handball.hu: Szerdán a Vasas ellen játszottatok bajnoki mérkőzést. Láttál-e valami bíztatót?
Róth Kálmán: Az volt a szándékom, hogy a lehető legtöbbet pihentessem a kulcsjátékosaimat, Görbicz és Bradeanu is csak pár percet volt pályán. Azok, akik eddig kevesebb lehetőséget kaptak, az első félidőben megszerzett jelentős előnyt majdnem elszórakozták, úgyhogy nem sok bíztató jelet láttam.

handball.hu: Mi az oka annak, hogy mostanában hullámvölgyben van a csapat? Talán fáradtak a játékosok?
Róth: Fizikailag semmiképp sem, hiszen profi emberekről van szó, akik tudják, mi a dolguk. A lányok nem felejtettek el kézilabdázni, egyenként kiváló képességű sportolók. Viszont valami megtört bennünk, talán a túl sok siker, a magabiztosság, a minket körülvevő nyugalom miatt. Ráadásul egy-két játékosnál nincs is igazi versenyhelyzet, amivel vissza is élnek. Az én eszközeim lassan elfogynak. Valamilyen drasztikus lépést kéne tenni, ez pedig – a magyar megoldásokat tekintve – sejtem, hogy mi lesz...

handball.hu: Talán sokszor hajlamosak az emberek mindent az edző nyakába varrni, pedig nem ő van a pályán, nem ő az, aki a labdákat eladja...
Róth: Az edzőnek mindenért felelőssége van. Ahhoz is köze van, ha a játékosa nem tud koncentrálni. Vagy mert ezt nem kényszeríti rá, vagy pedig azért, mert túlzottan is ezt teszi. Nem az én felelősségemet vonom kétségbe, amiért ez az állapot kialakult, de annyira azért letargikusnak sem érzem a helyzetet.

handball.hu: Ilyen előjelek mellett mire számíthatunk a hétvégi, Byaasen elleni mérkőzésen?
Róth: Győzni fogunk! Ellenfelünk lelkesebb, de mi jobb csapat vagyunk. Ami a Byaasen előnye, hogy csapatként kiválóan működnek, fiatalok, lelkesek, és kiválóan küzdenek egymásért. Ha ebben fel tudunk nőni hozzájuk, akkor nyerünk Norvégiában is. A játékosaimnak tudomásul kell venniük, hogy mi ezért a városért, a győri közönségért vagyunk. Mivel én rendkívüli módon kötődöm Győrhöz és a klubhoz, ezt mindig maximálisan figyelembe is vettem. Sajnos ezt mindenkinél nem tudtuk elérni.

handball.hu