A Cornexi játékosa, Kenyeres Fanni így nyilatkozott a sportforum.hu-nak: Nagyon sajnálom a vereséget, de mi mindent megtettünk. Sajnos a csapatban sok a sérült és beteg játékos, de úgy érzem, nem ezen múlt, mert jól tudtuk őket helyettesíteni. Én sem vagyok jól, a fejemre kapott ütések is fájnak, valamint megfázással küszködöm.

Görbicz Anita (Győr): A győzelmet a második félideji agresszívabb védekezésünknek köszönhetjük. A mérkőzés elején nekem sem ment túl jól a játék, szerencsére aztán feljavultam - mostanában, úgy látszik, a második félidőben jön ki a lépés. A lényeg az, hogy ismét a csapatjátékunkkal tudtunk győzni.

Róth Kálmán (a Győr vezetőedzője): A Cornexi meccseire - egy-két kivétellel - jellemző, hogy a mérkőzéseik utolsó negyedét veszítik el. Rövid a kispadjuk, bár ma Vaszari és Őri is sokat tett hozzá a játékukhoz. Úgy gondolom, hogy a mi cseresorunkat lényegesen erősebb, minőségi játékosok alkotják, akik kiválóan muzsikáltak a mai meccsen, főleg a második félidőben.

Mehlmann pályáraküldésével a jobbkezes játékról egy balkezes lövőszerkezetre tudtunk váltani, amellyel láthatólag megzavartuk az ellenfél védelmét, és ennek következményeként rögtön több gólt is szereztünk. Bár Ibinek mostanában kevesebb szerepet szántam, hiszen olyan csapatok ellen játszottunk, akik ellen nem rizikózhatok a folyamatos cserélgetéssel, főleg, mikor a kispadtól távolabbi oldalról kellene leszaladnia. Ha lefut, akkor kevesen maradunk, ha bent marad védekezésben, elég sokszor követ el felesleges szabálytalanságot.

A csapatunkat jó játékosok alkotják, akik a sikerélmények hatására mégjobban összeértek. Az egyetlen gondunk a fáradtság, de szerencsére három hetünk van, hogy összeszedjük magunkat, hiszen most heti egy meccsünk lesz csak. Azt hiszem, Fehérváron még a Dunaferrnek is nehéz dolga lesz, főleg, ha úgy játszanak, ahogy a Fradi ellen. Pontosan mutatja, hogy milyen erős a magyar bajnokság színvonala, hogy a rájátszásba került négy csapat bármelyike bármikor képes megverni a másikat. Nincsenek akkora különbségek, mint a férfiaknál a Fotex és a többi klub között, és ez nagyon sokat segít a nőikézilabdának.

A magyar bajnokság szerintem lényegesen jobban felkészíti a játékosokat a világversenyekre, mint például a dán liga. Én elég sok dán bajnoki meccset látok, ezek alapján mondhatom, hogy nálunk sokkal harcosabb mérkőzéseken edződnek a játékosok. Itt nagyobb a tét is, ami miatt talán kevésbé lazábbak a kézilabdásaink. Hiszen mi vesztenivalója van egy dán játékosnak, ha valami miatt abbahagyja a játékot? Az életszínvonala nem csökken jelentősen, a tanulással pedig megalapozta a jövőjét. Ráadásul egy jól fizetett magyar szakmunkás fizetése nem vetekedhet egy dán munkanélküli járulékával. Ott nincsenek ekkora elvárások sem az edzőkkel, sem a játékosokkal szemben. Itt az egyik pillanatban az egekig magasztalnak minket, a másikban letapossák akár Görbicz Anitát is. Nekem megfelel a mi bajnokságunk is, de egyszer kíváncsiságból kimennék Dániába egy fél évre, és megnézném, mit csinálnak egy komolyabb klubnál.

Kapcsolódó cikkeink:
Megmutatta erőfölényét a Győr
A bajnoki rájátszás programja
A dán titok nyomában I.: Aalborg DH

handball.hu (bee)