A játékos azután döntött kézilabdakarrierje befejezése mellett, miután az Ikast vezetőivel nem sikerült megegyeznie a jövő évi fizetését illetően. "Úgy gondolom, valamiféle párhuzamnak kellene lennie a klubom elvárásai és az ajánlata között, de ez sajnos nem így van. Sokkal többet várnak el tőlem mind a pályán, mind azon kívül, mint amennyit tőlük kapok és ez nem fair" - vélekedik Andersen.

Dániában a legnagyobb probléma továbbra is a légiós- és a dán fizetések drasztikus eltérése. Bizonyos szempontból érthető, hogy egy külföldi többet keres, hisz neki el kell hagynia hazáját, be kell illeszkednie egy új kultúrába, új nyelvet kell tanulnia. A dán játékosok viszont kiszolgáltatottá válnak, hiszen természetesen nem akarják a világ talán legerősebb bajnokságát otthagyni. Mégis, talán érthetően bántja őket, hogy nem becsülik meg az eredményeiket kellőképpen, és általában a kézilabda mellett dolgozni kényszerülnek, hogy keresetüket kiegészítsék.

Az utóbbi hónapban az irányító több alkalommal is tárgyalt klubjával, de nem jutottak egyezségre: "Nem értem, miért vagyunk ekkora anyagi hátrányban. Eddig tartott a türelmem, de nekem is van önérzetem, így nem vállalom a játékot tovább. Betelt a pohár" - panaszkodik Kristine.

Kifakadása bizonyos szempontból érthető, hiszen immár tizenharmadik éve ölti magára sárga mezt, s ezalatt 338 meccset játszott az Ikastban. Tagja volt a dán bajnokságot nyerő csapatnak és háromszor a kupát is elnyerte. Címei közt City-Kupa, KEK-, Szuper- és EHF-Kupa győzelem is szerepel, a nemzeti együttesben 106-szor szerepelt, és tagja vola az 1996-os, valamint 2004-es olimpiai bajnok csapatnak. Két európa-bajnoki aranyéremmel is rendelkezik (1996, 2002).

Ha sikerült volna klubjával megegyeznie, tizennegyedik szezonját is az Ikastnál kezdené jövőre. Így azonban - 29 évesen - befejezi aktív pályafutását.

handball.hu (bee)