„Létezik a magyar virtus!”
2008. augusztus 13. 19:04 © handball.hu
A Németország elleni, szenzációs véghajrával elért győzelmet követően Kocsis Erzsébet olimpiai bronzérmes egykori beállós, a Dunaferr NK ügyvezető igazgatója osztotta meg gondolatait a handball.hu olvasóival.
handball.hu: Szerinted az ehhez szükséges plusz kinek köszönhető inkább: a lányok teszik hozzá, vagy a szakvezetők hitetik el megfelelőképpen velük, hogy minderre képesek?
Kocsis: A játékosok pontosan érzik, hogy mekkora felelősség van a vállukon. A szakvezetés is teszi a maga feladatát, nagyszerűen dolgozik együtt az edzői trió. A mai mérkőzésen viszont a lányok valahonnan mélyről szedték elő az erőt. Érezték, hogy ezt a meccset nem lehet veszni hagyni. Ebben a csapatban nagyon sok klasszis kézilabdázó van, ami meghatározza, hogy nagyon jól tudnak játszani, ám amikor éppen valamiért nem megy annyira nekik, az azonnal az alakulat eredményét befolyásolja.
Kocsis: Pálinger Kati és Tóth Timi a második félidő közepétől olyat produkált, amit talán egész idáig nem. Elővették azt az énjüket, amivel meccset lehet nyerni. Görbicz a higgadt, nyugodt büntető-értékesítéseivel hozta a „szokásost”. Hihetetlenül tetszik nekem Vérten Orsolya játéka. Kevesen említik, ennek ellenére fantasztikusan kiegyensúlyozottan, gólerősen, parádésan mozog a pályán, és meghatározó alappillére a nemzeti csapatunknak. Ha a „sztárokról” esik szó, mindenki Görbicz, Pálinger és Tóth nevét említi, pedig szerintem a felnőtt Vérten Orsi is igazi világklasszis teljesítményt nyújt!
handball.hu: A nehezebb szakaszokat látva volt olyan pont, mikor azt gondoltad, hogy nem jöhet össze a győzelem?
Kocsis: Azt nem gondoltam egyszer sem, hogy elúszott, mert bíztam benne, hogy bennünk még nagyon sok van, ám ez a mérkőzés is bebizonyította, hogy a nyitott védekezéssel szemben nem tudunk mit lépni. Szerencse volt viszont a szerencsétlenségben, hogy a németek közel sem értenek annyira ehhez a stratégiai elemhez, mivel ez náluk sem szokványos lépés, így fizikálisan nem is voltak arra felkészülve, hogy így védekezzék végig a hatvan percet. Egyszerűen nem bírták a saját maguk által diktált tempót. Emellett meg kell jegyezzem: Emrich kapitány nagyot hibázott azzal, hogy Jurackot végig a pályán hagyta. Grit eddig is nagyon gyenge teljesítményt mutatott az olimpián, és ezen a meccsen is ő volt a német válogatott leggyengébb láncszeme.
handball.hu: Mégis miben találod a majdnem elbukott találkozó problémáit?
Kocsis: Sok hibával játszunk, játszottunk: egy halom kapufát lőttünk, vagy amibe épphogy csak bele tudtak érni a német kapusok. Nem tudok elmenni amellett sem, hogy bizony feltűnően nem támogattak minket a játékvezetők. Nem rájuk akarom egyértelműen hárítani az ötgólos mínuszt, de nagyon sokat számított. Az utolsó percben viszont el kell ismerni, hogy a Jurack ellen ítélt belemenés valóban nem az volt. Talán ezzel akartak kompenzálni, számunkra pont a legmegfelelőbb pillanatban.
Kocsis: Aki valaha is élsportolt, pontosan tudja, hogy a rossz meccseken nem lehet simán túllépni. A válogatott az utóbbi időben túl sok negatív élményt volt kénytelen elszenvedni, ami mind a játékosokban, mind az edzőkben, mind pedig a szurkolókban mély nyomokat, sebeket hagyott. A saját maguk ásta gödörből azonban úgy látszik, sikerült kimászni a csajoknak. A svédek ellen céltudatos játékkal nyertünk, a brazilok ellen is ott volt az a lelki plusz, ami a németekkel szembeni sikert is meghozta. Úgy tűnik tehát, hogy megtalálták végre a fonalat, amin el lehet indulni, tovább lehet haladni. Elhiszik végre, hogy az elvárásokat tudják teljesíteni. Ha a hátralévő két csoporttalálkozóján ki is kapna a válogatott, az sem annak lenne a jele, hogy ez a változás nem következett be. Egy jobb csapattól kikapni sosem szégyen, az egy realitás, amit megfelelő helyre téve kell kezelni. Ám sem az oroszok, sem a koreaiak ellen nem lenne meglepetés, ha további pontot, pontokat tudnának lányaink gyűjteni!
handball.hu
Megszenvedtünk a pontokért