Pénteken délelőtt 11-kor szálltunk fel a SkyEurope egyik gépével Koppenhága felé, a Pálinger Fan Club néhány tagjával (összesen heten voltunk). Velünk utazott Bendó Zsolt, a lányok managere is, aki segített a szállás intézésében. Koppenhágában egy kis városnézés után a szállás társalgójában egy kis bulizás következett Zsolt közreműködésével, a drapik társaságában.

Másnap reggel a csarnokban tartottunk terepszemlét. Nagyjából megnéztük hova lehetne rakni a drapikat és meglepődve tapasztaltuk, hogy a csarnok még a vártnál is kisebb. Csak a két oldalon van kb. 1000-1200 férőhelyes lelátó.

A komplexum amúgy szép, a dánoknál szokásos módon: étterem, öltöző hegyek, edzőterem, konditerem stb. Előzetes egyeztetésünk alapján Siti Eszti és Bendó Zsolt este hatra csábította a szállásunkra Katit. Persze ő nem tudott semmiről, hiszen a "szervezők" ködösítettek neki... Ő persze meg is lepődött, mikor meglátott bennünket a drapikkal feldíszített teremben. Azért egy kicsit megdorgálta Esztiéket, hogy ilyen huncutul hallgattak a dologról. Azután átadtuk ajándékainkat Ginnek és Esztinek is és egy jót beszélgettünk velük. Tüneményes hölgy mindkettőjük, Siti Esztit talán így jellemezhetném leginkább: energiabomba! Mivel másnap meccsük volt, így 9-kor elbúcsúzkodtunk tőlük.

Vasárnap délelőtt aláírtuk a drapikat, majd kb. délben érkeztünk a csarnokhoz, aztán megvártuk a lányokat a bejáratnál. Megkaptuk Esztitől az ígért jegyeket, így sikerült úgy bejutnunk a meccsre, hogy nem kellett fizetni egyikünknek sem. Bementünk a csarnokba, és felraktuk a drapijainkat, miközben (meg a meccs alatt is) kameráztak minket, meg érdeklődtek, hogy kik vagyunk, miért és honnan jöttünk, mivel a többségünkön Dunaferr mez vagy pulóver volt. A jelenlévők, szurkolók, újságírók is kérdezősködtek felőlünk, a lányok csapattársai is tőlük, meglátva minket, meg a drapikat, sőt még az FCK edzője is ránk kérdezett, mint utóbb kiderült.

A nézőtér tetején lévő korlátnál foglaltunk helyet, a hazai B-középpel pont az ellentétes oldalon és a másik sarokban, a drapijaink mellett, mivel Ginék ott melegítettek. Alattunk éppen az Aalborg szurkolótábor volt, kb. 15 fő 3 dobbal és valami csengettyűvel. Természetesen a lányok megkapták a "Szervusztok!" üdvözlést mikor bejöttek, aztán pedig volt "Siti Eszti allé!" és "Pálinger! Pálinger!" is, ahogy illik! Gin bemutatásánál kifeszítettük a korláton állva a nagy fehér, fekete feliratos drapit, amit előző este még nem látott.

A hazai B-közép egész jól működött, volt dobolásuk, drapijaik, zászlóik, tapsoltak és voltak különböző dalaik, amikbe a meccs folyamán mi is bekapcsolódtunk bizonyos fokig, egész jól kommunikáltunk egymásnak mutogatva-integtve a csarnokon keresztül. Persze nálunk elsődleges Gin és Eszti bíztatása volt, amivel bizony túlharsogtuk az alattunk lévő Aalborg szurkolókat is, akik nagyrészt csak doboltak és elég keveset hallatták hangjukat. A lányok is azt mondták, hogy hallották a pályán a hangunkat.

