2006. október 6-án (pénteken) reggel 6-kor „kis csapatunk” 7/8-ad része elindult Budapestről Ljubljanába meglátogatni a 2006 őszén a Krimhez igazolt három magyar kézilabdázónőt (Kindl Gabriella, Pálinger Katalin, Siti Eszter). Nyolcadik utasunk Letenyén csatlakozott hozzánk. Nyugodt utunk volt kellemes időjárással, napsütéssel, nyugodt forgalommal és szerencsére a kellemes idő kitartott végig. Így a terv szerint délben el is foglaltuk a szállásunkat Ljubljanában a BitCenter Hotel ifjúsági szállásán. A hotel egy szabadidő, sport és fittness center komplexum részeként üzemel, nem túl drága, de sajnos mivel az ifjúsági része az alagsori részen van, így október elején már némileg hűvösek a szobák. De megoldottuk a problémát, mert némi „rekvirálás” után hozzájutottunk a megfelelő számú kiegészítő takarókészlethez ;-)))

A berendezkedés és egy kis pihenő után sétára indultunk, hogy megkeressük a bajnoki mérkőzéseknek otthont adó Galjevica csarnokot. A séta elég hosszúra sikeredett, mert nem éppen a szomszédban volt a célpontunk, meg kellett kerülnünk a várnak otthont adó hegyet a városban. Mintegy 1,5 órai kényelmes séta után délután 3-kor megérkeztünk a csarnokhoz, ahol a csapat egyik kapusától (Tatjana Alizar) sikerült megtudtunk, hogy este 6-kor lesz edzés. Visszamentünk a szállásra, majd fél 6-ra visszaérkeztünk (immár a kisbuszunkkal). Éppen a legjobbkor, hiszen kb. fél perccel utánunk, sorban megérkezetek mindhárman a Krim játékosok „egyenautójának” számító Renault Megane típusú autóikkal. Rövid üdvözlés és egy kis beszélgetés után ők mentek az öltözőbe, mi pedig bementünk a csarnokba, hogy megnézhessük az edzést. A csarnok megnevezést kicsit túlzónak lehetne nevezni ebben az esetben, hiszen egy nagyobb tornateremnek tűnt számunkra, az egyik oldalán kihúzható 5-6 soros lelátóval, ami max. 4-500 néző befogadására lehet alkalmas. Gin elintézte, hogy egy szektorrészt kihúzzanak nekünk, s így kényelmesebben nézhessük az edzést, hálánk örökké üldözni fogja, többek között ezért is :-)

Robert Begus edző egy 2 órás komoly edzést tartott a csapatnak, de azért a jókedv sem hiányzott, különösen a kapusok foglalkozásán látszott az utóbbi. Gondolom nem kell megneveznem ki volt közöttük a fő "mókamester" :-)))

Edzés után megbeszéltük a másnap délutáni, meccs előtti találkozást a lányokkal. A kedvenc kávézóhelyük lett a színhely, ami kb. két percre van a csarnoktól. Miután visszamentünk a szállásra, csaptunk egy jól sikerült estét (éjszakát), hogy megfelelő hangulatban végződjön a nap.

Másnap (szombaton) a késői ébredés után egy pizzériában megebédeltünk majd irányt vettünk a kávézóhoz, ahol némi átrendezés után kialakítottuk a megfelelő találkozóhelyet. Szép sorban meg is érkeztek mindhárman és gyorsan felvettük a beszélgetés fonalát. Közben mindnyájuknak átadtuk a részükre készített ajándékokat, amit nagy örömmel fogadtak, és persze közben nem maradtak el az egymásnak címzett csipkelődések sem. Nagyon jó hangulatban telt az idő, mindenki nagyon jól érezte magát, nem tudtunk betelni az érzéssel, hogy így együtt lehetünk velük, szinte party hangulatban. Mintegy másfél órai jókedvű és közvetlen „traccsparty” után elindultak a meccs előtti megbeszélésre a csarnokba.

