A négy hölgyből álló különítmény egy férfi taggal kiegészülve péntek hajnalban vágott neki az útnak. Fapados járatunk 6.35-kor indult a Ferihegy 1-ről, és 8.40-kor landolt Göteborg City repülőtéren. A bérelt autó felvétele után elindultunk Oslo irányába, hogy komppal átkeljünk a másik oldalra, ahol 27 km-re Larviktól az első éjszakai szállás volt. A mintegy 200 km-t nem éppen villám tempóban megtéve – hibrid autónknak nem sok esélye lett volna a finn rally bajnokságban – kora délután megérkeztünk a kis hegyi faluba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket.

Itt az utcákat nem sózzák, ezért a kipakolás után izgalmas volt a hegyi szerpentineken a legközelebbi boltba eljutni, amely 12 km-re volt. Megtudtuk, hogy itt röviditalt és bort csak kivételes üzletek árulhatnak - ilyen legközelebb 49 km-re volt – így beértük néhány palack üdítővel és némi sörrel az otthonról hozott „anyag” mellé kísérőnek.

Vidám este után másnap reggel, azaz szombaton elindultunk Larvikba. Indulás előtt Jürgen, a házigazda (mi minden norvégot Jürgennek hívtunk, bár nem egy tipikus norvég név :-)) elbúcsúzott tőlünk, sok sikert kívánt, és közölte: „Anita is the best”! Jólesett, hogy ezt itt, az Isten háta mögötti norvég faluban is így gondolják az emberek. :-)

Larvikban rövid városnézés után – a hidegre való tekintettel – kimentünk a csarnokhoz, ahol nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Körbevettek a helyi sajtó riporterei, fényképezők kattogtak, kérdésekkel bombáztak. Itt csatlakoztunk a Győrből két kisbusszal érkezett 18 szurkolóhoz, valamint két Szlovákiából érkezett törzsdrukkerhez, illetve a lányokat repülővel elkísérő társasághoz. Körülbelül 30 főből állt a tábor! Amikor megláttuk a helyi B-közepet, reménykedni kezdtünk, hogy lesz esélyünk „leszurkolni” őket: hatan voltak...

Sajnos a meccs az eredmény szempontjából nem úgy alakult, ahogy reméltük, így utána nem túl jó hangulatban indultunk el szállást keresni, mivel a második napra nem sikerült előre foglalni. A sors segítségünkre sietett. Oslo-ba indultunk, útközben bementünk egy benzinkút melletti kávézóba, hogy megérdeklődjük, hogy kell az autópályáért fizetni. Ha már betévedtünk, megkérdeztük itt is a szállást. Egy koszovói albán srác volt a kávézó és motel vezetője, aki amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, elkezdett szervezkedni... Végülis kaptunk egy 2+1 személyes szobát, ahol öten is kényelmesen elfértünk, 680 norvég koronáért (kb. 24.000 Ft). Miután Gashi (akit mi Nyikolájnak hívtunk :-)) nem fogadott el borravalót – azt mondta, hogy szívből segít, nagyon szereti a magyarokat –, meghívtuk munka után egy korty igazi magyar pálinkára. Fél kilenckor Gashi meg is jelent, kezében egy dobozzal, tele kajával, és kacsintva csúsztatott nekünk még egy szobakulcsot, amiért már nem kellett fizetnünk! Így lett egyszerre két szobánk és vacsoránk!

Vasárnap időben elindultunk, hogy elérjük a kompot. Bár nem tudtuk pontosan, mikor indul, pont indulás előtt tíz perccel értünk oda. A kompon ajándékvásárlás – a norvégok hektószámra vették a sört, bort, pálinkát – majd két és fél óra múlva megérkeztünk Svédországba. Göteborgba viszonylag korán értünk, itt is jutott idő városnézésre, majd elfoglaltuk szállásunkat a centrumban.

A hétfő hajnali kelés után teletankoltuk a bérautót, és irány a repülőtér. Maradék aprónkat elköltöttük az ajándékboltban, lekopaszítottuk a hűtőmágnes- és a bögreállványt.

Kissé elcsigázva érkeztünk 11-re Budapestre, és mindenki folytatta útját haza, ki Ecserre, ki Csömörre, ki pedig Győrbe. Reméljük a következő útról győztesen térhetünk haza! Lipcsében újra találkozunk! Hajrá csajok!

Megszakadt a győzelmi széria

Győri Sanyó