A meccs az elején kiegyensúlyozott volt, 4-4-ig együtt haladt a két csapat, azután az Aalborg elhúzott 4 majd 5 góllal és ezt tartotta a félidő végéig (11-16). A hazai csapaton látszott, hogy a fél csapat kicserélődött tavaly óta, nagyon hiányzott az összeszokottság támadásban, de még inkább védekezésben. Nem léptek fel a támadókra, nem ütköztek, nem voltak elég mozgékonyak és ezt az Aalborg könnyedén kihasználta. Ginnek szinte állandóan ziccerekkel kellett szembenéznie, mivel könnyedén átléptek a vendégek a hazaiak védőfalán. Nem is sikerült neki igazán az első félidő, pihent is kb. 10 percet a 15. és a 25. perc között. A támadójáték is nagyon esetlegesnek tűnt az FCK részéről.

A 2. félidő elején meg egyet rátett előnyére az Aalborg, de a hazaiak védekezése feljavult egy kicsit, Gin pedig ráérzett a védésre és fantasztikus teljesítményt nyújtott a fordulás után. Óriási érdemeket szerzett abban, hogy a az FCK előbb felzárkózott, majd egyenlített, sőt fordított is 27-26-ra a vége előtt 3 perccel. Ebben jó partnerre talált Tourayban, aki szintén nagyon jól játszott. Eszti is sokkal jobban játszott a 2. félidőben, lőtt 2 gólt és adott jónéhány gólpasszt. A csarnokban egész jó lett a hangulat, ahogy jött fel az FCK és már-már kezdett hasonlítani az otthonihoz. Sajnos az utolsó két perc nem sikerült a hazaiaknak, mert az Aalborg a végére fordított 28-27-re. Amiben azért elévülhetetlen érdemeket szerzett a bírópáros, akik nagyon tisztelték a vendégeket. Az FCK-nál 3 kiállítás volt, a vendégeknél egy (az is 5 mp-cel a vége előtt), a hazaiak egyetlen büntetőt sem kaptak, a vendégek ötöt (egyet Gin védett, ráadásul nagyon fontos pillanatban 24-25-nél). Nem is szólva arról, hogy a két perccel a vége előtt adott 7 m-es a vendégeknek, hazai kiállítással fűszerezve bizony finoman szólva is furcsa ítélet volt, ami ráadásul döntően befolyásolta a végkifejletet, az Aalborg megkapta a lehetőséget és élt vele.

A közönség megtapsolta csapatát, a vendégek pedig láthatóan iszonyúan örültek a győzelemnek. A meccs után a hazaiak két legjobb játékosával készítettek interjút Ginnel és Touray-val. Persze volt aláírás osztás, Ginnek itt is kisebb rohamot kellett kiállnia.

A meccs után a csarnok éttermében találkoztunk velük és sikerült még egy jót beszélgetnünk velük, illetve mi is kaptunk Katitól ajándékokat, valamint mindkettőjüktől a létező összes dologra aláírást. Eszti megkapta ajándékba a részünkről neki dedikált drapit (HAJRÁ SITIKE!), Gin pedig a neki dedikált nagy fekete szöveges drapit. Mintegy 2 órás újabb beszélgetés után elengedtük őket pihenni és egy utolsó közös fotózással búcsúztunk el tőlük. Este Zsoltnak átadtuk a dedikált, nemzeti színű sávval alul-felül díszitett drapinkat és megbíztuk, hogy továbbítsa azt a hazai FCK B-közép felé azzal a szándékkal, hogy a hazai meccseken ők mindig tegyék ki a lányaink támogatására.

Másnap elindultunk haza Koppenhágából egy magyar SkyEurope járattal és 3/4 6-ra érkeztünk Ferihegyre. Itt még elbúcsúztunk egymástól és mindenki utazott tovább haza, az ország minden tájára.

Az utazás résztvevői: Csucsu (Debrecen), Eszti (Mosonmagyaróvár-Dunaújváros), Ildo (Dunaújváros), Jucus (Dunaharaszti), Kriszti (Nyíregyháza), Tomi (Zalaegerszeg) és szerény személyem.



Dér István (Isthy)