handball.hu: Láthatóan szárnyakat adott a csapatodnak a nem várt bajnoki aranyérem...
Lotte Kiaerskou: Így van! Az egész szezonban mindenhol kizárólag azt lehetett hallani, hogy a Slagelse az egyetlen esélyese a hazai trófeáknak. Mi azonban nem törôdtünk a közvéleménnyel, elhittük, hogy van esélyünk, s végül begyűjtöttük a dán kupát és a bajnoki címet is. A hatalmas sikerektôl felszabadultunk, s ebbôl merítettünk a Győr elleni találkozón is.

handball.hu: Minek köszönhetitek elsősorban a sikersorozatot?
Kiaerskou: Annak a ténynek, hogy van két klasszis kapusunk és egy kitűnően működő védelmünk.

handball.hu: Tényleg győzni jöttetek Győrbe?
Kiaerskou: Döntetlenre nem játszhattunk, mert akkor biztosan kikapunk! Úgy utaztunk Magyarországra, hogy nyerjünk, s már az első meccsen bebiztosítsuk a kupagyőzelmet. A látottakkal egyébként nem vagyok maradéktalanul elégedett: Görbiczet egyszerűen nem tudtuk tartani. Nagyon jó játékos, azt csinált, amit akart. De összességében azt hiszem, az iksz nem rossz kiindulási alap az aarhusi visszavágóra.

handball.hu: Hogyan viseled lelkileg, hogy egy-egy fontos torna vagy mérkőzés elôtt rendre sérült vagy?
Kiaerskou: Sydneyben nem voltam sérült...! És szerencsére az idei dán kupadöntőn sem. Egyébként valóban, idônként nem túl jól bírom, hogy a pálya széléről kell "besegítenem". Ami a jelent illeti: a hét közepén leveszik a gipszet a kezemről, s remélhetőleg a vasárnapi visszavágót már nem a nézőtérrôl figyelem.

handball.hu: Az elmúlt évek találkozói alapján úgy tűnik, a magyar kézilabdatársadalom képtelen levetkőzni dán fóbiáját. Elárulnád, mit kellene, lehetne megtanulnunk a ti játékotokból a sikerhez?
Kiaerskou: A magyar kézilabda nem szorul rá az én ötleteimre, kiváló azok nélkül is. Kaptunk már ki mi is a magyaroktól, például legutóbb éppen itt Győrben, a márciusi válogatott felkészülési tornán. Az én érámban nemzeti színekben, tétmérkőzésen csupán egyetlen egyszer tudtunk a magyarok ellen győzni. Igaz, az az olimpiai döntő volt.

handball.hu