Ötödik nap: Rent-a-Fan!

Reggelünket furcsamód a hírhedt blogok böngészésével kezdtük, amely ismét megalapozta hangulatunkat. Bizonyos okok miatt új szövetségi kapitányt is választottunk (magunk közül), egyedül Tomi ragaszkodott a segédedzői poszthoz, feltételezve, hogy Zsiga Gyula minden korábbi tevékenységét folytathatja majd. Szintén még reggel ért minket a megdöbbentő felismerés, hogy honnan is ered az Ultra-kézkrém neve. Egyik legrutinosabb ultránk, Milán ugyanis ilyen krém után érdeklődött a szobatársaknál, mondván, hogy lágy kőműves kacsói mindig nehezen viselik, ha szabadságon van. :)

A kiadós reggeli után a belvárosi szupermarketbe vezetett utunk, hogy otthon ragadt honfitársainknak is vihessünk némi ízelítőt Macedóniából. Sok egyéb mellett vételeztünk némi pekec-alapanyagot (0,75 l rizling: 72 dínár; 1,5 l víz: 21 dínár), amely adagot 372 Ft-os árára tekintettel meg is dupláztunk azonnal. Ebédünket ismét a horvát táborral költöttük el, akik már finoman pedzegették ekkor is, hogy örömmel vennék, ha be tudnánk nekik segíteni az aznapi Horvátország - Németország meccsükön. Mi csak annyit tudtunk, hogy nincs jegyünk, így korán ki kell érnünk az eligazításra, de jeleztük, hogy semmi sem lehetetlen. A csarnok felé csattogva kezdtük lerakni a későbbi Rent-a-Fan (Europe) Kft. alapjait, fektettük le a tarifa-táblázatot, hogy kiknek milyen feltételekkel is (nem) vagyunk hajlandók szurkolni.

A csarnokba érve megint nem várt minket senki, így teljes határozottsággal vonultunk be akciós boroskészletünkkel a mosdóba, hogy annak rendje és módja szerint bekeverjük aznapi (a pohárban gyömbérnek tűnő) fröccsünket. Letáboroztunk a kongó csarnokban, töltögettünk időnként ezt-azt a székek alatt, és vártuk, hogy megjelenjenek az első melegítő játékosok. No de előbb még eligazítás (még őket is megelőztük), sárga pulcsis testvéreink mintegy öt méterre tőlünk találtak megfelelő helyet az üres csarnokban az értekezésre, úgyhogy jól kellett viselkednünk, kicsit lejjebb csavartuk a hangerőt. Aztán már a nézők gyülekeztével ismét lazíthattunk, ki is fogytak gyömbér-készleteink. Pont ekkor buktunk le amúgy, egyik kopasz tesónk nagy dirrel-durral vette észre üres flakonjainkat, amivel így üresen nem tudott mit kezdeni, kidobta hát szegény. Megköszöntük: Blagodari!

Vicces hangulatunkban nem is volt kérdéses, hogy csatlakozunk a horvát szurkolókhoz (mintegy megduplázva táborukat), egyedül a Clara Woltering Fan Club alapító elnökének tudata hasadt meg kissé a németek ellen drukkolva. Egy horvát nyelvi gyorstalpalón tisztáztuk is az alapszavakat, zúgott is nemsokára a HRVATSKA és az OBRENO (védekezz)! Időnként persze Zdravko Zovko-t is éltettük, és hát a Kristina Franic Fan Club tagjai sem igen bírtak csendben maradni. Lehet egyébként, hogy többet kellett volna gyakorolnunk meccs előtt, mert a horvát győzelmet nem sikerült kiszurkolni. Nem baj, jó tapasztalat volt, majd videóról kielemezzük...

