handball.hu: Elemezné nekünk pár mondatban a mérkőzést?
Susanne Munk Wilbek: A meccs eleji erős kezdéstől talán mi magunk is megijedtünk, így teljesítményünk kissé visszaesett. Később elfáradtunk, így több hiba is becsúszott a játékunkba, ennek köszönhetőek kiállításaink is. A második félidőben aztán a hazaiak átvették a vezetést, de külön öröm, hogy a meccs végén négygólos hátrányból sikerült feltornászni magunkat. Amelyik csapat a mai találkozóból többet tanul, az jut az elődöntőbe. Az biztos, hogy izgalmas mérkőzés elé nézünk a jövő hétvégén, hiszen mindkét csapat ott áll a lehetőség kapujában. A tét bizonyos szempontból minket nyom, hiszen mindenképp nyernünk kell, mert egy döntetlennel a Dunaferr jutna tovább.

handball.hu: Kiket emelne ki a Viborgból?
S. M. Wilbek: Mindenekelőtt kapusainkat, akiknek egyébként én vagyok az edzőjük. De nagyszerűen teljesített Rikke Skov, a védelem alapembere is. Bár őt kétszer is kiállították, kiválóan akadályozta és lassította a Dunaferr támadásait. Az elmúlt bajnoki fordulókban gondok akadtak a támadásaink fegyelmezettségével, de szerencsére most sokkal összeszedettebbek voltunk. Bár irányítónk, Lotte Kiaerskou ezúttal nem jeleskedett a gólgyártásban, azt hiszem, hogy nagyszerűen fogta össze a csapatot és jelentős részt vállalt a jó eredmény elérésében.

handball.hu: Mely csapatok nyerhetik az idei Bajnokok Ligája küzdelmeit?
S. M. Wilbek: A jelenlegi nyolc alakulatból valójában hatot vagy hetet is képesnek tartok a végső győzelemre. Ilyenkor jövünk rá, hogy milyen jó úton fejlődik a női kézilabda, mikor azt látjuk, hogy mennyire kiegyenlítettek az erőviszonyok. Mi ráadásul különleges helyzetben vagyunk, hiszen a legjobb nyolc közt három dán csapat is szerepel, épp az a három, amely hatalmas küzdelmet folytat egymással a hazai bajnokságban is az első helyért és a jövő évi BL indulási jogáért.

handball.hu: Talán ez is mutatja a dán bajnokság erejét...
S. M. Wilbek: Nagyon érdekes a dán liga, hiszen számos külföldi játékos játszik nálunk. Rendszeresen fel is merül a kérdés, mennyire tudnak felkészülni válogatott kézilabdázóink egy-egy világversenyre, ha a posztokon ekkora rivalizálás folyik? Egyáltalán mennyire ragaszkodnak így a nemzeti csapathoz?

handball.hu: Mi, magyarok sohasem értettük, hogy lehet napi egy edzéssel is ilyen eredményeket elérni...
S. M. Wilbek: Bár tényleg általában egy edzésünk van egy nap, mégsem amatőrök a játékosaink. A kézilabda mellett legtöbbjük akár heti 20 órát is tanul vagy épp dolgozik. Ez bizonyos tekintetben összezavarja őket, ezért talán nem olyan fegyelmezettek (nevet). Más szemszögből viszont épp ez a flexibilitás teszi őket az ellenfél számára kiszámíthatatlanná: nem tudják, épp mire gondolnak, mire készülnek. Ezek az egyéniségek önmagukat adják, így sokszor meglepő húzásokra képesek. Dániában és Norvégiában is elfogadják, ha az ember nem mindig fegyelmezett. Vegyük például a koreaiakat, vagy az oroszokat: tíz évvel ezelőtt milyen erősek voltak, ám idővel a többi csapat kiismerte őket, és taktikát váltott ellenük. A jelen csapatainak rugalmasnak kell tehát lenniük, több megoldásnak kell lenni a tarsolyukban és ésszel kell játszaniuk. Nem fontos ezer kilométert lefutni vagy nehézbombázóként lőni, hiszen úgyis minden a fejekben dől el.

handball.hu: Mennyi időre tért vissza férje, Ulrik Wilbek a csapathoz?
S. M. Wilbek: Ulrik, aki nyártól a dán férfiválogatott kapitánya, csak erre a mérkőzésre ugrott be hozzánk, mert a másodedzőnk, aki mellesleg a grönlandi válogatott edzője, Argentínában edzőtáborozik. Férjem amúgy a viborgi férficsapatot is vezeti, úgyhogy a történet nem egyszerű (nevet).

handball.hu (bee)