Az orosz bajnokság lebonyolítási rendje nem kedvezett idén a Dinamónak: január nyolcadika után négy naponként követték egymást a bajnoki meccsek, amelyek közül csak az első találkozó volt könnyűnek nevezhető. Először az alapszakasz utolsó öt mérkőzése (többek közt a Ladával, a Rosztovval és a Zvezdával), utána pedig azonnal a felsőházi hatcsapatos rájátszás első két meccse következett, a Ladával otthon (25-25) majd a Zvezdával idegenben (30-29). Ráadásul ezen a találkozón a Ladával szembeni váratlan pontvesztés után nagyon fontos volt, hogy nyerjen a csapat, mert a tavaszi elődöntő-döntő rendszerű rájátszásban az első helyezett kap könnyebb ellenfelet, és élvezi majd a hazai pálya előnyeit. A Dinamo így aztán húsz nap alatt hat kiélezett mérkőzést kellett, hogy lejátsszon, és ez meglátszott a február 5-i BL-mérkőzésen mutatott teljesítményükön is (amire végül csak négy napot készülhettek).

A sérülések sem kerülték el a csapatot: Szedojkina, az első számú kapus már egy hete, a Lada ellen is csak a hetesekre állt be, és utána a Zvezda ellen nem is nevezték (mint ahogy aztán a BL-meccsre sem), Levina a Zvezda elleni mérkőzés utolsó perceiben szenvedett bokaszalag-sérülést (a hírek szerint ő két-három hetes pihenőre kényszerül), az ukrán Olena Jacenko pedig váratlanul jelentkező gerincproblémák miatt kellett, hogy kihagyjon két meccset is a BL-találkozó előtt. A tavaly még junior korú Hmirova, a 2009-es kínai világbajnokság felfedezettje is egy hónap kihagyás után, január 24-én szerepelt idén először mérkőzésen, és – mint ezt nyilatkozta is – koránt sincs még olyan jó formában, hogy a csapatának a tőle elvárható szinten tudjon segíteni.

Ha mindez nem lett volna elég, a Dinamo helyzetét tovább bonyolította a klub elnökének, a jól ismert Lev Oganezovics Akopjannak váratlan lemondása a hónap végén; a sebtében összehívott rendkívüli választmányi ülésen a helyi atlétikai szövetség elnökét, Vaszilij Szidorenkót választották meg utódjának (arra hivatkozva, hogy az atlétika és a kézilabda versenynaptára eleve nem ütközik egymással, így mindkét posztot el tudja majd látni), de a váltás megviselte a kézilabdacsapat több játékosát.

„Néhányuknak, így Szedojkinának vagy Levinának gyerekkoruk óta Akopjan volt az edzőjük, és most némileg óvatosan fogadták az új elnököt” – írta ezt maga a klub honlapja. (Akopjanról először annyit mondtak, hogy „egészségügyi okokból” mondott le pozíciójáról, ezt mostanra kibővítették azzal, hogy „új munkahelye lesz”, bár azt még nem közölték, hogy mi lesz az, és hol.) Valószínűleg ennek a teljesen váratlan személycserének köszönhető az is, hogy múlt szombaton, tehát a BL-meccs napján – de még a találkozó előtt – egy hosszú interjú is felkerült a Dinamo-honlapra az új elnökkel, amiből érdemes idézni egy-két bekezdést:

- Mi volt a véleménye a Zvezda elleni idegenbeli meccsen mutatott játékról? Ez volt az első mérkőzés, amit már újdonsült elnökként a helyszínen nézett meg Zvenyigorodban...
- Olyan sűrű a naptár, hogy ezeken a találkozókon az a legfontosabb, hogy senki ne sérüljön meg komolyabban. Ebben a bajnoki szezonban a Dinamo még egyetlen egyszer sem tudott kiállni a legjobb összeállításában. A csapat, ahogy láttam, teljesen kifacsart állapotban van. Zvenyigorodba autóbusszal mentünk, az út tizenöt órás volt, és ezek után nem csoda, hogy a meccsen a lányok nem tűntek túl frissnek. Mindenki mechanikusan mozgott a pályán, érzelmeknek nyomát sem láttam a játékban, márpedig lányok esetében ez a legfontosabb. Ráadásul szinte végig az ellenfél vezetett, és rengeteg erőfeszítésünk ment el arra, hogy utolérjük őket. Ám nem adhatjuk fel ezeket az idegenbeli meccseket, mert a tavaszi rájátszást feltétlenül az első helyről szeretnénk kezdeni.