Esténk további részét egy napocskás zászló alatt töltöttük a Macedónia - Szerbia meccsen, ahol végre igazi kétszínű bérszurkolóként viselkedhettünk, az ingyen kapott macedón szurkolói póló bundájába bújva pacsiztunk össze óvatosan minden szerb (és főleg Lekic) gólnál. Temészetesen az A.L.F.C. tagjai egy fényképezővel várták mélyhangú névadójukat a buszuknál, aki készségesen, első szavunkra kamera elé állt.

A meccsek utáni szokásos olaszos vacsoránk alatt azzal múlattuk az időt, hogy megválasszuk (aznapig) az Eb All Star- és úgynevezett Funny Joke Teamjét. Jót mulattunk, jó pár ismerős név (és néhány új becenév) tűnt fel mindkét gárdában. Esténk megkoronázásaként három óra körül az agyonmagasztalt Kartel Disco-ba vonultunk, amelyből épp kezdtek elszivárogni az emberek, úgyhogy a nem túl erős felhozatalnak és a zárást vezénylő biztonságiaknak hála, hamarosan távoztunk. Hazafelé még elgondolkodhattunk volna azon, hogy szegény tíz-tizenkét éves koldusgyerekek mit is keresnek hajnalban az utcán (és a zsebünkben), de nem tettük, fejben elfáradtunk.

5-től 7-ig mi más jobb dolgunk is lehetett volna, mint egy hosszú, angol nyelvű e-mail írása az EHF-nek néhány észrevétellel a szervezői hiányosságokról, és néhány kérdéssel, javaslattal.

Hatodik nap: Könnyes búcsú - Dovidenja!

Vasárnap reggel váratlan módon néhány válasz is érkezett az EHF-től észrevételeinkre, reméljük lesz hatása, folytatása a párbeszédnek. Bérszurkolásunkat meghálálandó a horvát csajok (Ida és a magyarul is kitűnően beszélő Antonija, akit szegényt "leszlovéneztünk" egy fals informátor miatt) a városban kitűnő hírnévnek örvendő Lutz étterembe invitáltak minket, ahol a Rent-a-fan (Europe) Kft. véglegesen meg is alakult, az alapító okirat, szervezeti struktúra, üzleti modell, tarifa-rendszer, induló autó-flotta ki is dolgoztatott, a CEO és a President (egyhangúan) megválasztatott. Várjuk a felkéréseket. A marketing-kampány hamarosan indul, addig is referenciák az EHF Photo Gallery-ben... :)

A-csoport, Magyarország - Franciaország, ismét legálisakká váltunk! Bár bírtuk az EHF (reggeli) írásbeli ígéretét, hogy a furcsa (Kisbajcs, Lébény, Nemesnádudvar) feliratú magyar zászlóink kirakhatóak lesznek, azért az óvatosság jegyében kimentünk csarnoknyitásra, és kiraktuk zászlóinkat (BKU-drapit nem) első helyükre, mely első helyszínelő ellenőrünk szerint még elfogadható helyen volt. Öt percig, amikor is egy másik barátunk már nem így látta, vegyük le mindet, terítsük a székekre, az OK. Persze, persze, nem akarunk mi problémát, levettük, leterítettük a székekre. Ekkor jött egy marketinges kollegina, hogy igazából zavarjuk itt a sárga-kék vizuális hatást, meg a reklámok láthatóságát a zászlóinkkal, ő annak örülne, ha a kamera oldalára, a legeslegfelső sorba terítenénk ki őket. Türelmesen végighallgattuk, majd jeleztük, hogy: NEM. Újabb felvetésére hasonló válasz jött, így elódalgott, otthagyva minket a kétségek között, hogy mai kis öt fős táborunk és három zászlónk fogja esetlegesen elrontani az Eb teljes vizuális hatását. Ismét adott volt hát a hangulat egy jó meccshez és szurkoláshoz.

