SZTÁR Sport: Letelt a három nap, tart még a csoda?
Siti Bea: A Cornexi EHF-kupa-győzelme is, mint minden más az életben, három napig tartó csoda, most már lecsengőben van. A döntő utáni nap volt a legmozgalmasabb, az újságírók alaposan lemerítették a telefonomat. Szerencsére bőven van tapasztalatom, megszoktam, hogy ameddig hírértéke van egy-egy sikernek, felkapnak, utána pedig minden a hétköznapi kerékvágásban halad tovább. És ez így természetes.

SZTÁR Sport: Az ünneplés méltó volt a csapat sikeréhez?
Bea: Én a magam részéről mindent megtettem. Amikor 17-18 éves voltam, a következő jó tanácsot kaptam útravalóul: "ha jó sportoló akarsz lenni, egyél, igyál". Azt vallom, egy sportoló ünnepelje meg tisztességesen a sikereit. Ami persze nem azt jelenti, hogy eszméletvesztésig bulizzon. Az ember, ha valamilyen szinten ismert, felelősséggel tartozik a nevéért, ezért mindig figyeltem arra, hogy ne lépjek át egy bizonyos határt. A táncparkettet azonban nem kíméltem, miután kitűnő táncpartnerem akadt. Kissé talán túlzottan is belelendültünk, kétszer landoltam például fenéken egy-egy akrobatikus rock and roll-elem után, a vádlim majdnem begörcsölt, és folyt rólam a víz. Egyszóval közel úgy elfáradtam, mire fél 4-kor hazakerültem, mint a döntőben.

SZTÁR Sport: Kétségtelenül jól mutatott, de nem volt túlzottan merész dolog hatgólos hátrányban a Győr ellen aranyszínű felirattal ellátott mezben pályára lépni?
Bea: Amikor a szponzorunk beállított vele, először kicsit elcsodálkoztunk. "BB" (Balogh Bea – a szerk.) halkan meg is jegyezte nekem, hogy: "Te, nem kéne őket felidegesíteni!" A lényeg, hogy önbizalmat adott a csapatnak, és bejött. Egyébként valóban különleges darab, hiába próbálták többen is elkérni, ezt inkább megtartom magamnak.

SZTÁR Sport: A döntőben rólatok sugárzó önbizalomhoz egy trikó minden bizonnyal kevés lett volna. Kívülről úgy tűnik, edzőtök, Szabó Edina nagyon érti a dolgát ezen a téren is...
Bea: Edina kivételes egyéniség. Egyetlen megmozdulása sincs az életben, ami ne lenne tudatos. Nála nincsenek véletlenek. Ezt az EHF-kupa-döntő visszavágója is bizonyította, amelynek minden apró mozzanatára felkészített bennünket. Tökéletes volt ezúttal a kombináció: hibátlanul sikerült a technikai és taktikai felkészítésünk, emellett rendben voltunk érzelmileg, lelkileg és fejben is. Ezzel a párosítással tudtuk megszerezni a kupát.

SZTÁR Sport: Mit tud Szabó Edina, amit más edző nem?
Bea: Először is férfiedzőket megszégyenítően tisztán látja a szakmai dolgokat, nagyon fifikás, ahogy már említettem, mindig tudja, mit miért csinál, és csináltat. Bár csupa szív és nagyon érzékeny ember, bármikor félre tudja tenni az érzéseit, és képes eljátszani a kőkemény edző szerepét. Bármit tesz, mindig érezzük, hogy a javunkat akarja, és rendre be is látjuk, hogy igaza van. Én egy nagy hadvezérhez hasonlítom, magamban "kis Napóleonnak" is hívom. A fehérvári klub egy olyan közeg, ahol szeretik egymást az emberek, és ehhez a csapathoz Edina személye tökéletesen passzol. Nem tűr semmiféle klikkesedést, széthúzást, egyénieskedést. Abban, hogy ez az együttes ilyen lett, Edinának oroszlánrésze van. Mentalitásában valószínűleg szerepe van a genetikának, de erősen látni annak a jeleit is rajta, hogy 15 évet élt egy másik kultúrában. Minden, amiben a mi csapatunk más, ebből ered. Nem hagyja, hogy vízbe nyomják a fejünket, nem engedi, hogy azt a szerepet játsszuk, amelyet kiosztanak ránk. Azt sem volt hajlandó elfogadni, hogy az EHF-kupa-döntőben a mi szerepünk az, hogy asszisztáljunk ahhoz, hogy a győriek magasba emeljék a kupát.

