A két egykori Ferencváros-játékos két évvel ezelőtt határozott úgy: ideje váltani. Új munkahelyül mindketten a világ legerősebb bajnokságát, a dán ligát választották. A fővárosi FCK-hoz három évre szerződő Siti és a két szezonra Észak-Dánia központjába, Aalborgba igazoló Farkas hasonló kihívás elé néztek: egy feltörekvő klubnál várt rájuk (fő)szerep. Bár Eszti először állt légiósnak, Ági viszont korábban a német Borussia Dortmundnál és a horvát Podravka Koprivnicánál is játszott - mindkét lánynak időbe telt megszokni az új környezetet.

"A legszembetűnőbb különbséggel először az edzésmunkában találkoztam" - kezdte mondókáját kedvenc helyén, a koppenhágai kikötő egyik kávézójában Eszti. "A napi egy tréninghez, a kívülálló azt gondolná, könnyű hozzászokni, de egy magyar játékos számára, aki két edzésen nevelkedett, igenis nagy feladat. Pluszmunka nélkül képtelen lettem volna megőrizni a formámat, a mai napig futok és erősítek önszorgalomból. Mindez persze fordítva is igaz: dán játékostársaim kikerekedett szemekkel néztek, amikor a hazai, napi háromórás edzésmunkáról meséltem nekik. Azt mondták, belehalnának..." A lányok a kézilabdapályán tapasztalható nagy szabadságot és demokráciát is furcsának találták kezdetben, magyar szemmel nézve különös, hogy a csapatok egy-két begyakorolt figurával rendelkeznek csupán, amelyben nagy szerepet kap a játékosok individuuma. A "beosztottak" szólásszabadsága is jóval nagyobb, az edzők kikérik a játékosok véleményét is a taktikával kapcsolatban.

"Élj úgy, mint a dánok!"

A beilleszkedéshez, a mindennapok könnyebbé tételéhez elengedhetetlen volt a kommunikációs akadályok leküzdése, amelyben a két játékos más-más utat választott. "Miután a dánt roppant nehéznek találtam, inkább az angol nyelvű kommunikáció mellett döntöttem. Most azon a szinten tartok, hogy megértem azt, amit dánul mondanak nekem, viszont angolul válaszolok. Van pár vicces, nyelvekkel kapcsolatos történetem. A legjobb az volt, amikor a dán barátnőm meghívott engem és a páromat (Kiskapusi Balázs futballista - a szerk.) moziba. Ő választotta a filmet, mi pedig nagy röhögések közepette vettük észre a vetítés kezdetén, hogy egy kínaiul beszélő filmre ültünk be - dán felirattal..." Áginak annyiban könnyebb dolga volt, hogy előző külföldi klubjainál már rutint szerzett a nyelvtanulásban: nagyon jól beszél németül, Kaproncán pedig horvátul is megtanult. "Azt vallom, hogy az ember minden országban éljen úgy, ahogyan a helybeliek. Jelen esetben úgy, mint a dánok. És ehhez elengedhetetlen a nyelvismeret. Fél évig tanár segítségével tanultam, amikor pedig megkaptam tőle a nyelvtani alapokat, saját tapasztalataimra építve tanultam tovább. Most már elboldogulok" - mondja az átlövő szerénykedve, miközben a dánok lépten-nyomon dicsérik nyelvtudását.

A magyar lányoknak az elmúlt közel két szezon alatt lehetősége nyílt arra, hogy a pályáról már oly jól ismert dánok mellett a skandináv átlagemberekkel is megismerkedjenek. "Csak kedvezően tudok nyilatkozni róluk, barátságos embereknek ismertem meg a dánokat. Nagyon tetszik, hogy az emberek nem hivalkodnak a jólétükkel, az autók középkategóriásak, a házak szinte egyformák, még a helyi Rózsadombon is csak elvétve látni nagy, oszlopcsarnokos csodapalotákat - mesél tovább Fari, aki idegenvezetőnek is kiváló: a beszélgetések közben, két nap alatt megismertette velünk Aalborg 120 kilométeres körzetének valamennyi nevezetességét. (A csodás látnivaló összképét még az sem tudta elrontani, hogy ezúttal tényleg bűzlött valami Dániában, látogatásunk ugyanis egybeesett a trágyázási szezon kezdetével...) "Elmondok két esetet, amely nagyban meghatározta a dánokról alkotott képemet. Először is, amikor beköltöztem a klubtól kapott házba, a szomszédok virágcsokorral jöttek köszönteni és bemutatkozni. Egyik alkalommal pedig, miközben a kutyámat sétáltattam a mezőn, elvesztettem a mobiltelefonomat. Segítségkérésemre hárman is csatlakoztak hozzám az utcából, és addig csörgették a készülékemet, amíg meg nem találtuk."