Ennek fokozásában ismét segítettek dán barátaink, akik végig a franciáknak szurkoltak, amivel nem is lenne baj (hiszen matematikailag is előnyösebb lett volna nekik egy francia győzelem, és ezzel magyar kiesés), de a módja ismét vérlázító volt: a megafonban hangosan röhögtek minden egyes magyar bakin, kapufán, hangosan kommentáltak egy-két vitás jelenetet direkt a mi idegesítésünkre (miután látták, hogy nem igazán nyeri el tetszésünket a viselkedésük). Ekkor már tudtuk, hogy mi is jár nekik az utánunk következő Románia - Dánia meccsen...

Szerencsére a csajok kitettek magukért, felszántották a pályát, megküzdöttek a továbbjutásért, így a végén boldogan a dánok képébe röhöghettünk, illetve biztos, ami biztos, a róluk alkotott véleményünket a mosdóban is tudtukra adtuk. Örömünkre szolgált, hogy leányaink (néhány perc gondolkodás után végül) kijöttek hozzánk egy pacsira, eképp is megköszönve szurkolásunkat, amivel talán 0,001%-kal mi is hozzájárultunk a győzelemhez. Miután könnyes búcsút vett a csarnok egy része a franciáktól, következhetett a roman-dán meccs, melyen a bevonuló román válogatottat és himnuszát füttyel üdvözölték dán barátaink. Több se kellett nekünk (és a csarnok velünk együttérző maradékának), ha nem is szurkoltunk direktben Romániának (bár volt néhány Ramona Maier Fan Club tag is köztünk), de a "Passzíííííív!" nagyon szívből jött az első dán labdaérintéstől kezdve. Szerencsénkre a meccs végén, román győzelem után nem volt dánjainknak alkalma az eredményjelzőre mutogatni és örömünnepet ülni, munkánkat egy-két ideges pirosképű szurkesz fröcsögő ránküvöltésével éreztük elismertnek.

Mivel sajnos munkaügyek miatt jönnünk kellett másnap haza, este még búcsút vettünk olasz éttermünktől, Milán még egy Masticha-t is leerőltetett a torkán (fogadalma szerint) a magyar győzelemre, megkóstoltuk a négyszemélyes palacsintát, a csokis-banános pancettát, aztán vártuk, hogy kidobjanak minket. Egyheti ittlétünk alatt azért sok macedón nyelvismeret ragadt Milánra, még hanyagul odadobott egy “nekem is egy Pivo-t légyszíves”-t kedvenc pincérnőnknek, majd elbúcsúzott egy “Hellosziasztok”-kal.

Persze csak viccelődtünk ezzel a búcsúzkodósdival, hiszen tudtuk, hogy pénteken jövünk vissza a magyar elődöntőre!!! Dovidenja Szkopje, hamarosan viszontlátunk! :) Vagy, a realitások talaján maradva, legkésőbb március végén, az albán-magyar focimeccsre, Tiranába menet...

Másnap reggel irigykedve és vérző szívvel búcsúztunk el azon szerencsés útitársainktól, akik Ohridba folytathatták útjukat. Ám a frissen alakult A.L.F.C. tagok megállapodtak, hogy legkésőbb december 30-án találkoznak Bécsben a Hypo - Krim meccsen, ahol már egy kis A.L.F.C. drapi mögött, 77-es mezben ülve ecsetelik majd a szkopjei élményeket.

Hazafelé menet a csarnok mellett vezetett el utunk, és azért odaintettünk barátainknak, hogy: 6:0 ide!!!! :)
Problémamentes hazautunk befejeztével teljesen természetesnek éreztük, hogy napocskás, macedón zászló-tenger fogad minket az Erzsébet-hídon, szentül hittük, hogy megérdemeljük. Búcsúzásképp annyiban maradtunk, hogy ha a bécsi meccsre esetleg valami közbe is jönne, a horvátországi férfi vb-n mindenképp találkozunk,

január 17-én Eszéken folyt. köv., HAJRÁ MAGYAROK!!!

Üdv Mindenkinek,

Vizi Tamás (Ippi)