Év közben még öten érkeztek (Alstad az ETO-ba, Aguilar Siófokra, Gjorgjijevszka előbb Vácra aztán Fehérvárra, O. Vukčević Érdre, Misailović Békéscsabára), és ketten idő előtt távoztak (Hrbková Siófokról és Gregorc Vácról). Így a bajnokságot 45 légióssal fejeztük be (ha az Érdben csak heteseket védő Gridnyevát is ideszámítjuk, de a Fradiba a szezon elején újraigazolt és egyetlen meccsre sem nevezett Abramovicsot kihagyjuk).

A teljes lista így néz ki:
*=2014/15-ös adatok (Szeged) **=2015/16-os adatok (Budaörs)
L14/15= itt +1-gyel jeleztem, ha valamelyik csapat év közben egy másik NB I-es csapattól igazolt légióst, ezeket a légiósokat csak az első csapatuknál számoltam bele az összlétszámba
L13/14: légiósok száma 2013/14-ben
L14/15: légiósok száma 2014/15-ben
L15/16e: légiósok száma a 2015/16 szezon elején
Vált: a szezon közben érkezett/távozott légiósok száma
L15/16v: légiósok száma a 2015/16 szezon végén)

Két éve, 2014/15-ben 27 új légiós kezdte nálunk a szezont. Az idei bajnokság elején 22 új külföldit láthattunk a kézilabdapályákon, és rajtuk kívül négy olyat, akik az előző évben is itt játszottak, de nyáron máshova igazoltak, ezért szeptemberben a csapatukban újnak számítottak (Tamires /MKC SE/, Sara Vukčević /Vác/, Gorilszka /MTK/ és Aguilar /Siófok/). A szezon közben érkezett játékosokat is beleszámítva összesen 26-an voltak újak, azaz majdnem ugyanannyian mint 2014/15-ben.

Az egész évben nálunk megfordult 47 légiósból tizennégyen a második bajnoki évüket töltötték Magyarországon, heten pedig már legalább három (vagy több) éve itt vannak: Amorim, Løke (ETO), Nerea Pena (FTC), Gridnyeva (Érd), Nyikolajenko, Glušica (Békéscsaba) és Sara Vukčević (előbb az Érdben, utána a Vácban). A fluktuáció ennek ellenére jelentősnek mondható, a 2014/15-ös bajnoki év légiósainak fele (41-ből 20) múlt nyáron távozott tőlünk, legtöbben az ETO-ból (heten) és Fehérvárról (négyen).

Most először Hollandiából és Dániából is jöttek az NB I-be játékosok (igaz, Silje Petersen a dán másodosztályból). Steinbach, Müller és Nina Wörz eligazolásával viszont nem maradt az NB I-ben egyetlen német légiós sem. Az országokat nézve élesen elkülönül egymástól a tabella két fele. Az alapszakasz hatodik helyezett Debrecentől lefelé szinte kizárólag szláv légiósokat találunk: 5 szerb, 3 montenegrói, 3 szlovák, 3 horvát, 2 ukrán, 1 orosz, 1 szlovén és 1 macedón játékos szerepelt ezekben a csapatokban, rajtuk kívül a Fehérvárban volt még két japán és a Mosonmagyaróvárban egy brazil légiós. Ezzel szemben a tabella első öt helyén végzett csapat 25 légiósa közül csak kilencen jöttek szláv országokból, és itt játszik még 4 norvég, 4 spanyol, 2 brazil, 2 holland, és 1-1 cseh, azeri, tunéziai és dán játékos is. Az országok listáját idén is Szerbia és Montenegró vezeti 7, illetve 5 légióssal, megelőzve a harmadik helyen álló norvégokat, spanyolokat és oroszokat (4-4 légiós).

Az átlagéletkor a felsőházi játékosok esetében 29 év, a középházban 26,8 év, az alsóházban 26,5 év: itt nincs különösebb változás. Az NB I "rangidős" légiósa továbbra is az érdiek kapusa, Gridnyeva (1973), őt követi a siófokiak beállósa, Piedade (1979), a békéscsabai Glušica (1982), az ETO norvég beállósa, Heidi Løke (1982) és a békéscsabai jobbátlövő, Nyikolajenko (1983). Az ETO újabb igazolásai, Sulland (1984), Alstad (1985) és Grimsbø (1985) is túl vannak már harmincadik életévükön.

