Az interjúk egybeszerkesztett változatát olvashatjátok itt, és a cikk végén az orosz válogatott olimpiai keretét, amelyet Trefilov július 22-én hirdetett ki.

– Így, két héttel az olimpiai játékok kezdete előtt, (az egyik interjú július 14-én jelent meg – a szerk.) milyen a csapat felkészültsége, milyen szinten van az orosz válogatott?
Trefilov: (Nevet) Önök nagyon jól ismernek engem, tudják, hogy erre mit fogok mondani... Milyen a felkészültségünk? Vacak. Ha őszinte akarok lenni, csak annyit mondhatok, hogy valami azért már látszik, néha látok a játékunkban sikeres, jó megoldásokat is, de sok minden nem akar sikerülni. Komoly gondjaink vannak a beállós poszton: Petrovának kiment a térde, Bodnyevát nemrég operálták, a mostani az első közös edzőtábor vele, nem a legjobb állapotban van ő sem. S persze ne tagadjuk: az évek múlásával egyikünk sem lett fiatalabb. Vetkova két edzőtábort végigcsinált – és most leginkább a hattyú halála jut róla eszembe, valahányszor meglátom, hogy mit csinál a pályán.

– Szerencsére a kapusokkal nálunk sosem volt gond...
Trefilov: Igen, és a legnehezebb döntésem az lesz, amikor hármuk közül az egyiket itthon kell hagynom. Szedojkina van most a legjobb formában, Szidorova és Kalinyina pedig teljesen egy szinten. Persze Szidorova mellett szól az a rengeteg tapasztalat, amit a korábbi világversenyekről hozott magával. Márpedig újonc kapussal elutazni egy olimpiára hatalmas kockázat, és nem is tudom, hogy vállalni fogom-e. (Végül Trefilov nem kockáztatott, Szedojkinát és Szidorovát jelölte a londoni keretbe – a szerk.)

– A többi posztról mennyire volt nehéz dönteni?
Trefilov: Ha az irányító posztot nézzük, semennyire. Ahogy mondani szokás: ha nincs embered egy posztra, akkor nincs probléma sem. Márpedig irányítót Oroszországban lámpással sem lehet találni, és azok, akik jobb híján irányítanak nálunk a válogatottban – Muravjova, Levina, Hmirova –, valójában nem irányítók. Egyedül Posztnovában bízhatok. Ezért is drukkolok nagyon, hogy minél előbb formába jöjjön, mert igazából neki is ez az első közös edzőtábora a csapattal – Portugáliában mindjárt a második napon kiment a bokája. Hála az égnek, a gerincproblémája már a múlté, azt a válogatott pénzén sikerült meggyógyítani...

A szélsők meg... Korábban nálunk soha semmi probléma nem volt ezzel a poszttal, annyi volt belőlük – bocsánat a kifejezésért –, mint a szemét. Most meg nincs senki. Vjahirjeva korábban egy edzőtáborban sem volt ott, neki is ez a mostani az első. Igaz, most nagyon igyekszik... (Végül Vjahirjeva és Kuznyecova kimaradt az olimpiai keretből – a szerk.)

– Mi az oka annak, hogy a 2009-es vb-győzelem után a fiatal játékosaink mintha megálltak volna a fejlődésben? Emlékszem, Hmirova három éve Kínában még szenzációnak számított.
Trefilov: Az ok egyszerű: a klubokban nincs, aki foglalkozzon velük, és a játékosok magaviseletével is gondok vannak – ezt nem érdemes tagadni. Az orosz sportoló akaratgyenge sportoló. Hiába is kérnénk itt számon rajta a nyugat-európai sportolói mentalitást...

Korábban a bajnokság körmérkőzéses rendszerben zajlott: volt, amikor a héten egymás után hat meccset is le kellett tudni, ezért nem lehetett kiengedni. Most, ebben az új szisztémában, egy meccs van egy héten, így aztán előfordul, hogy a lányok a meccs után, este a fogadáson annyit esznek-isznak, hogy másnap reggel nem tudnak edzésre jönni, beteget jelentenek; még jó, hogy fiatalok, és egy nap alatt azért rendbe jönnek. Sajnos az orosz sportolók (nemcsak a kézilabdázók, mások is) nem ismerik a mértéket a dorbézolásban. Ha az edzőjük azt mondja nekik, hogy megihatnak egy korsó sört, akkor ezt betartják: nem isznak több sört, de mellette egy üveg vodka is lemegy mindenkinél, amiről persze szó nem volt előtte.