SZTÁR Sport: A három EHF-kupa-győzelmed pályafutásod három teljesen különböző szakaszához kötődik. Nézzük sorjában:

1998, Dunaferr...

Bea: Az a győzelem a klub történetének második nemzetközi sikere volt, amelyet megelőzött egy KEK-elsőség. Én mindkettőnek a részese lehettem, s ez az időszak volt az újváros nagy sikersorozatának kezdete. Ami az erőviszonyokat illeti, össze sem lehet hasonlítani az akkori mezőnyt a maival. Idegenben is sikerült nyernünk a Duslo Sala ellen, így a szurkolóknak nem kellett lerágniuk a körmüket a hazai visszavágón. Viszonylag sima volt.

2002, Ikast...

Bea: Az az időszak nem a legsikerültebb periódusa volt a pályafutásomnak, meglehetősen keveset játszottam a dán csapatomban. Ráadásul egy elég kellemetlen helyzet miatt maradt emlékezetes az első mérkőzés, amelyet az ETO otthonában elveszítettünk. Visszás érzés volt, hogy Győrben az első találkozó után már folyt a pezsgő, és ordított a "We are the Champions". Nagyon kellemetlenül érintett, hogy a csapattársaim azt kérdezgették, hogy a magyarok így csinálják? Én meg mentegetőztem, hogy rendszerint nem szoktunk előre inni a medve bőrére. A skandinávoknak ez olyan érzés volt, mintha megfricskázták volna az orrukat. Pedig abban a csapatban akkoriban nem kis világsztárok voltak, a kézilabdában jártas embereknek nem kell magyarázni, kicsoda Kjersti Grini, Grit Jurack, Tonje Kjaergaard vagy Kritine Andersen. Hazai pályán aztán nagyon bekezdett az Ikast, a Győr lebénult, és – akár a Dunaferrel – ugyancsak simán nyertünk.

2005, Cornexi...

Bea: Ez a harmadik győzelem teljesen különbözik az előző kettőtől. Megnyerni valamit úgy, hogy esélyes vagy, jó érzés, de esélytelenebbként megfordítani a kockát, az bravúr! Ettől nagyobb az értéke ennek a sikernek. No meg attól, hogy az EHF-kupa ma a Bajnokok Ligája után a második legerősebb küzdelemsorozat. A csapat folyamatosan múlta felül önmagát a menetelésben, de még a legelfogultabbak sem hittek a végső a sikerben. A Győr pedig egyszerűen nem volt felkészülve arra, hogy elveszítheti a kupát.

SZTÁR Sport: A magyar kézilabda legeredményesebb játékosaként vannak még trófeákban megfogalmazható vágyaid?
Bea: Nincsenek. Nem panaszkodhatom a kézilabda élvonalában eltöltött 14 évre, szerencsés vagyok, hogy megannyi sikernek részese lehettem. Most azonban már a pályafutásom végén járok. Nem egyszerű, de tudni kell abbahagyni. Ma már érzem magamon, hogy nehezebben regenerálódom és tovább tartanak a lila foltok. Még egy évig van szerződésem, utána pedig a magánéletemet, a családalapítást szeretném előtérbe helyezni.

Pircs Anikó (SZTÁR Sport)

Az interjú teljes szövegét a magazin 22. számában olvashatjátok.