SZTÁR Sport: Más érzés légiós játékosként megérkezni a válogatott hazai edzőtáborába?

Pálinger Kati: Azt mondhatom: igen! Tavaly nem sok változatosságot jelentett, amikor a Dunaferres csapattársaim jó részével átugrottunk a móri edzőtáborba. Most azonban ugyanez az összetartás nagy örömet jelentett. Sokkal jobban éreztem magam, felszabadultabban edzettem, nagyon jó volt ismerős arcok közé hazajönni. Egyébként is szívesen dolgozom az új kerettel, úgy érzem: elszánt, motivált, tehetséges csapat készül a decemberi oroszországi világbajnokságra.

SZTÁR Sport: Korábbi interjúink során említetted, hogy vonzónak találod a dán mentalitást. Az eddig kint töltött néhány hét alatt éreztél már ebből valamit?

Kati: Miután még csak négy hete vagyok Dániában, egyelőre ismerkedem a közeggel. Az első benyomások nem leptek meg igazán, azt eddig is tudtam, hogy a skandináv játékosok életében nem a kézilabda az első. A sport náluk nem létharc, a játék mellett mindenki tanul vagy dolgozik. Az FCK-nál rengeteg a fiatal, őket egyáltalán nem a pénz motiválja. Azért járnak edzésre, hogy jól érezzék magukat. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy hobbi szinten űzik Dániában a kézilabdát, a klubok nagyon is profi módon működnek.

SZTÁR Sport: Sokat hallani a hazaitól gyökeresen eltérő dán edzésmunkáról. Sikerült már átállnod erre?

Kati: Meglehetősen furcsa volt, hogy a kapusoknak is kondiedzéseket kell végezniük, de végül kompromisszumot kötöttem az edzőmmel. Nem az izomnövelés a célunk, sem az, hogy hatalmas tömeggel tudja fekve nyomni, sokkal inkább az, hogy olyan gyakorlatokat végezzünk, amelyek a hasznomra lehetnek a védésben. Technikai kondizásról van szó, amelyet svéd mintára, heti két alkalommal végzek. Dániában egyébként feleannyi az edzésmunka, mint Magyarországon, a tréningek viszont intenzívebbek. Úgy érzem, jókor váltottam, a szervezetemnek szüksége volt erre. Nem hiszem, hogy még egy évet végigbírtam volna olyan terhelés mellett, amilyennek az elmúlt években folyamatosan ki voltam téve.

SZTÁR Sport: Milyen benyomásokat szereztél a csapattársaidról?

Kati: A tavalyihoz képest elég alaposan kicserélődött a csapat. Ahogy említettem, sok a fiatal, nekik köszönhetően nagyon jó a légkör. Szerintem kitűnő szellemű, összetartó közösség alakulgat Koppenhágában.

SZTÁR Sport: Milyen célokkal vágtok neki az idénynek?

Kati: Nincsenek kategorikusan megfogalmazott elvárások, amelyeknek fejvesztés terhe mellett kellene megfelelnünk. Persze szeretnénk már most az 1-4. hely valamelyikén végezni, de a vezetőség 2-3 éves periódusban gondolkodik. Van időnk arra, hogy egy nemzetközi szinten is meghatározó együttessé váljunk.

SZTÁR Sport: Gondolom, elkél Siti Eszter segítsége a beilleszkedésben...

Kati: Hogyne! Hatalmas segítséget jelent a helyismerete. Nagyban megkönnyíti a helyzetemet, hogy Eszti végigjárta már kint a bürokrácia útjait, és mindig tudja, miért hová kell fordulnom. Természetesen együtt jövünk-megyünk.

SZTÁR Sport: A lakáskörülményeiddel elégedett vagy?

Kati: Maximálisan. Koppenhága központjától 15, a csarnoktól pedig 10 perc autóútra lakom. A klubból a múlt szezon végén távozó francia játékos, Leila Lejeune lakását kaptam meg. Minden készen várt benne, semmire nem volt gondom.

SZTÁR Sport: Mi volt az első mondat, amit megtanultál dánul?

Kati: Inkább nem idézném szó szerint... Maradjunk annyiban, hogy a csapattársaim vicces mondatokkal kezdték a nyelvtanítást.

SZTÁR Sport: Hivatalosan is tanulsz majd?

Kati: Igen. Lesz magántanárom, de azt hiszem, az edzőm elvárása túlzottan nagy. Azt mondta, november elsejétől már dánul kell beszélnem. Nem könnyű nyelv, ráadásul nem is kényszerülünk rá igazán, hiszen valamennyi csapatársam beszél angolul. Mindenesetre megpróbálom elsajátítani, igaz, nyelvleckében más vonalon sincs hiány mostanában. Gőzerővel tanulom ugyanis spanyol párom anyanyelvét.

SZTÁR Sport: Bár Dániában rendkívül népszerű a női kézilabda, Koppenhágában a futball az úr. A dunaújvárosi évek után milyen érzés, hogy nem ti vagytok a sportbarátok első számú kedvencei?

Kati: Tény, hogy Koppenhága nagyban különbözik Dunaújvárostól, ahol a Dunaferr a város lakóival szinte egy kis családot alkot. De van a népszerűséggel kapcsolatban egy aranyos történetem. Amikor az évek óta az FCK-ban játszó csapattársaimmal először elmentem egy pubba, a lányok pont arról beszéltek nekem, hogy a fővárosban nem nagyon ismerik a kézilabdázókat, legyek nyugodt, itt nem fognak szétszedni a rajongók. Tíz perccel később odajött hozzánk egy fiú, és közölte, mennyire örül, hogy Koppenhágába igazoltam, mert én vagyok a kedvence. Biztosított arról, hogy minden meccsünkön ott lesz...

SZTÁR Sport: Ezek szerint népes magyar rajongótáborodat máris dán drukkerekre cserélted?

Kati: Azért a hazai szurkolóimat sem szeretném elhanyagolni. Épp a napokban kötik be hozzám az internetet, ami segít a kapcsolattartásban. Hivatalos honlapomon (www.palingerkatalin.com) továbbra is szívesen osztom meg a kézilabdadrukkerekkel a velem történteket.

Pircs Anikó, SZTÁR Sport