Az utóbbi időben a klubokban semmi előrelépést nem látok, de az orvosi háttér is siralmas. Az elmúlt években rengeteg új professzor, kandidátus és tudományok doktora lett itt hirtelen, de a sport ennek valamiért nem sok hasznát látja. Az egész országban egyetlen pszichológus sem dolgozik a kézilabdázásban, de Posztnova is hiába fordult a legjobb orosz specialistákhoz a gerincproblémáival, nem tudtak neki segíteni – Portugáliába kellett elvinnünk őt ahhoz, hogy végre javuljon az állapota. Mostanra már teljesen rendbe jött, hála a portugál orvosnak.

Engem a szövetség elnökségében gyakran bírálnak azért, mert nem kérem ki mások tanácsait. Én erre csak azt mondom: ha valaki ennyire segíteni akar, jöjjön ide Novogorszkba, az edzőtáborba, tudok itt neki munkát adni. Ám valamiért nem nagyon jönnek... Tanácsokat mindenki szívesen ad, de felelősséget már senki nem akar a nyakába venni. Ez az állandó kritika persze elvonja az én figyelmemet is a munkától.

– Miért ennyire össze-vissza a válogatott teljesítménye az utóbbi időben? Dániát sikerül legyőzni, rögtön utána simán kikapunk a jóval gyengébb lengyelektől. Hogy lehetséges ez?
Trefilov: Ennek is egyszerű az oka: az, hogy oroszok vagyunk, ilyen a mentalitásunk. A kilencvenes években, a Szovjetunió összeomlása után körülbelül háromszáz kézilabdázó – férfiak és nők is – próbáltak szerencsét Nyugat-Európában, és ebből a háromszázból egy, azaz egy volt képes igazából bizonyítani: Dusebajev. A nőknél meg Morszkova. Még talán ketten-hárman, de ennyien csak. Hova tűntek a többiek? Nyomuk veszett. Képtelenek voltak a megkívánt szinten dolgozni úgy, hogy nem állt mögöttük ostorral az edzőjük. Márpedig a mieinkkel máshogy nem lehet...

– Mi a véleménye a külföldi szakemberekről, milyen hatással van az ő munkájuk az orosz kézilabdázásra?
Trefilov: Milyen hatással...? Negatív hatással. Ezek az emberek túlnyomórészt pénzt keresni jönnek hozzánk, nem azért, hogy fellendítsék az orosz kézilabdázást. A korábbi klubom (Zvezda – a szerk.) mostanában tele lett importált játékosokkal, és nem a legjobbakkal. Idejött néhány koros légiós, akik lényegében már befejezték a karrierjüket, és arról van szó, hogy pénzt akarnak keresni... Egy külföldi bármikor elmehet ebből az országból, holnap már itt sincsenek, ha baj van. Megküzdene-e ezért az edzőteremért, Novogorszkért bármelyik külföldi, ha úgy hozná az élet? Oroszország lehet, hogy egy kupleráj, de a miénk, én kiállok mellette a végsőkig, a külföldi meg nem fog kiállni. Nagyon jól mondta Bisovec (volt labdarúgó szövetségi kapitány – a szerk.): a különbség Dick Advocaat és Oleg Blohin között az, hogy Blohinnak nincs hova mennie, Advocaatnak meg van. Ezért volt aztán az, hogy Blohin az idei futball-Eb alatt ott ugrált a pálya mellett, míg Dick csak békésen kiadta az utasításokat, és ennyi, s Advocaat már volt-nincs...

– Ami az olimpiai esélyeket illeti, Pekingben az ezüstérmet kudarcnak tartotta. Most az ezüstérem ettől a csapattól nagy siker lenne, ugye?
Trefilov: Bármilyen érem nagy siker lenne... Négy éve, Pekingben mi voltunk a torna egyik nagy esélyese. Most inkább mi vagyunk az egyik „sötét ló”. Régebben az ilyen nagy versenyek előtt biztos voltam a csapatomban, most nem vagyok az... Úgyhogy inkább a kertek alatt, hátulról fogjuk megközelíteni az olimpiai dobogót Londonban.