Általában elmondhatjuk most is, hogy az NB I legértékesebb külföldi játékosai harminc év körüliek vagy fölöttiek. Az sem meglepő, hogy a légiósok átlagéletkora az ETO-ban a legmagasabb (29,9 év). Huszonöt év alatti, azaz 1991-es vagy későbbi születésű légiós idén is csak tizenhat volt az NB I-ben. Ezen belül az igazán fiatalok – 22 évesek vagy fiatalabbak – száma a tavalyi 5-ről 8-ra nőtt: a felsőházban szerepelt közülük a dán másodosztályból érkezett irányító, Petersen (1994) és az Érd év közben igazolt montenegrói balszélsője, Olivera Vukčević (1995), a középházban a Debrecen két montenegrói légiósa Despotović (1994) és Klikovac (1995), az alsóházban a Mosonmagyaróvár szlovák irányítója Rajnohová (1993), brazil beállósa Tamires (1994) és horvát kapusa Stojak (1995), illetve a Békéscsabára januárban leigazolt és ott játékidőt alig kapott szerb kapus, Misailović (1993). Az NB I három legfiatalabb légiósa az érdi Vukčević (1995 március), a mosonmagyaróvári Stojak (1995 április) és a DVSC beállósa, Klikovac (1995 július). Az utóbbi két csapatban egyébként a legfiatalabb a külföldi játékosok átlagéletkora, 23 év (négy évvel kevesebb mint az NB I-es átlag év).

A csapatonként előforduló 3,75 légiós első ránézésre nem tűnik soknak, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Az alsóházban gyakorlatilag nem változott a külföldi játékosok száma (tízen voltak, tízen maradtak). A tabella elején álló csapatok közül az ETO-ban kevesebb lett a külföldi, a Ferencvárosban szintén, a Dunaújvárosban pedig egy sincs. Az alapszakasz negyedik helyétől lefelé azonban jóval több a légiós mint korábban: ezekben a csapatokban (Siófok, Érd, Debrecen, Vác, Fehérvár) a 2014-es szezonban 19 külföldi szerepelt, most már 27. A három belső poszton (két átlövő + irányító) a kezdőcsapatok a középházban már jó részben külföldiekből állnak:

- Siófok: González L., Aguilar, Petersen, Nyikityina, Hrbková, illetve Orbán Anna
- Érd: Signaté, Bulatović A., González M., Havronyina, illetve Klivinyi
- DVSC: Garbuz, Despotović, illetve Kudor, Karnik
- Vác: Bašić, Liščević, illetve Farkas V., Soós V.
- Fehérvár: Bandelier, Isitate, Gjorgjijevszka, illetve Tilinger, Tápai

Érdekes megnézni azt is, milyen mértékben járulnak hozzá a külföldi játékosok saját csapataik eredményes játékához. A 2014/15-ös évben a tizenkét csapatból mindössze kettő volt olyan, ahol az akciógólok egyharmadát vagy többet a légiósok szerezték (ETO 57%, Békéscsaba 36%). Ehhez képest a változás szembetűnő:

L/akciógólok: a szezonban a légiósok által az alapszakaszban lőtt akciógólok száma
Össz%: ez a szám a csapat alapszakaszban lőtt összes akciógóljának százalékában kifejezve
Változás%: változás a 2014/15-ös szezonhoz képest
Lszám: légiós mezőnyjátékosok száma 2015/16-ban

Mint a táblázatból kiderül, az első nyolc csapat közül immár négyben a légiósok szerzik a gólok felét vagy majdnem felét (ETO, Siófok, Érd és Vác), de a Fehérvár és a Debrecen is a góljainak több mint harmadát nekik köszönheti. Az előző bajnoki évhez képest néhány csapatnál látványosan nőtt a légiós-gólok száma: Vácon és Siófokon egyharmadával (33% illetve 31%), Érden egynegyedével (24%), Debrecenben pedig 20%-kal több ilyen gól volt idén mint tavaly. Elkerülhetetlen a következtetés: a magyar bajnokság középcsapatai (a Dunaújváros kivételével) fontos posztokon egyre inkább a külföldi játékosokat preferálják és az ő eredményes játékukra építve kívánnak előrelépni.

