- Mesélnél arról, mi történt Veled, mióta lejárt a szerződésed az ETO-nál?
Simona Spiridon: 2010 októberében a Fradi elleni meccsen sérültem meg, és bár tudtam a diagnózist, mégis úgy döntöttem, hogy folytatom a játékot, mert nagyon szerettem volna BL-t nyerni. Kaptam egy speciális térdvédőt, ami tényleg segített is, egy bizonyos pillanatig (BL-elődöntők, 2011 április), de utána a fájdalmak nagyon felerősödtek, és szinte elviselhetetlenné váltak, így eldöntöttem, hogy megműttetem magamat. A döntést, miszerint októberben nem feküdtem kés alá, az is befolyásolta, hogy hittem abban, hogy a munkaadó klubom mindenképpen támogat majd.

Sokan azt tanácsolták, hogy végeztessem el a műtétet már akkor, mert sokkal könnyebb lesz egy új klubhoz igazolni, ha már túl vagyok a műtét utáni rehabilitáción is, de én hittem abban a csapatban, hittem, hogy elért egy olyan szintű érettséget az együttes és az edző is, hogy képesek leszünk a végső győzelemre, ezért választottam azt, hogy sérülten is játsszak. Ez az én döntésem volt, és egyáltalán nincs bennem semmiféle megbánás ezzel kapcsolatban, mindent ugyanígy csinálnék, ha visszaforgathatnám az időt, egy dolog kivételével: első helyre tenném az egészségemet, és csak a másodikra a kézilabdát.

- Hol végezték el a műtétet, és hogy halad a rehabilitáció? Ki állta az orvosi kezelések és a rehabilitáció költségét, hiszen még győri játékos voltál, amikor megsérültél?
Spiridon: 2011. május 3-án műtött meg Dr. Balogh Péter és Dr. Szálasy László, akiknek ezúton is köszönetet szeretnék mondani. A műtét jól sikerült, ennek legékesebb bizonyítéka, hogy semmiféle fájdalmat nem éreztem már a beavatkozás utáni időszakban. Most nagyon jól érzem magamat. A gyógytornászomnak is szeretném megköszönni a hozzáállását, támogatását és a türelmét, amit irántam tanúsított.

Az egész rehabilitációs folyamat 2011. június 30-ig zajlott (a győri szerződésem végéig), és a volt klubom fizette. Július 1-től én magam álltam a további költségeket, de volt egy megállapodásunk a Győri Audi ETO-val, miszerint július és augusztus hónapokra ők állták a lakás költségeit, és a szolgálati autót is használhattam, amit ezúton újra szeretnék megköszönni.

- Arról szóltak a híresztelések, hogy visszavonulsz az aktív sporttól, vagy a családra, gyermekáldásra koncentrálsz majd. Tényleg voltak ilyen szándékaid, vagy egész idő alatt tudtad, hogy még nem "végeztél" a kézilabdával?
Spiridon: Mikor eldöntöttem, hogy megműttetem magam, akkor az volt a szándékom, hogy gyereket vállalok, de állandóan nyugtalannak éreztem magam amiatt, ahogyan kiléptem a kézilabda világából. Én nem ilyen befejezésre számítottam, és ez állandóan ott motoszkált a fejemben. Emiatt hoztam meg a döntést, hogy folytatom a játékot, azért, hogy úgy fejezhessem be majd, ahogy én szeretném.

- Most már tudjuk, hogy a Zvezda Zvenyigorodhoz igazoltál. Volt azon kívül más ajánlatod is, ha igen, akkor melyik kluboktól?
Spiridon: Nagyon sok klubtól volt ajánlatom, köztük több BL-ben szereplő alakulat is megkeresett, és volt sok olyan is, amely más európai kupában szerepel, de úgy gondolom, ennek már nincs semmi jelentősége.

- Mi alapján döntöttél arról, hogy az orosz csapathoz igazolsz? Zdravko Zovko vezetőedző személye mennyit nyomott a latban?
Spiridon: A Zvezdával való szerződésem elsősorban az edző személye miatt jött létre, akiről mindig nagyon jó véleményem volt. Kihívásnak találtam azt is, hogy orosz bajnoki címet nyerhetek, mert ezt a bajnokságot nagyon erősnek tartom, ahol legalább hat csapat küzd a címért. Az is igaz, hogy tíz év, és 115 BL-ben lejátszott meccs után most elhagyom a Bajnokok Ligája mezőnyét, amely az új csapatom célja is.

- A Zvenyigorodnál ugyanazon a poszton fogsz szerepelni a magyar válogatott Szabó Valival és az orosz Irina Baranovszkajával. Gondolod, hogy meg kell majd harcolnod a pályára kerülésért, vagy már megbeszélted az edzővel, hogy hol, és hogyan számít Rád?
Spiridon: Igen, már beszéltem a trénerünkkel arról, hogy hol is lenne a helyem a csapatában, de az is nagyon fontos, hogy legyen versenyhelyzet, mert az ember csak akkor tud jobban teljesíteni, és magas szinten játszani. "A versenyhelyzet szüli a jó teljesítményt" - így szól egy román mondás, és hiszem azt, hogy ez így lesz a Zvezdában is. Senkinek nincs bérelt helye egyetlen poszton sem, és nekem különösen keményen kell dolgoznom, tekintettel arra is, hogy egy sérülés után térek vissza.

- Milyenek a feltételek Oroszországban, mit tapasztaltál? Hogyan fogsz megbarátkozni a hideggel?
Spiridon: Nagyon kellemesen csalódtam az ottani feltételek láttán, és elmondhatom, hogy a legprofibb klub, amellyel én személy szerint valaha kapcsolatba kerültem. A legapróbb részletekig minden le van szervezve. Őszintén nem számítottam erre egyáltalán, de nem is tudhattam, hogy milyen ott, hiszen a nyugati játékosok mostanáig nem igazán fordultak meg orosz csapatokban. Így azt gondolom, hogy ez a lehető legjobb döntés volt a számomra, hiszen az edzéskörülménynek is nagyszerűek, kezdve a kézilabda csarnoktól, a fitnesz teremig, az úszás és regeneráció terén is.

Már tényleg csak egyetlen dilemma marad: a hideg. Nem tudom, hogyan fogom elviselni, hiszen utálom a hideget.

- Mennyi időre szól a szerződésed a Zvezda Zvenyigoroddal, és van-e lehetőség hosszabbításra?
Spiridon: 1+1 éves szerződést írtam alá a Zvezdával, a klubot megjelölve mint első számú hosszabbítási lehetőséget.

- Szeretnél valamit üzenni a szurkolóidnak a handball.hu-n keresztül?
Spiridon: Köszönetet szeretnék mondani minden szurkolónak, akik mellettem álltak jóban-rosszban, és támogattak. Szívből remélem, hogy sikerült nekik néhány olyan pillanatot szereznem, amivel boldogabbá tettem őket. Ugyanakkor szeretném megköszönni minden győri barátomnak azt a lelki támaszt, amit tőlük kaptam, és hogy mindig számíthattam rájuk, de főleg ebben az igazán nehéz időszakban, amit a műtét után átéltem.

Végül minden kézilabdabarátnak és szurkolónak a lehető legjobbakat kívánom, és remélem, hogy még lesz alkalmunk találkozni újabb magas hőfokú versenyeken és mérkőzéseken!

Sz. I.

Spiridon Oroszországba igazolt
Spiridon szezonjának vége
Spiridon: A szívemben marad egy lyuk

© handball.hu