Mocsai Lajos: Ezt a tornát úgy fogjuk fel, hogy ez a folyamatos találkozások első aktusa. Egy államközi szerződésbe belemenve a dánok Győrbe jöttek, sajnos mi egy kedvezőtlen időpontban játszottunk velük kedd este, hogy előtte egész nap utaztunk. December óta edzés nélkül voltunk, ennek meg is lett az eredménye: egy nagyon motivált, revánsra vágyó dán csapat otthon, telt ház előtt lerohant bennünket, s minden elemében felülmúlta a magyar válogatottat. Ez köszönhető annak, hogy nem játszottunk együtt, más a taktikai struktúránk, mint a kluboknak, harmadszor a klubok kiváló küzdelmeket folytattak az európai kupákban, a bajnoki rangadókon, ezért elfogyott az energia a játékosokban.

handball.hu: Ez a kiválónak tűnő dán-magyar kapcsolat kinek, minek köszönhető?
Mocsai Lajos: Ezt a lehetőséget az eredményeinknek köszönhetően mindkét ország jónak találta, ennek megfelelően minden évben egy héten belül kétszer megmérkőzzünk ott is, itt is.

handball.hu: Hogyan értékeli a hollandok felett aratott 37-20-as győzelmet?
Mocsai Lajos: A második-harmadik napnál tartunk, a keddi meccs óta volt 3 komoly edzésünk, kezdünk kilábalni a hullámvölgyből. Azóta a taktikai elemek, a játék folyamatossága, indítások és a védekezés pontossága, harcossága volt a fő feladat. Azt hiszem, egy olyan mérkőzést láthattunk, ahol a közönség - látván a fiatalokat - belelkesedett, így ez egy örömkézilabdát eredményezett. A jó értelembe véve vett öröm, tehát nem felelőtlen játékot, minden további gólért megküzdött a csapat és a védekezésben harcolt, mint az oroszlán. Ez a mentalitás jellemző a válogatottra, ennek nagyon örülök. A holland válogatottból két meghatározó ember, egy balkezes jobbátlövő és egy irányító hiányzott. Ők ezt nagyon megérezték, hiszen erre a csapatra akarták a tavalyi világbajnokságot szervezni, amit ugye lemondtak végül, így kapták meg a horvátok a rendezési jogot.

handball.hu: Akkor ezt a hetet még nem az olimpiai felkészülés szerves részeként kezeli?
Mocsai Lajos: A hetet úgy terveztem, hogy válogató jelleggel a fiataloknak adok lehetőséget. Bár a vasárnapi dán meccsből most már én is mindenképpen presztízst fogok csinálni. A mostani és az áprilisi hét lesz az, amikor meg akarok győződni a játékosokról - a külföldiek nélkül -, hogy hol tartanak. És majd a június 16-án kezdődő nyolchetes felkészülés választ ad, kikkel vágok neki az olimpiának.

handball.hu: A dániai légiósokkal sikerült beszélni Aarhusban?
Mocsai Lajos: Csak részben, mert edzettek, s nem tudtak eljönni a mérkőzésre. A külföldiek közül igazából senkivel sem akartam találkozni, mert ennek a hétnek célja az volt, hogy a fiatalokkal dolgozzam végig. Ha nem így teszek, s hazahívom a légiósokat, akkor megint nem marad lehetőség erre.

handball.hu: De ugye jól gondoljuk, hogy majd ehhez a kerethez csatlakoznak a külföldön játszók?
Mocsai Lajos: Így van, először is a programomat letisztáztam, amit a Magyar Kézilabda Szövetség napokkal ezelőtt jóváhagyott. Mostantól az élő olimpiai felkészülésben vagyunk, amelyiknek az anyagi fedezete is megvan, gyakorlatilag ennek a programnak a megvalósításán dolgozunk, magaslati edzőtábor, satöbbi. Ez igen nagy terhet ró a játékosokra: meg kell oldani azt, aki családos vagy babája van, hogyan tud a gyerekkel találkozni, hogyan tudjuk a családi "problémákat" orvosolni, és hogyan sikerül a külföldön játszókat ebbe a munkába bevonni. Ez a feladatunk. Először személyesen szeretnék kiutazni Dániába, elküldöm a levelemet, a konkrét programot, utána tisztázom a részleteket, hogy kiszemeltjeim vállalják-e a szereplést.

handball.hu