Hosszú nappalok, hosszú éjszakák

Az új környezet feltérképezése közben a magyar kézilabdázók jó néhány dán specialitással is szembetalálkoztak. Mindenekelőtt a hazaitól eltérő időjárási körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. "Amikor eldöntöttem, hogy Dániába igazolok, tudtam, hogy a téli időszak lesz a legborzasztóbb" - mondta Eszti. "Depresszióba ugyan nem estem, de nehezen éltem meg, hogy nagyon hamar besötétedett, reggel pedig, látva a pocsék, szürke időt, ritkán volt kedvem felkelni. Az állandó szél sem tartozik a kedvenceim közé. De mivel pozitív beállítottságú ember vagyok, most már, hogy beköszöntött a tavasz, éledek!" Meglepő, de Farkas Ágit sokkal inkább a hosszú nappalok, mintsem az éjszakák zavarják. "Én valahogy soha nem érzékeltem a hosszan tartó sötétséget. Már azért sem, mert - ez is amolyan helyi dolog - a dán házak mindegyikében a függöny nélküli ablakokban gyertya vagy lámpa világít, mintegy mutatva az utat. Számomra inkább az a kellemetlen, hogy nyáron kényszeríteni kell magam a pihenésre, amikor éjfélkor még világos van."

Miközben légiós játékosaink megismertek egy másik kultúrát, őket is megismerte Dánia. Miután Koppenhágában a futball a mindenható, a kézilabdára méltatlanul kevés figyelem jut, Aalborgban viszont tombol a kézilabdaláz, Farkas és Siti közül inkább az átlövő szembesült az ismertséggel. "Egy közvélemény-kutatás szerint Dániában a királyi család után a női kézilabdázók a legnépszerűbbek, s ezt a saját tapasztalataim is alátámasztják" - mondja Ági. "Valamennyi hazai meccsünket ötezer ember előtt játsszuk, és a találkozók kicsit társasági események is. A jól öltözött szülők gyermekeikkel órákkal a mérkőzés előtt megérkeznek a csarnokba, esznek-isznak (a jegy árában étkezés is szerepel) a létesítményünkben kialakított étteremben és beszélgetnek. A játék és a játékosok népszerűsítéséért a klub is sokat tesz, szinte minden héten részt vesz valamelyikünk közönségtalálkozón, díjátadáson vagy nyílt edzéseken. Nem tagadom, jólesik, ha megismernek és elismernek, hisz ezért is vagyunk profi sportolók" - avat be Ági a mindennapjaiba, aki mögött az utcán - s erről ottjártunkkor többször is megbizonyosodtunk - összesúgnak az emberek.



- Mit szeretsz legjobban Koppenhágában/Aalborgban?
Eszti: A kikötőt és a zöld parkokat.
Ági: A belvárost a középkori épületekkel.
- Elégedett vagy a lakáskörülményeiddel?
Eszti: Igen. Koppenhága "Váci utcájában", a Strögeten lakunk egy szép, tágas lakásban. A parkolás kissé nehézkes, de ezzel együtt szeretem a belvárosi forgatagot.
Ági: Mivel otthon keretes házi életre rendezkedtem be, örülök, hogy Dániában is hasonló körülmények közt élhetek az Aalborg központjától 10 kilométerre található, Klarup nevű lakóövezetben. Szeretem a házhoz tartozó, szépen kialakított kertet is.
- Kivel jössz ki legjobban a csapattársaid közül?
Eszti: A brazil kapus Channa Massonnal és a francia Leila Lejeune-nel.
Ági: A norvég Lunde-ikrekkel, Katrinével és Kristinével.
- Kedveled az edződet?
Eszti: Elvagyok vele. A többi edzőhöz viszonyítva kicsit őrült.
Ági: Nem. S ahogy tapasztalom, ő sem a magyarokat.
- Kedvenc szabadidős tevékenységed?
Eszti: A kirándulás. Emlékezetes túrát tettünk tavaly Legolandbe, a napokban pedig egy hajós városnéző túrán vettünk részt.
Ági: A kirándulás, túrázás. Szerencsére Aalborg és környéke gazdag látnivalókban. Imádok a kutyámmal, Hockey-val a tengerparton sétálgatni, és gyakran kirándulunk hármasban a párommal. Érdekes a városhoz közeli viking temető, a közeli Hirtshalsban található II. világháborús bunkerrendszer, és szívesen megyünk Rudberg Knudefyr homokdűnéihez is, ahol egy süllyedő világítótorony áll.
- Mi idegesít leginkább az országban?
Eszti: A biciklisek. Ha többen vannak, elfoglalják az út felét, senkire nincsenek tekintettel, de ha velük szemben követsz el hibát, szidnak rendesen!
Ági: A már túlzottan is biztonságos közlekedés. Biztos lehetsz benne, hogy a dánok soha nem lépik át a sebességhatárt.
- Mit hoznál haza Dániából?
Eszti: A szociális jólétet.
Ági: A kézilabdarendszert.

Pircs Anikó (SZTÁR Sport)
Az exkluzív riport teljes szövege az e heti SZTÁR Sportban olvasható.