Róth Kálmán: Nehéz egy ilyen mérkőzés után bármit mondani. Azt hiszem, egy ilyen kéthetes tornát nem biztos, hogy az a csapat nyer meg, amely az első fordulóban a legjobb, ebből a szempontból viszont bizakodó vagyok…

handball.hu: Mi az, ami mégis aggodalommal tölt el?
Róth: Az biztos, hogy el kell azon gondolkodni, hogy a válogatottnak elég-e egy világverseny előtti másfél hetes felkészülés, még annak ellenére is, hogy szoros a bajnoki program, és a Bajnokok Ligája-meccseket besűrítették. Éveken keresztül egy-két olyan csapatra épült a nemzeti válogatottunk, amelyek közel egyforma gondolkodásban védekeztek és támadtak.

handball.hu: Mi a helyzet a jelenlegi gárdával?
Róth: Ebben az évben kissé szétröppent a csapat: a Dunaferrből ketten vannak ott Franciaországban, Győrből ugyan többen is a keret tagjai, de a kapitány által megálmodott kezdősorban igazából csak Görbicz, Vérten és Pálinger szerepel. Talán emiatt sem áll úgy össze a védelem, mint ahogy az elmúlt években. Ennek ellenére még mindig azt mondom, hogy a világbajnokság elején járunk, úgyhogy még bármi történhet.

handball.hu: Mi az, amin feltétlenül változtatnunk kell?
Róth: Egyértelmű, hogy nagyon komoly gondok vannak a védekezésünkkel - a spanyolok ma lényegesen fölénk nőttek a játék ezen elemében. Az a gond, hogy rengeteg gólt kell lőnünk ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Fordítva szoktam számolni: lehetőleg ne kelljen harminc gólt bevarrnunk ahhoz, hogy győzzünk. Ma az átlövőink kicsit gyengébb teljesítménye elég volt ahhoz, hogy ne nyerjünk ez ellen a viszonylag gyengén támadó spanyol csapat ellen.

handball.hu: Kik azok, akiktől többet vársz a világbajnokság hátralévő részében?
Róth: A hiányposztjaink továbbra is szembetűnőek, főleg akkor, amikor a húzóembereink nem villognak. A legszomorúbb pedig az, hogy az utánpótlás-válogatottnál tevékenykedve én magam is szembesülök azzal, hogy a fiataloknál is ugyanezeken a pozíciókon vannak problémák. Lehet, hogy a következő jópár évben ugyanez jelenti majd a magyar kézilabda legnagyobb gondját: beálló, jobbszélső és jobblövő poszton nincsen olyan utánpótlásunk, aki be tudná tölteni ezt az űrt.

handball.hu: Hosszú évekig edzett a kezed alatt Görbicz Anita. Mennyire voltál most elégedett vele?
Róth: Eléggé magára maradt, hiszen hiányzott a szervezett támadójáték, ezért főképp egyéni megoldásokra vállalkozott ezen a mérkőzésen. Amikor viszont egy az egyben nézett szembe valamelyik játékossal, akkor látszott, hogy nagyon felkészültek ellene a spanyolok. Emiatt kevésbé tudott villogni. Igaz, kiemelkedő teljesítményt ezúttal más sem igazán nyújtott. A gyors indítások sem jöttek össze, az esetek nagy részében már labdafelhozatalnál letámadták Anitát, így nem tudtuk elkezdeni a megszokott húzásos befejezőjátékot. Összességében viszont úgy gondolom, hogy Pálinger Katalin és Tóth Tímea mellett Görbicz Anita érkezett a legjobb formában erre a világbajnokságra.

handball.hu: Mire számítasz az eddig látott három mérkőzés alapján a továbbiakban?
Róth: A magyarok hajlamosak arra, hogy saját magukat hozzák nehéz helyzetbe. Az első mérkőzés után - amikor mindenki Japán legázolására számított – bepánikoltak az emberek attól, hogy talán mégsem vagyunk annyira jók. Ez átragadt a csapatra, majd a második találkozó lemásolta az elsőt. A spanyolok ellen pedig már lehetett érezni, hogy nem bíznak magukban a lányok kellőképpen. Nem szabad, hogy ez a negatív hatás érvényesüljön, nem kell ennyit foglalkoznunk ezekkel a mérkőzésekkel. A többi csoportban is borzasztó kiegyenlített küzdelmek voltak: a legjobbak is igen megszenvedtek az úgynevezett kiscsapatok ellen. Három-négy gárda lóg ki alulról a mezőnyből, a többiek igen kiegyensúlyozottak. Azt mondom tehát, türelmesnek kell lennünk, és nem szabad rögtön a vészharangokat kongatnunk. Várnunk kell arra, hogy jobbak legyünk, hiszen mindenki tudja, hogy sokkal többet tud ennél ez a csapat.

Döntetlen - óriási csatában

handball.hu (bee)