A Tertnes Bergen-DVSC mérkőzésre 38 tagú különítmény indult el Debrecenből csütörtökön 9 óra 30-kor. Az autóbuszon jó hangulat uralkodott, kisebb csoportokban beszélgettek, kártyáztak, nevetgéltek az utazók. Ferihegyről a SAS légitársaság gépével 15 órakor utaztunk tovább Koppenhágába, ahová 1 óra 40 perces repülést követően érkeztünk meg. Menetrendszerű járat volt, így mindenki szanaszét ült. A koppenhágai reptéren egy hosszú, közel 5 órás várakozás következett, amit a csapat tagjai nézelődéssel, olvasással, DVD nézéssel töltöttek el, míg a kísérő brigád italozással múlatta az időt. 21 óra körül indultunk tovább, szintén SAS géppel Bergenbe. 1 óra 10 percet repültünk. Ez az út nem volt olyan kellemes, mert nagy szélviharba kerültünk, így elég döcögősen haladtunk, alig vártuk, hogy földet érjünk. A reptéren busz várt és egy ’56-os magyar bácsi, akit a bergeni klub kért fel a küldöttség gardírozására. A szállást, aminek a színvonala teljesen korrekt volt, 23 óra körül foglalhattuk el. A lányok pihenni tértek, a kísérők pedig gyors ismerkedést tartottak a környékkel. Várakozásunkkal ellentétben nem volt hideg, csak nagy szél.

Másnap a program szerint 9 órakor volt reggeli, a szokásos svédasztalos formában a szokásos reggeli kajákkal. Meglepetésünkre az utcán ekkor még sötét volt. 10.30-kor busszal vittek bennünket városnézésre, ami elég rövidke volt, majd a helyi aquariumba mentünk, ahol fókákat, pingvineket és különféle tengeri állatokat mutattak meg. Itt már megjelent a helyi sajtó, akik Szűcs Gabit kérdezgették, hogy mit szól ahhoz, hogy a Bergen le akarja igazolni. Ez mindenki számára meglepetés volt, de az elnök közölte, hogy nem eladó, sőt mi szeretnénk leigazolni a Bergen beállóját. Az intermezzo elég nagy felkavarodást okozott. Ezt követően ebéd volt. Valami hal, meg zöldségek meg egy-két ízetlen valami. Nem voltunk odáig. Ebéd után pihenő, vagy séta. 18 órára mentünk a csarnokba edzésre. Újabb meglepetés. A csarnok egy kb 50*70 m-es kívül-belül natúr beton épület, amiben keresztben 3 kézipálya volt egymás mellett függönyökkel elválasztva. Ebből az egyiken edzhetett a csapatunk. A vezetők reklamáltak, hogy a szabályok szerint a mérkőzés körülményeinek megfelelően kell a helyszínt biztosítani, de mivel a csarnok kihasználtsága ezt nem tette lehetővé, maradt a norvégok által felkínált verzió, azzal hogy a meccs napján délelőtt edzhetünk meccskörülmények között, ha akarunk. Persze az edzés alatt újabb újságírók és fotósok jelentek meg, akik mind Szűcs Gabi után érdeklődtek. Edzés után vacsora, majd pihenő, kocsmázás, séta, kinek mi következett.