– Emlékszem még arra, amikor az olimpiai kvalifikáció előtt határozottan kijelentette, hogy biztosan ki fogunk jutni a játékokra. Ezt az ígéretét teljesítette, de ezek szerint azt már nem ígéri, hogy éremmel térnek vissza Londonból?
Trefilov: Nem, nem ígérem, bár nagyon szeretném, ha így lenne. Megpróbálok mindent megtenni, ami tőlem telik, azért, hogy így legyen. Más lehetőségem úgysincs.

– Ezt hogy értsük?
Trefilov: Mindenfelé azt olvasom, akárhogyan is végez a csapat az olimpián, engem utána így is, úgy is leváltanak. Akkor már Londonban mutassuk meg, mit tudunk.

– Mit tett, hogy az elnökség meg akar Öntől szabadulni?
Trefilov: Nem fogtam be a számat.

---

Július 22-én Trefilov megnevezte azt a tizennégy játékost (plusz egy fő tartalékot), akik az olimpián Oroszországot képviselik majd.

Az orosz válogatott:

Maria Szidorova (HK Lada Togliatti)
Anna Szedojkina (HK Dinamo Volgográd)

Irina Bliznova (HK Lada Togliatti)
Ljudmila Posztnova (HK Zvezda Zvenyigorod)
Ljudmila Bodnyeva (RK Krim Mercator)
Jekatyerina Davigyenko (HK Lada Togliatti)
Olga Levina (HK Dinamo Volgográd)
Natalja Sipilova (HK Lada Togliatti)
Nagyezsda Muravjova (HK Lada Togliatti)
Viktoria Zsilinszkajtye (HK Lada Togliatti)
Jekatyerina Marennyikova (HK Lada Togliatti)
Emilia Turej (HK Asztrahanocska Asztrahany)
Tatjana Hmirova (HK Dinamo Volgográd)
Olga Csernoivanyenko (HK Lada Togliatti)
Jekatyerina Vetkova (tartalék) (CS Oltchim Rm. Vâlcea)

A keretből hatan – Szidorova, Bliznova, Sipilova, Posztnova, Marennyikova és Turej – négy évvel ezelőtt, Pekingben is ott voltak, nem kevesebb, mint tizenhárman pedig a tavalyi, brazíliai vb-n is (ahol az oroszok vb-6. helyezettek lettek). A keret csak egy helyen változott a tavalyihoz képest: Marennyikova került be Kuznyecova/Vjahireva helyett, bár a cserejátékos, Vetkova is új. (Mivel a vb-re több játékost lehetett nevezni, ezért a kimaradók között van még Andrjusina, Uszkova és Szeny is.)

Az olimpiai felkészülést június 13-án kéthetes portugáliai edzőtáborral kezdte az orosz válogatott, akkor még 22 fős kerettel. Novogorszkban, július 5-én már Iljina nélkül, 21 fővel folytatták. A két cherbourg-i meccs előtt került ki végleg Jarceva, Szeny, Kuznyecova/Vjahireva és a kapus Kalinyina. A franciák ellen Trefilov négy beállóst is kipróbált, közülük a legutolsó keretszűkítésen Petrova maradt ki, és ugyanekkor, a legvégén hagyta ki Kocsetovát is.

A 14+1 fős olimpiai keretbe így Trefilov a saját csapatából nyolc játékost, az orosz bajnok Volgográdból hármat, a bajnoki ezüstérmes Rosztovból egyet sem, a bajnoki negyedik Zvezdából szintén egyet válogatott be. A keretszűkítésnél három rosztovi, két zvenyigorodi és egy volgográdi játékost hagyott ki, saját játékosai közül senkit sem. Ezért az olimpiai csapat összetétele meglehetős felháborodást váltott ki orosz kézis webhelyeken, ahol Trefilov szapulása jelenleg gőzerővel folyik.

Forrás: www.sport-express.ru, www.rsport.ru, www.sovsport.ru

Oroszországi tudósítónktól

Visszavágtak a franciák
Vendéggyőzelem Cherbourg-ban