Az aktív bíráskodása alatt hat világbajnokságot is megjárt szakember készségesen állt rendelkezésünkre, és beavatott minket néhány háttérinformációba.

handball.hu: Mi alapján dől egy egy-egy világversenyen, hogy melyik bírópáros vezetheti a helyosztókat?
Andorka Sándor: Amikor a játékvezetők kiválasztása történik, akkor összevetik az egész éves teljesítményt, ez az elsődleges meghatározó tényező. Ezen az Európa-bajnokságon tíz páros működik közre, így az is fontos volt, hogy olyan országokat képviseljenek, ahol a női kézilabda jó színvonalon mozog, hiszen más egy női, és egészen más egy férfi mérkőzés vezetése. A harmadik pedig, hogy a közeljövő szempontjából kikre számíthatunk stabilan a világversenyeken.

handball.hu: Az ő esetükben is olimpiai ciklusokkal kell számolni?
Andorka: Jelen pillanatban minden arról szól, hogy a pekingi játékok után kik azok, akik Londonban is ott lehetnek. Van azonban egy jelenleg ennél közelebbi cél is, mégpedig a jövő évi világbajnokság Kínában. Nekünk arra kell most odafigyelnünk, hogy oda kiket delegál majd az európai szövetség. Az európai játékvezetőknek női vonalon addig még egy fontos feladatuk lesz, a világbajnoki selejtező-tornák levezetése.

A magyar bírópárosunkkal, Dobrovits Csabával és Dr. Tájok Péterrel kapcsolatban elmondanám, hogy az utolsó, helyosztó meccseket mindig aszerint osztjuk ki, akiknek az egész versenyen nyújtott teljesítményével meg voltunk elégedve. A tíz páros közül a mieink a dobogón voltak, valójában ezért is kaphatták meg a bronzmérkőzés vezénylését. Ennek a mostani döntésnek azért van egy másik érdekessége is: vasárnap először lesz arra példa az Európa-bajnokságok történetében, hogy női sípmesterek "fújják" a döntőt, név szerint az ukrán Tetyana Rakityina és Irina Tkacsuk. Itt jön elő a Nemzetközi Kézilabda Szövetségnek a célja, hogy a lehetőségekhez képest minél több női párost vonjunk be már a 2009-es vb-n is. A női labdarúgáshoz hasonlóan nálunk is az lenne a végcél, hogy a világbajnokságokon csak női munkatársaink dolgozzanak.

handball.hu: Egy vb esetén mennyire szigorúan kötött a kontinensek között, hogy melyik szövetség hány párost delegálhat?
Andorka: A kiválasztásnál mindig az a legfőbb szempont, hogy a lehetőségekhez képest minél több kontinens képviseltethesse magát. Nyilvánvaló, hogy Európa - mivel ott a legelterjedtebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező a sportág, - nagyobb létszámmal lehet jelen, mint más földrész. Persze ez amiatt is van így, mert itt a legprofesszionálisabb a játékvezetés, itt dolgoznak a legtehetségesebb kollégák. Egy közeli példát említenék példaként: a 2009-es horvátországi férfi világbajnokságon januárban tizenhárom európai páros lép pályára, és mindössze öt összesen a többi kontinensről. Közülük is a kiválasztás a teljesítmény alapján történik, de egyenlőre ők még nem nagyon nyújtják azt a szintet, mint az itteniek.

handball.hu: Mi lehet az oka annak, hogy ilyen magas szintig, mint egy Eb-bronzmeccs, nem igazán került magyar páros?
Andorka: Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az elmúlt években a nőikézilabda-válogatottunk mindig ott tudott lenni a tűzközelben, így azok a meccsek ugye eleve kiestek a kalapból, mivel ugyanolyan nemzetiségű csapatnak nem lehet bíráskodni. Most ilyen szempontból számunkra kedvező, hogy a lányok hátrébb végeztek: egyik szemünk sír, a másik nevet. Itt, az elődöntőkben ugyan megtörtént, hogy egy norvég páros, Andersen és Sodahl "odaért", miközben a saját nemzete még érdekelt, de erre azért ritkán van példa.

handball.hu: A mérkőzések megtekintése, visszanézése közben vezetnek esetleg statisztikát arról, hogy hibáztak-e a játékvezetők, és ha igen, mennyit?
Andorka: Nem, de egy folyamatos ellenőrzést igen. Jelenleg négyen vagyunk itt, akik kontrollálunk. A napi mérkőzések után van egy hivatalos videóelemzés, ahol a játékvezetőknek megmutatjuk, esetleg hol kellett volna másként ítélni, vagy mire kell legközelebb jobban odafigyelni. A másik pozitív tény pedig, hogy a párosok között van egy egészséges rivalizálás. Egy jó kis összetartó társaságról van szó, akik őszintén tudnak örülni a másik sikerének. Az imént emlegetett közös elemzések sem a hibakeresésről szólnak hanem hogy egymás tévedéseiből is tanuljanak, és ezáltal még gyorsabban fejlődjenek.

handball.hu: A nagy eseményeken kívül vannak rendszeres összetartások is, melyen meg kell jelenni?
Andorka: Részben igen, részben nem. Tulajdonképpen most indultunk egy olyan programmal az IHF Játékvezető Bizottságával, ahol tréningeken vesznek részt elsősorban azok a fiatal bírók, akiket első körben a junior világversenyeken keresztül vetünk be a nemzetközi életbe, a rutinszerzés miatt. Már a selejtező tornák alatt edzőtáboroznak. Itt mindenféle előadásokat hallgatnak, videós elemzések segítségével. Itt mérjük fel a fizikai állapotukat is, és a végén az ott mutatottak alapján szelektálunk közülük.

A felnőtt világbajnokságon nincs ilyen procedúra. Mindenki kap házi feladatot, amit otthon kell elvégezni egyrészt a fizikális felkészülést illetően, amiről rendszeresen be kell számolniuk, hogy hol tartanak, illetve olyan elméleti feladatokat kapnak, mint például prezentációkészítés egy kiválasztott szabállyal kapcsolatban, valamint felkészülni egy témáról, amit elő kell adniuk angolul. Így le tudjuk mérni azt is, hogy mennyire vannak tisztában a szabályok alapjaival, valamint egyben a nyelvtudásuk szintjét is teszteljük. Kapnak továbbá egy olyan feladatot is, hogy egy konkrét mérkőzést kell elemezniük. Meg kell nézni, másodpercről-másodpercre kikockázni, ha szükséges, és az észrevételeket le kell írniuk egy bizonyos határidőre négyünk közül egyikünknek. Mi pedig értékeljük, hogy mik azok a sarkalatos pontok, melyekre oda kell figyelnünk az egyes párosaink esetén.

handball.hu - Macedónia, Szkopje