Ez persze nem mindig sikerül, amint azt a Siófok és (részben) a Vác példája bizonyítja, ennek ellenére már most látható hogy ez a tendencia a következő szezonban is töretlenül folytatódik majd. Szó se róla, balszélső posztra lelkesen igazolnak magyar játékosokat ezek a csapatok is, de balszélsőkkel és kapusokkal négy-öt év múlva aligha jutunk majd messzire a világbajnokságon.

A 47 külföldi játékos posztok szerinti felosztásban így néz ki (mellette zárójelben a 2014/15-ben az adott poszton szereplő légiósok száma):

Balátlövő: 9 játékos (11)
Irányító: 9 játékos (5)
Beálló: 8 játékos (7)
Jobbátlövő: 7 játékos (2)
Kapus: 6 játékos (8)
Jobbszélső: 3 játékos (4)
Balszélső: 3 játékos (1)
Védőjátékos: 2 (3)

Balátlövőből most kevesebb van, több gyengébben teljesítő légióst elküldtek (Steriova, Lacković , Stefanović), így jelenleg öt csapatban külföldi játékos az első számú ezen a poszton (Amorim, Lara González, Garbuz, Bandelier és Bašić) Siófok, DVSC, Fehérvár, Vác. Jobbátlövő az előző szezonban csak kettő volt (Müller és Nyikolajenko), idén hat új játékos érkezett, közülük mindjárt ketten az Érdbe (González M., Havronyina) és a Siófokba (Hrbková, Nyikityina). Irányító poszton is egyre kevesebb a magyar játékos: már csak Dunaújvárosban, Békéscsabán, Budaörsön és Debrecenben nincs külföldi irányító (bár Debrecenben néha Garbuz is annak számít). Igaz, Liščević-et az alapszakasz végén elküldték Vácból, Rajnohová leginkább csak külsejével hívta fel magára a figyelmet (néhány kéziszurkolónál legalábbis), Bačíková az MTK-ban pedig valószínűleg az NBI leggyengébb légiós igazolása volt. Ennek ellenére tény: kevés a jó hazai irányító és huszonöt évesnél fiatalabb magyar játékos nem is irányít egy NBI-es csapatban sem tíz percnél többet egy-egy mérkőzésen (a Mosonmagyaróvár kivételével, de ők eleve egy speciális eset).

Beálló poszton a helyzet az elmúlt bajnoki évben a válogatott szempontjából javult: most az első öt csapat közül háromban (FTC, Érd, Dunaújváros) nincsenek légiósok, és Horváth Bernadett is eligazolt Fehérvárról, ahol Mayer Szabinával egymás elöl vették el a játékidőt. De a nyolc külföldi beállóból mindössze négy mondható kiemelkedőnek (Løke, Broch, El-Ghaoui és Piedade), ezért ezen a poszton a külföldi játékosokat éppen nem okolhatjuk a gyengébb hazai teljesítményekért. Jobbszélen sem: itt mindössze három légiós szerepelt nálunk az elmúlt bajnoki évben, igaz, ők hárman (Krpež, Jovetić és Knedlíková) lőtték erről a posztról a gólok egyharmadát. Jobbátlövőben fordított a helyzet: itt az alapszakasz góllövő listájának első öt helyén magyar játékosok állnak, és csak utánuk következik Nyikolajenko és az érdi Mireya González.

Van olyan játékelem is, amelyikben egyértelműen a magyar játékosok dominálnak: ez a hetesek értékesítése. Az alapszakaszban legalább 22 (azaz meccsenként minimum egy) hetest lövő 16 játékos között négy külföldit találunk, közülük is mindössze ketten (Krpež és Sulland) vannak ott az első tízben. Az NB I-es csapatok első és második számú heteslövőinek soraiban is csak négy légiós van (Krpež [Érd], Sulland és Groot [ETO], illetve Nyikolajenko [Békéscsaba]), a többi tizenhat magyar, és az eredményességet nézve százalékosan messze jobban teljesítenek mint a külföldiek, akik közül egyedül Sulland mondható igazán jó heteslövőnek. Bármit is hoz a jövő – és a légiósok száma úgy tűnik nem lesz kevesebb ezután sem – a heteseket jó ideig még mi fogjuk lőni a hazai bajnoki mérkőzéseken, ha mást nem is.

Dán Róbert

© handball.hu