handball.hu: Hogy érzed Magad Franciaországban, hogy jellemeznéd az Issy-nél eltöltött időszakot?
Pigniczki Krisztina: Valóban nagyon jól érzem magam és a családom is Párizsban, úgy gondolom, ez érthető! :-) Az együttes számomra teljesen ismeretlen volt, amikor idekerültem, de az első évben nagyon komoly kis csapatunk volt: Herbrecht, Pineau, Darleux, Dembele, Deroin, Spincer, tehát csupa válogatott játékosok. A negyedik hely megszerzése után sokan maguktól távoztak, mert máshol képzelték el a jövőt, mások pedig a nyári szünet után igazoltak el, miután lefokoztak minket a D2-be, azaz a másodosztályba. Maradtunk öten, és a fiatalokkal karöltve simán nyertük a bajnokságot. Utána újra nagy reményekkel vágtunk neki az új szezonnak egy válogatott beállóval és sok fiatal, tehetséges játékossal. Egyelőre felemás a bajnokságban nyújtott teljesítményünk, fontos bravúrokat érünk el, ugyanakkor érthetetlen bukásokat is, így jelenleg a nyolcadik helyen állunk, de mindenképpen szeretnénk odaérni a hatodikra.

handball.hu: Mesélj a klubodról egy kicsit: honnan indultatok, mik a céljaitok, mennyire meghatározó a szereped a csapatnál?
Pigniczki: Teljesen pozitív a véleményem: az első perctől kezdve segítettek a lányok is a beilleszkedésben. A francia nyelvben gond nélkül, abszolút segítő szándékkal kijavítanak. A klubom bontogatja a szárnyait a profizmus felé. Voltak hiányosságok, de jó úton haladunk. Nem panaszkodhatom a játéklehetőséggel kapcsolatban sem, hiszen az első évet kivéve - amikor nagyon sokan voltunk, és volt lehetőség forgatni a csapatot - folyamatosan a pályán vagyok mind támadásban, mind védekezésben. Nem panaszkodom arra, hogy elkoptatnám a kispadot!

handball.hu: Mik a tapasztalataid a francia életfelfogásról általánosságban, és a sporttal kapcsolatban is?
Pigniczki: Igazából az az első gondolatom, hogy természetesen ugyanúgy itt is a győzni akarás van jelen minden meccsen, de nincs akkora szomorúság egy-egy elbukott meccs után, mint otthon. Persze, beszélünk róla, hogy miért történt így, és a többi, de nincs lincshangulat. Megtörtént, és kész. Az első edzésen mindig beszélünk a meccsről, mindenki elmondja a véleményét, és utána próbáljuk ezeket megfogadva kijavítani a hibákat, vagy még jobban alkalmazni a taktikát.

handball.hu: Mennyivel másabbak az edzések ott, mint itthon? Hány edzésetek van egy héten? Az erőnléti tréningek is közösen történnek, vagy van egyéni edzéstervetek?
Pigniczki: A lányok fele valamilyen iskolába jár - ők az erősítő részt a szabadnapokon, vagy az esti edzés után csináljak meg - ezért csak az esti edzésen vagyunk ott kompletten. Egyénre szabott az erősítő program és a futás is, mindenki a lehetőségein belül csinálja. Más a tizennyolc évesnek, más nekem, más a huszonévesnek és persze a kapusoknak is. Van erőnléti edzőnk, aki elég komoly munkát végez nálunk, van másodedzőnk is, ő készíti a videókat, és komoly szerepe van a csapat játékában is.

handball.hu: Szerinted miért erősebb a francia válogatott, mivel került lépéselőnybe a magyarokhoz képest?
Pigniczki: Úgy gondolom, hogy talán azért tart előrébb a francia válogatott, mert régóta ugyanaz a stáb dolgozik a lányokkal. Nagyon fiatal a játékosok többsége, akik szervezett, jó egységet alkotnak a rutinosabb, már több világversenyt is megjárt társaikkal. Egyénileg egy kicsit képzettebbek tartom őket. Az egy az egy elleni játékban erősebbek, és nagyon összerakott, jó védekezésük van. Bár az Európa-bajnokságon a magyarok nagyon jól felkészülten legyőzték őket, ennek ellenére a franciák mégis előrébb járnak, mint mi.

handball.hu: Szerinted milyen irányban halad a magyar kézilabda?
Pigniczki: Úgy gondolom, hogy egy jól felkészített, mindenben támogatott magyar csapat, amelynek lesz lehetősége együtt dolgozni egy kicsit, újra felzárkózhat az élmezőnyhöz. Mi tényleg nagyon sokat voltunk együtt a versenyek előtt, sokszor már a szobatársak unták egymást, de minden szituációra volt időnk felkészülni.