- Mi a fontosabb a csapat szempontjából? Az orosz bajnokság, vagy a minél sikeresebb szereplés a BL-ben?
- Mindegyik mérkőzés fontos és lényeges. Viszont ami a BL-t illeti, azt azért látnunk kell, hogy a nyolc között itt már egy nagyon komoly erőpróbáról beszélünk. Az itteni nyolc csapat közül minden szempontból mi vagyunk a leggyengébbek. Játékerőben, felkészültségben, orvosi asszisztenciában, vagy akár az edzőterem felszereltségét illetően a többi csapat előttünk jár. Nekünk például nincs külön lehetőségünk együtt edzőtáborozni. Ráadásul a nyolc csapat közül a mi költségvetésünk a legszerényebb. Elég, ha csak annyit mondok, hogy a Larvik 50 millió, a Vâlcea pedig 43 millió Euróból gazdálkodik évente. Összehasonlításképpen: mi itt, Volgográdban 1 millió Euróból kell, hogy kijöjjünk. Ráadásul ez a klub költségvetése, tehát mi ebből nem egy, hanem három csapatot tartunk fenn. Ennek ellenére állítom, hogy még így is, ha valamennyi játékosunk egészséges lenne, feltétlenül versenyben lennénk a négy közé jutásért. Persze így sem adjuk fel, és mindent meg fogunk tenni a BL-meccseken a győzelemért.

- Kik az esélyesek a csoportból a négy közé jutásra?
- Én úgy gondolom, hogy a csoport igazi esélyese a Larvik; ebben a csapatban kilenc játékos is van a decemberben Európa-bajnoki címet szerző norvég válogatottból. A második helyért pedig a Dinamo és az ETO küzd majd meg egymással.

Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ennek az interjúnak egyik célja az volt, hogy felkészítse a volgográdi szurkolókat arra, milyen játékot várhatnak a csapatuktól a szombati első BL-fordulóban. Valóban: a Dinamo játékosai fizikailag és mentálisan is kimerült gárda benyomását keltették, legjobbjuk, Kocsetova csak árnyéka volt önmagának. A mérkőzést a tribünről nézte végig a volgográdi kormányzó, de az ő szurkolása sem segített a csapaton, amelyiknél a győriek – ahogy azt a honlapon megjelent tudósítás is írja – „a meccs végén frissebbek voltak, és magabiztosan irányították a játék menetét”.

Viktor Rjabih, a Dinamo vezetője a mérkőzést követően visszafogottan nyilatkozott: „Mindenki odatette magát, úgy, ahogyan kell egy BL-meccsen, de a kulcsjátékosaink nem voltak elég frissek, és a játékuk sem volt elég jó ahhoz, hogy le tudjuk győzni az ellenfelet. No és persze hiányoztak azok az alapemberek is, akik sérültek. Azt nem mondanám, hogy a Győr jobb volt nálunk, inkább az a helyzet, hogy magunknak köszönhetjük ezt a vereséget, mert rengeteg hibával kézilabdáztunk. Ám nincs mit tenni, tragédiát nem csinálunk belőle; az élet megy tovább, nem adjuk fel a küzdelmet”.

Hasonlóan nyilatkozott Viktorija Borscsenko, a Dinamo játékosa is: „Nagyon hiányzott a csapatunkból Szedojkina és Levina. A Győr komoly ellenfél, de semmi meglepőt nem mutatott, és simán győzhettünk volna, ha nem csinálunk ennyi technikai hibát. Tovább fogunk dolgozni az edzéseken azon, hogy minél kevesebb ilyen hibánk legyen, és ha ez sikerül, akkor a jövőben a győzelmek sem maradnak el”.

Oroszországi tudósítónktól

© handball.hu