"Sikerülhet-e az utóbbi időszak jó teljesítményét tovább folytatni, az ellen a Vasas ellen, amely az alapszakaszban a legtöbb pontot (3) vette el tőlünk - ez volt, az alapkérdés a mérkőzés előtt.

Tisztában voltunk azzal is, hogy felállt védelem ellen a támadójátékunk felépítése nem lesz egyszerű, hiszen igen stabil, erős játékosok alkotják a Vasas belső négyesét. Ellenfelünk az állandó támadás-védekezés kettős cserék alkalmazásával lehetőséget teremtett a támadás taktikájának kiszélesítésére.

Sajnos a védelem nem úgy „muzsikált”, ahogy elképzeltük. Nagyon közel engedtük magunkhoz az ellenfél lövőit, Tomorit és Blaskovitsot. Támadásaink minden különösebb nyomásgyakorlás nélkül szépen lassan folytak a maguk medrében. Szerencsére a Vasas védelme sem remekelt, így fej-fej mellett haladtunk 9-9–ig.

Triffa Ágnes ebben a periódusban remekül védett de a mi kapusteljesítményünkre se lehetett panasz. Néhány elejtett labda és felesleges kiállítást követően két góllal ellépett a Vasas. Az időkérést követően talán egy kicsit megnyugodva, sokat javult a támadójátékunk (18-14).

A második félidő „négy „öngóllal” kezdődött. Hiba elől, hiba a védelemben és a négygólos előny 3-4 perc alatt elúszott. Tomori szinte megállíthatatlan volt, Triffa teljesítménye viszont visszaesett, így tehát „Tomi” vitte a hátán a csapatát. Több védekezési formációval próbálkoztam, míg a végső megoldásnak az emberfogás bizonyult.

Támadójátékunk jóval eredményesebbé vált az által, hogy a szélsőink remekül értékesítették helyzeteiket. Kocsis nemcsak az egyéni vállalásokban, de a játék szervezésében is nagymértékben kivette a részét. Ilyés és Borbély szintén vezéregyéniségek voltak. Kocsik szerepvállalása nem a legjobb meccseire emlékeztetett, de javára legyen mondva, a büntetőket biztosan értékesítette. Vörös akkor, amikor a legjobban kellett négy ziccert hárított emberhátrányos szituációkban. Összességben az „előny-hátrány” megosztottságból is mi jöttünk ki győztesen - 13 emberelőnyös támadásból 9 gólt szereztünk, míg 13 létszámhátrányos védekezés alatt csak 3 gólt kaptunk.

Csapatom támadásainak teljesítménye 58, védelemben nyújtott eredményessége 55 százalék volt, 74 százalékos teljesítménnyel dobtunk kapura.

Véleményem szerint megérdemelten nyertünk. A végjáték alatt játékosaim jóval nyugodtabbak és fegyelmezettebbek voltak az ellenfélnél. Talán ezért alakulhatott ki ez a végeredmény az állandósulni látszó 4-5 gólos különbség helyett.

Köszönet jár, a lelkes szurkolóinknak, akik a 200. NB I-s mérkőzésen jubileumi hangulatot teremtettek."

Zsiga Gyula