Szombaton újra 9-kor reggeli, majd 11-kor indulás a csarnokba. Edzés ugyan nem volt, de a helyszín bemérése, a távolságok, a fények és a hangulat megszokása érdekében pályabejárást tartottunk. A vezetők ezalatt technikai értekezleten vettek részt az ellenőrrel és a játékvezetőkkel. Újabb gond merült fel, ugyanis a gólvonal felfestése szabálytalan volt, amin elég nehezen léptek túl, hiszen a festés és a fix kapurögzítés miatt a kapufa mintegy 10 cm-el beljebb volt, mint az alapvonal, aminek a vastagsága szintén nem felelt meg. A csarnok egyébként már be volt rendezve, az előző nap betolt lelátók kihúzva. Ezt követően ebéd, majd a csapatnak pihenő, a többieknek szabadprogram következett. 16 óra 15-kor indultunk újra a csarnokba. Amikor odaértünk még valami férfi ifi meccs ment, ugyanis szinte egész nap egymást követték a különféle szintű mérkőzések. A csapat átölözött, rövid értekezletet tartott, majd melegíteni indult. A nézők elég lassan gyülekeztek, a kezdésre mintegy 700-an gyűltek össze, közte a 20 Lokiért szorító. Elég sok gyerek volt a nézőtéren. A szurkolótáboruk kb. 10 főből állt, akik doboltak, a többi néző pedig tapssal és Tertnes-Tertnes kiabálással segítette őket, hol kisebb, hol nagyobb hangerővel. Az első félidőben inkább kisebbel, mert a Loki lányok nagyon taktikusan és koncentráltan játszottak, keményen, pontosan védekeztek és jól támadtak. Sok betörést hajtottunk végre, aminek gól, de inkább hetesek és abból szerzett gól lett az eredménye. A debreceni 20 fő pedig a helyiek által adott ütemet kihasználva jelentősen hallatta hangját. Leginkább olyan emberek voltak ezek, akik a hazai mérkőzéseken öltönyben, elkerített részben ülnek, de itt idegenben -az én meglepetésemre is- mindent beleadtak, nem kímélték a hangjukat, rigmusokat kezdeményeztek és vették a lapot más kezdeményezésére is. A félidei 10-13, azaz három gólos vezetésünk birtokában nagyon megnyugodtunk és gyakorlatilag elkönyveltük, hogy nyerünk, vagy legfeljebb kikapunk egy-két góllal. A második félidő viszont nem így sikerült. A norvégok védekezést váltottak, nálunk pedig a lányok hasonló gondolatokkal jöhettek fel, mint a szurkolók, azaz túlságosan megnyugodtak. A hazaiak pedig rohantak, koncentráltak, mi pedig szenvedtünk. Az 52. percben 20-18-as állásnál még mindig arra gondoltam, hogy mindjárt rendbe jövünk és lehozzuk ikszre a meccset. Nem ez történt. Folyamatosan megpróbáltuk dugdosni a labdát a beállónak, folyamatosan elvesztettük és leindítottak. A ziccereket kihagytuk, az ellentámadásból gólt kaptunk. Így a vége 28-20 lett, ami azt jelentette, hogy idegenben lőtt több gólunk miatt 5 góllal jutottunk tovább. Kár volt az utolsó negyed óráért, de a sorsoláskor bármilyen továbbjutásnak örültünk volna, és végül örültünk is. A lányokat kicsit vigasztalni kellett és emlékeztetni arra, hogy ki jutott tovább, de aztán hamar átlendültünk ezen a ponton. A meccs után egy szálláshoz közeli étteremben fogadást tartott a bergeni csapat. Ez elég fura volt, ugyanis az étteremben le volt foglalva néhány asztal, egyébként minden ment a maga szombati rendjében. Adtak enni, inni(egy üveg bort négy embernek, vagy egy-egy kólát), aztán közölték, hogy na innentől fizetni kell. A vezetőink ezt nem vették jó néven, mert Debrecenben a vendégek más kiszolgálást kaptak, még üres flakonjaikat is feltöltötték vodkával mielőtt a fogadásról elindultak. Egyébként furcsa módon a Tertnes lányai most is az asztal alól töltögették poharaikat egy Duty free-s szatyorból. A vacsora után visszatértünk a szállásra, ahol a könyvtárszobában próbáltunk bulit csinálni, de hotel éjszakai portása ezt nem nézte jó szemmel. Mintegy negyed órás veszekedést követően a police kihívásával fenyegetőzött, így felköltöztünk a felső szintre az edzői lakosztályba, ahol már senkit nem zavart a felfordulás. Az utolsóknak hajnali fél ötig tartott a buli, így 7 órai reggelin elég gyűrött fejeket lehetett látni. Este hétre értünk Debrecenbe egy – az előző estét is figyelembe véve- elég fárasztó és kókadozó nap után. Érdekesség, hogy a Koppenhága-Budapest járaton a DVSC és a Slagelse otthonából hazatérő Dunaferr gárdája együtt utazott. A játékosok örömmel üdvözölték egymást és megbeszélték, hogy nemsokára Debrecenben újra találkoznak.

Összességében egy nagyon kellemes, egységteremtő túra volt. A DVSC női kézilabdacsapata egyben és egyénenként is rendkívül szeretetre méltó társaság, amelynél családias légkör uralkodik. A csapatból sokan tanulnak, ami azt jelenti, hogy a sport befejezése után is lesz perspektívájuk, nem válnak majd lelki rokkanttá, mint sajnos oly sokan a sikeres sportolók közül. A csapat fiatal, 20 év körüliekkel van tele, rengeteg a saját nevelésű, akik Debrecent és a Lokit nagyon szeretik, a klub anyagi helyzete stabilnak tűnik, így következő éveknek komoly célkitűzésekkel lehet nekivágni. A fiatalság és rutintalanság miatt még hullámzó lehet a csapat teljesítménye, de ez egyre inkább stabilizálódni fog.

CSAK A LOKI!

Szerző: BaZx

Terveink szerint a jövőben más csapatok szurkolóinak külföldi "kalandjairól" is olvashattok.