Fórum - Általános csevegő

Egy örök érzés...

Egy hosszú sípszó és utána semmi
A család s barátok szeretnének még hinni
Hinni, hogy csak a gép és orvos tévedett,
De nem, Te itt tényleg befejezted életed!

Még nem mész, csak lebegsz Önmagad felett
S nézed Őket hogy ejtik érted tömérdek könnyüket
Hirtelen fény nyílik előtted, nem mész csak vársz
Maradsz hisz még nem kaptad meg azt amire vágysz.

Fényt látsz mely szikrázva hívogat
De Te nem mész hisz' nem végezted be a sorsodat
Elindulsz, még nem tudod hová
Csak el innét bárhová!

Szállsz a széllel át a városon
S közben lelekeden sok szép emlék átoson
Keresed Őt az egyetlent az igazit
Hogy utoljára láthatod megtennél érte bármit!

És ott van egyedül, magányosan
Szeretnéd megcsókolni még egyszer mámorosan
Ajkad közelít, hogy ajkát érintse,
De ebből Ő már nem érez semmit sem.

Szellem ujjaid megérintik aranyló fürtjeit
S Ő csak azt érzi, hogy haját lágy szellők lenegetik
Hisz szellem vagy egy tovaszálló tünemény
S hogy valaha is megérintsen, elszállt minden remény

Fáj emlékezni, kínoz minden perc
Így maradni tovább nem mersz
Újra megjelenik az igéző fény a kín is alábbhagy
Te belépsz a körbe, s most már örökké boldog vagy