs irigylésre méltó helyzetben: Trefilov a válogatott szövetségi kapitánya, és bármennyire nem népszerű a szövetségben – olyannyira nem, hogy egy sikertelen olimpiai szereplés esetén a leváltása szinte biztosra vehető –, ebben az esetben mégis inkább ő volt a szenvedő fél. Érdemi intézkedésre ezért aligha számíthatunk, különösen nem három hónappal London előtt.

Az orosz fórumozók véleménye természetesen megoszlik, bár legtöbben – a sikertelen brazíliai világbajnokság és a kudarcos idei kupaszereplés után – úgy gondolják, hogy Trefilov és módszerei fölött ugyan eljárt az idő, de nincs, aki átvegye tőle a stafétabotot. Gumjanov pedig – ahogy az egyik hozzászóló megjegyezte – "inkább a pályán, a csapatával mutassa meg, hogy mit tud, mint azt megtette nálunk a Ferencváros edzője".

Oroszországi tudósítónktól

© handball.hu