Legnagyobb sajnálatunkra Gin nem játszott aznap, mert meghatározott számú légiós játszhat csak a bajnokikon és Bodnyevával ketten ők voltak a kimaradók. Viszont így meginvitáltuk őt közénk a lelátóra szurkolni, amit szívesen el is fogadott.

A meccs előtt felkerültek a „drapik” a lelátó mögénk eső részére és elfoglaltuk a helyünket a meglepően kevés létszámú szurkoló között. Sajnos a Krim bajnoki mérkőzéseit kevés szurkoló kíséri figyelemmel, ezért is játszanak ebben a kis csarnokban. A BL meccseket az 5000-es Tivoli Hallban játsszák, ahol általában teltház szokott lenni.

A meccs előtti felvezetésnél egy kellemes meglepetés ért minket, mivel a hangosbemondó egy „Jó estét magyarok!” köszöntéssel üdvözölt bennünket. Gabca és Eszti bemutatásánál természetesen aktivizáltuk magunkat ahogy illik, megfelelő hangzavart produkálva, amiben Gin is tevékenyen részt vett.

Az ellenfél az addig szintén veretlen Celje Celske Mesnine volt, akiket pár szurkolójuk elkísért, hogy bíztassák őket. Persze velünk nem bírták felvenni a versenyt, de azért lelkesek voltak. A helyiek elég visszafogottan szurkoltak, tartottunk némi "magyaros" bemutatót nekik a helyhez mérten átalakított rigmusokkal.

Az első félidőben jó játékkal el is döntötte a két pont sorsát a Krim 18-9-re hozva a félidőt. A másodikban már több szerepet kaptak a kiegészítő emberek, így tartotta magát a Celje, sőt egy kicsit közelebb is jöttek a végére (31-26). Gabca és Eszti is jól játszottak, 3-3 gólt szereztek, voltak szép gólpasszaik és főleg Gabcának blokkolásai is. A szünetben odajött hozzánk a Krim klubigazgatója és az ottlétünket, szurkolásunkat megköszönve meghívott bennünket a meccs utánra a büfébe, amit mi készséggel el is fogadtunk.

A mérkőzés végén odajöttek hozzánk mindketten az itthon szokásos pacsizásra és Gabca felajánlotta nekünk, hogy megbeszéli a csapatagokkal egy közös csapatfotó lehetőségét. Ígéretét be is váltotta (millió köszönet neki érte), a fotók elkészültek és mi elégedetten vettük az irányt a büfé felé, hogy eleget tegyünk a meghívásnak.

Némi szomjoltó elfogyasztása közben sikerült néhány szót váltanom a klubigazgatóval aki elmondta, hogy nagyon szívesen várnak minket bármikor, a nemzetközi kupameccseken is. Ígéretet tettem, hogy amikor lehetőségünk lesz rá, menni fogunk.

Ezután még némi fotózás következett búcsúzóul a lányokkal, majd elköszöntünk tőlük és megegyeztünk, hogy nemsokára újra találkozunk. Visszatérve a szállásra megismételtük az előző esti (éjszakai) produkciót, majd vasárnap délelőtt 10-kor elindultunk hazafelé. Az út hazafelé is rendben telt, kicsit sietnünk kellett, hogy időben megérkezzünk Győrbe. Ez sikerült is, délután 5 után pár perccel oda is értünk a csarnokhoz és megnéztük az ETO-Dunaferr rangadót, de ez már egy másik történet…

Átélve ezt a fantasztikus hétvégéi kirándulást mindnyájan megegyeztünk, hogy követni fogja még jó néhány, amint csak időnk és lehetőségünk megengedi. Nagyon köszönjük a lányoknak ezt a csodálatos, felejthetetlen hétvégét!

A kirándulás résztvevői: Eszti, Gadri, Jucus, Kriszti, Lajhi, Peppe, Stilo, Isthy.