handball.hu: Meddig terveztek még kint maradni, illetve ha hazatértek, láthatunk-e még magyar csapatban?
Pigniczki: Egyelőre úgy gondolom, hogy ez az utolsó évem a profi kézilabdázásban. Szeretnék még játszani, de úgy, hogy már ne erről szóljon az életem. Egyeztetésben vagyok a klubommal azzal kapcsolatban, hogy szeretnék gyerekekkel foglalkozni, és nem is kimondottan csak kézilabdát tanítani, hanem a sport mellett maradni, szabadidős tevékenységben részt venni. Itt ugyanis az ovisoknak és az alsó osztályos gyerekeknek nagyon sok szünetük van. Általában hat hetet tanulnak, majd következik két hét szünet, ezen kívül minden szerdájuk szabad. Ezekben a szabad időszakokban tartják a foglakozásokat, a szabadidős elfoglaltságokat, tornát, edzést, és így tovább. Ezekben az időszakokban képzelném el magam én is. Amennyiben ez nem sikerül, akkor hazatérünk, de otthon biztosan nem fogok már játszani, ne aggódjanak a szurkolók! :-)))

handball.hu: Mesélj egy kicsit a kislányodról! Megtanult franciául is, vagy csak magyarul beszél?
Pigniczki: A kislányom remekül érzi magát, tökéletesen beszél franciául, a kedves francia barátaink szerint is akcentus nélküli a beszéde, tehát szenzációs. Miatta sem tervezzük egyelőre a visszatérést, mert szeretnénk, ha továbbra is ilyen könnyen magába szívná ezt a nyelvet.


handball.hu: Szeretne sportoló, netán kézilabdázó lenni?
Pigniczki: Egyelőre nem tervezi, hogy kézilabdás legyen, bár néha azt mondja, hogy szeretné, ha neki is így tapsolnának. Neki jelenleg az úszás a favorit, amit imád, és nagyon lelkes. Elmondása szerint ő úszóbajnok lesz! Nagyon szeret mozogni, a levegőn lenni. Egy abszolút tündéri, életvidám kislány, akinek jelenleg a Barbie-babák a kedvencei. A férjem is dolgozik, tehát abszolút jó helyünk van itt.


handball.hu: Azért a volt csapattársaiddal is tartod a kapcsolatot?
Pigniczki: Igen, szerencsére vannak nagyon jó, véleményem szerint életem végéig kitartó barátságaim, melyeket a kézilabdának köszönhetek, és amelyek megmaradtak. Nem beszélünk állandóan, de bármikor számíthatunk a másikra, és ez a fontos. Amikor otthon vagyunk, vagyok, mindig találkozunk, és mindig epekedve várjuk ezeket a pillanatokat, melyeket szenzációsan töltünk el együtt. Vannak olyan megmaradt kapcsolataim is, akikkel ritkábban értekezünk, de ha találkozunk, akkor kellemesen beszélgetünk. Nagyon örültem a hétvégén is, amikor a győriek BL-mérkőzésén voltam, hogy sok emberrel találkoztam, és mindenki nagyon kedves volt, ezért én is nagyon boldog voltam!

handball.hu: Milyenek a francia emberek?
Pigniczki: Érdekesek az itteniek: vannak, akik abszolút nem nyitnak a többiek felé, de vannak, akik szívesen értekeznek, beszélgetnek. Nekünk is vannak francia barátaink, ovis szülők, szomszédok, akikkel rendszeresen találkozunk. Vigyázunk egymás gyerkőceire, úszásra visszük őket, szabad délutánonként összejövünk, tehát abszolút elfogadók. Vannak olyanok is, akik elvannak a maguk kis francia világában. Alapjában véve nem élnek olyan rohanós életet, mint mi. Itt nem gond, ha valaki beszélget a pénztárossal, miközben kártyával fizet. Szépen belepakol a táskájába, és jöhet a következő. Az autósok egy kicsit érdekesek: ezerrel dudálnak, de nem kiabálnak, csak az a lényeg, hogy haladjunk. A hétvége főleg a családé, ilyenkor jó időben megtelnek a parkok, játszóterek, kipakolnak piknikezni, és jól érzik magukat együtt. Télen uszodába járnak, és akkor is elmennek sétálni, ha hűvösebb az idő.

handball.hu: Merre jártatok szabadidőtökben az országon belül?
Pigniczki: Szeretünk utazni, főleg az északi részen, fent, a tengerparton voltunk már többször is. Nagyon szép kis helyek vannak, és Párizs környékét is próbáljuk feltérképezni. Készülünk majd szép sorjában megismerni az országot.

handball.hu: Vasárnap Dunaújváros - Fradi mérkőzést rendeznek... Milyen gondolatok járnak a fejedben ezt a párosítást hallva, illetve milyen eredményt vársz a meccstől?
Pigniczki: A nagy rangadó! Én nagyon szeretek telt ház előtt játszani, főleg hazai közönség előtt. Nagyon szerettem, amikor Dunaújvárosban megtelt a csarnok, ahol tényleg közvetlenek és kedvesek a szurkolók. Nagy meccset várok, szokás szerint! Kíváncsian várom, hogy a Fradi tartja-e a lendületet, és ez mennyire lesz elég. A dunaújvárosi lányok pedig mostanában nagyon összeszedett játékot produkálnak Szilárdnak és a rutinnak köszönhetően. Kérdés, ez vajon kitart-e hatvan percen át, hiszen mindkét csapat lelkes híve a lerohanásoknak. Vajon ki bírja jobban? Nem szeretnék tippelni, de egyfelé húz a szívem...

Pigniczki Franciaországban folytatja
Hosszúra nyúlt Pigniczki párizsi kalandja

© handball.hu