Napló: Mennyire viselt meg a kapitány döntése?
Szűcs Gabriella: Ha bekerültem volna a keretbe, repülni tudtam volna a boldogságtól, így viszont kicsit csalódtam. Az elmúlt pénteken kisírtam magam, azóta már lényegesen jobb színben látom a világot. Szerencsére éppen itt voltunk Debrecenben, így a legnehezebb pillanatokat legalább a családommal tölthettem.

Napló: Lehetett-e tudni, érezni, hogy kik maradnak majd ki?
Szűcs G.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sejtettük, kik utazhatnak majd Athénba. Az ugyanis a gyakorlások során is nyilvánvaló volt, hogy kik számítanak kulcsembereknek és kik azok, akik esetleg majd csak a jövőben kaphatnak komolyabb szerepet.

Napló: A válogatott edzőtáborában töltött egy hónap alatt milyen benyomásokat szereztél?
Szűcs G.: Nagyon örülök, hogy Mocsai Lajos kapitánnyal dolgozhattam együtt. Úgy érzem, a rendkívül kemény felkészülés során nagyon sokat tanultam, és ezt reményeim szerint a jövőben kamatoztatni is tudom.

Napló: Bár azt mondtad, csalódott vagy, a hangod mégis kifejezetten vidámnak tűnik.
Szűcs G.: Nincs okom összetörni, hiszen még nagyon fiatal vagyok, ha jól számolom, akkor még akár három olimpia is belefér a pályafutásomba.

Napló: A következő ötkarikás játékokat azonban csak négy év múlva rendezik. Rövid távon lesz-e, ami motiváljon?
Szűcs G.: Hogyne lenne. Először is a Lokival szeretnénk minél jobban szerepelni, másodszor pedig decemberben Magyarország, és többek között a Főnix-csarnok ad otthont az Európa-bajnokságnak. Kell-e ennél nagyobb motiváció egy debreceni sportolónak?

Négy éve az olimpiáról lemaradtak közül többen is szóhoz jutottak a végül kontinensbajnoki címet nyert magyar válogatottban. Ebből a szemszögből nézve egész jók az esélyei a csapatba kerülésre.

Forrás. www.haon.hu