handball.hu: Köztudott, hogy szeretne a dán válogatott szövetségi kapitánya lenni, de bizonyos kérdésekben nincs egyetértés Ön és a szövetség közt. Most, hogy Jan Pytlick már kétszeres olimpiai bajnok a csapattal, nem maradt sok megvalósítatlan célja... Ha Pytlick távozna, mennyi esélyt ad magának arra, hogy Ön legyen az utódja?
Anja Andersen: Valóban az volt a vágyam, hogy szövetségi kapitány legyek. Azonban ez az álmom már nem a dán válogatotthoz kapcsolódik. A dán szövetségi kapitányi posztért az összes illetékes talpát kellene nyalnom, de én nem ilyen vagyok. Öt éves koromban kezdtem kézilabdázni, imádom ezt a játékot. Régebben megfogadtam, hogy aktív játékosként és edzőként is küzdeni fogok a sportágért, a kézilabda fejlődéséért. A dán szövetség olyan emberekből áll, akik - úgy tudom - soha nem kézilabdáztak és akik a dán kluboktól veszik el a pénzt. A női és férfi bajnoksággal fennálló jelenlegi, öt évre szóló tv-szerződés meghatározza, hogy a klubok kb. 50%-át kapják a 125.000.000 dán koronás teljes összegnek. Ennek az oka, hogy az összeg másik felét (62.500.000 koronát) a Dán Kézilabda Szövetség zsebeli be. Játékos pályafutásom kezdete óta számtalan példát említhetnék arra, hogy a szövetségünk semmit sem tesz a dán kézilabdasport fejlesztéséért.

handball.hu: Úgy tudjuk, felkérték a szerb női válogatott élére. Hogy állnak a tárgyalások?
Anja Andersen: Nagyon is foglalkoztat a szerbek felkérése. 2004. január 1-jén felvettem egy pénzügyi igazgatót a Slagelséhez és abban az esetben, ha ő anyagi támogatást tud szerezni a klubnak, elvállalom a szerbek ajánlatát. Ám, ha nem képes előteremteni a szükséges pénzt, folytatnom kell a megkezdett munkát a klubnál, pénzt kell gyűjtenem ahhoz, hogy a kívánt eredményeket elérjük. Ha ez így történik, biztos nem marad erőm a szerb csapat felkészítésére. Rövid időn belül meghozom a döntésemet.

handball.hu: Hogyha a magyar válogatott élére hívnák, jönne-e?
Anja Andersen: Feltétlenül megfontolnám az ajánlatot, mivel a magyaroknak olyan csapatuk van, amelynek aranyérmeket kellett volna nyernie, és amelynek meg is van a képessége arra, hogy a legjobb legyen. Ugyanez az érzésem a szerb válogatottal kapcsolatban is, náluk is megvannak azok a játékosok, akiknek nyerniük kellene, de még mindig nincs aranyérmük.

handball.hu: Kívülálló szakemberként miben látja annak az okát, hogy a magyar együttesek rendszeresen elveszítik a tétmeccseket, ráadásul úgy, hogy hatalmas előnyt adnak el a meccs végére?
Anja Andersen: A magyar válogatott az a csapat, amelynek nem csak a sydneyi olimpiát, hanem a horvátországi világbajnokságot is meg kellett volna nyernie. Nem hiszem, hogy a jelenlegi edzőjük alkalmas a posztjára (Anja valószínűleg még nem értesült a kapitányváltásról - a szerk.) Szerintem Önöknél rengeteg jó játékos van, és meggyőződésem, hogyha a dán bajnokság elveszítené magas színvonalát, Magyarország lesz a következő nemzet, ahol megteremtik a világ legerősebb kézilabda-bajnokságát. Ebben az esetben önökhöz vándorolna az összes profi játékos.

handball.hu: Meglepte-e Camilla Andersen döntése, hogy elhagyja a Slagelsét? Az eddigiek alapján úgy tűnik, a Slagelse jelentősen meggyengült az ő távozásával. Kivel vagy mivel tudja pótolni a klasszis irányítót?
Anja Andersen: Camilla azért jött 2001-ben a Slagelséhez, mert az volt az álmunk, hogy első dán klubként megnyerjük a Bajnokok Ligáját. Ez az álmunk tavaly valóra vált. Most Camilla kissé belefáradt a kézilabdába, Anja Freser is itt hagyta a csapatot, mert hiányzott szlovén barátja. Mindkettőjükkel 2005-ig tartó szerződést kötöttünk, de elengedtem őket, hálából, hogy a Bajnokok Ligája-trófeához hozzásegítettek minket. Inkább úgy döntöttem, nem várok még egy évet, ebben a szezonban kell új csapatot építenem, idén tehát a 2005/2006-os bajnokságra készülünk.

handball.hu: Mi volt az oka a tavalyi Ferencváros-Slagelse meccset követő konfliktusnak a pálya szélén ülő férfival? Tudja, hogy a provokáló nem szurkoló, hanem újságíró?
Anja Andersen: Először nem tudtam, ki az a férfi, aztán valaki felvilágosított, hogy egy újságíróról van szó, aki késztetést érzett arra, hogy kifejezze magát és én is így éreztem... A sport gyakran kelt érzelmeket az emberekben, és azt hiszem, ez jó dolog - mindaddig, amíg senkinek nem esik bántódása.

handball.hu