Hogy gyorsabban teljen a mintegy 24 óra, már az induláskor előkerültek a "segédeszközök": sör - jéger, majdnem minden mennyiségben. Mielőtt bárki azt hinné, hogy végigitta az utat a társaság, ezt meg kell, hogy erősítsem: valóban ez történt, némi alvásszünetet beiktatva.

Persze közben ment a szakmai elemzés, a lelki felkészítés. Kíváncsiak voltunk, hogyan helyeznek el minket a dánok. Ezzel ugyanis mindig elég komoly problémáink akadtak.(Ezúttal semmi panaszunk nem lehetett)

Jól összeszokott társaság a mienk, hiszen a nagyobbik fele már ötödször tette meg az utat Dániába, így aztán különösebb meglepetések senkit nem értek az úton. Nappal és éjszaka is ragyogóan haladtunk a német és dán autópályán.

Közben megnéztük a tavalyi bajnokság aranymeccsét, valamint egy cseh örökbecsű filmet, az Örökséget. Egyszer Hamburgnál araszolgattunk egy órát baleset miatt, egyszer pedig Dániában kellett letérnünk az autópályáról nagyon rövid időre, mert egy oldalára borult és keresztbe fordult kamion zárta el az autópályát.

Azonban így is reggel hatkor érkeztünk meg a Gigantium sportcsarnokhoz, megrohamoztuk a közelben lévő benzinkutat, tisztálkodás, ürítés és feltöltés céljából, majd "fogtuk a vándorbatyut" és bebattyogtunk a kb. 1,5 órányira lévő belvárosba.

A hó ekkor még csak épphogy szállingózott, igaz az előző napok havazásai miatt mindent betakart a fehér lepel. A szokásos dán kép fogadott minket: rend, tisztaság, de sehol egy ember az utcán.

A különböző vendéglátó-ipari egységek pedig legkorábban 10 órakor nyitottak. Így aztán rövid város- és kikötőlátogatás után, betértünk a McDonaldsba néhány órát melegedni. Azt hiszem, nagyon örültek nekünk.

Különösen az a dán leányzó, akit az egyik "operatőrünk" (nevezzük Suleknek) elölről, hátulról, oldalról levideózott, majd jó páran melléálltak fényképezkedni, akadt, aki még le is térdelt az egyébként feltűnően csinos, bár némileg talán fiatal hölgyemény elé. Ilyet tett egy családapa... :)

A közben kialakult hóvihar miatt busszal értünk vissza a csarnokhoz és szerencsére ekkor kiderült: lesz meccs. Bár nem az eredetileg kijelölt szlovák páros - ők Koppenhágában ragadtak, az osztrák ellenőrhölgy azonban csak Aalborgba ért ugyanonnan! - hanem egy svéd páros dirigál, akiket sikerült " a kalapból elővarázsolnia" a dánoknak.

A meccsről annyit, hogy ellentétben a csapattal a tábor jól szerepelt, hiszen végig túlüvöltötte, a szokásos dán hűvösséggel olykor tapsolgató helyi nézőket. Ami fontos, hogy még -12-nél sem álltunk le.

A meccs után még némi sörözés és egy kis "szuvenír-beszerzés"(zászló, fénykard és labda tért velünk haza) után este fél 6-kor elindultunk haza. És hogy, hogy nem, volt, akinél még mindig akadt elfekvőben az alvást segítő szerekből.

Úgyhogy sokan ilyesfajta módon enyhítették bánatukat. Végül vasárnap délután fél 3-kor már a Magvassy-csarnok parkolójában kászálódtunk lefelé a buszokról. Túrának jó volt, meccsnek nem annyira...

Cseszi

handball.hu

Súlyos vereség Aalborgban