A tájékoztatás szerint az MKSZ elfogadta ezt a koncepciót, amelynek egyik legfőbb pillére az elit-akadémia kialakítása, és várhatóan az április 16-i ülésen határoznak is annak kialakításáról.

Kíváncsiak voltunk, miként vélekednek erről az akadémiáról a régóta az utánpótlással foglalkozó szakemberek, illetve az egyes klubok képviselői. Meglepetésünkre mindannyian arról számoltak be, hogy az akadémiára vonatkozó elképzeléseket csak felületesen ismerik, arról részletekbe menő tájékoztatást egyikük sem kapott.

Köstner Vilmos, a DVSC vezetőedzője és utánpótlás-igazgatója: "A pontos felépítését és a módszereit, eszközeit nem ismerem ennek az utánpótlás-nevelési modellnek".

Róth Kálmán, a junior válogatott szövetségi kapitánya, a Győri ETO ifjúsági és junior csapatának edzője: "Senki nem tudja még konkrétan, hogy miről van szó".

Főbb vonalakban a következőkről számoltak be: az akadémia, ahogy a hírekben is megjelent, Balatonbogláron indulna be, ott 24-24 fiú és lány kézilabdázó nyerne elhelyezést. A pontos korosztályokkal kapcsolatosan már volt némi bizonytalanság, de a legtöbben úgy tudták, junior korú, tehát 18 és 21-22 év közti játékosok kerülnének az akadémiára. Ennél lényegesen bővebb, alaposabb információkkal azonban a jelek szerint sem a klubok, sem a szakemberek nem rendelkeznek – igaz, még több, mint két hét van hátra a végleges döntés meghozataláig, ezalatt akár le is folyhat némi szakmai vita. Az ismeretek szerint az akadémia alatt állna a régióközpontokban folytatott képzés, a középiskolás korosztályban, ezzel kapcsolatosan azonban olyan sok a szürke (vagy fehér?) folt, hogy még találgatásokba sem mert bocsátkozni senki. A megkérdezett szakértők tájékozatlansága egyben arra is utal, hogy őket az anyag előkészítésébe nem vonták be.

Papp György, a BSE-Főgáz jelenlegi vezetőedzője, korábban éveken át utánpótlás szövetségi kapitány: "Igazság szerint a legkevesebb információm van erről. Én április 16-án hallok majd először információt azoktól, akik ezt kidolgozták".

Róth Kálmán: "Az egy kicsit fájt, hogy meg sem kérdezték a véleményünket. Senki nem volt rá kíváncsi. Nagyon szívesen adtunk volna tanácsot, de a kutya nem kérdezett bennünket".

Kérdéses, hogy akkor a női utánpótlásra vonatkozóan mely szakembereket vonhattak be az akadémiáról szóló előterjesztés előkészítésébe, ha az általunk megkérdezett, az utánpótlásban klubokban és válogatottban is hosszú éveket dolgozó edzőket nem.

Az általunk megszólaltatottak mindegyike nyilatkozott az ismertté vált elképzelésekről, de mindannyian felhívták a figyelmet arra, hogy, mivel nem kaptak megfelelő tájékoztatást, ismereteik hiányosak, ezért véleményüket, kritikájukat fenntartásokkal kell fogadni.

Novák András, a Ferencváros utánpótlás-igazgatója: "Az utánpótlás-bizottsággal tárgyaltuk ezt a témát, de annyi anyag nincs a birtokunkban, hogy erre reagálni tudjunk. Nem látjuk az egésznek a mikéntjét. Állást foglalni így látatlanban nem lehet, ezek most részemről is csak találgatások".

Szinte mindannyian egybehangzóan kiemelték, hogy az utánpótlás-nevelés fő problémája nem a junior korosztálynál van, hanem annál lejjebb, a serdülő, sőt, az általános iskolás korú munkánál.

Köstner Vilmos: "A TAO segítségével lesz az általános iskolákban, esetleg még alacsonyabb szinten is anyagi keret a megfelelő munkára".

A legalsóbb korosztálynál több problémával is szembesülünk: egyfelől kevés a gyerek (ma már nem jelentkeznek tömegesen a kluboknál, hogy kézilabdázni szeretnének, az egyesületeknek kell megtalálni őket), másrészt kevés a megfelelő szakember is, illetve, akik mégis vannak, azokat a klubok sok esetben nem tudják megfizetni.

Köstner Vilmos: "A csúcsakadémia, az egész minőségi képzés a mennyiségből fog megszületni".

Általánosan jellemző, hogy a válogatottak, illetve az NB I-hez kötött bajnokságok miatt az ifjúsági és a junior (tehát a 15-20 éves) korosztály eléggé szem előtt van, ezért a klubok is jobban figyelnek rá, az ennél fiatalabbak viszont megbújnak az árnyékban.

Róth Kálmán: "Ez a szűk elit, akit akadémiára akarnak vinni, nem alakul ki, mert rossz a kiválasztás. Nincs szervezett bajnokság alsó szinteken. Az Erima-bajnokság, ami kuparendszerű, nem biztosít elegendő számú mérkőzést a gyerekeknek".

Több helyütt a klub korábbi játékosai látják el az edzői feladatokat az alsó korosztályoknál, akik közt akadnak ugyan kiváló szakemberek, de akad olyan is, aki edzőként nem képes olyan teljesítményre, mint korábban játékosként. Sok, amúgy tehetséges játékos nem a junior korban kallódik el, hanem ott, hogy a junior kort úgy éri el, hogy a kézilabdázás alapjait sem tanították meg neki teljes körűen a nevelőegyesületénél.

Róth Kálmán: "Nem is nagyon van annyi gyerek, akit oda be lehetne vinni. Most le kellett volna adnom a junior vb-selejezőre huszonnyolc női játékosnak a nevét. Úgy tudtuk megtölteni a huszonnyolcas keretet, hogy körülbelül tizenkét játékos ifjúsági korú. Egy-egy korosztályban nagyon kevés jó játékos van. A probléma nem a junior korosztálynál van, hanem lejjebb".

A felmerülő financiális problémákat a társasági adóból elnyerhető támogatások nagyrészt megoldották.

Köstner Vilmos: "A TAO egy óriási lehetőség a magyar sport, a kézilabda számára, ezzel a pénzzel nagyon komoly munkát lehet végezni".

Azonban a szakemberhiányt, a kézilabdának az iskolákban való megjelenését nyilvánvalóan nem lehet egyik napról a másikra megoldani, ehhez hosszabb idő szükséges.

Róth Kálmán: "Nekem meggyőződésem, hogy nem itt van a gondunk, igazából nem jól mérték fel ezt a problémakört. Itt az alsóbb szinteken van mérhetetlen probléma. Ha lesz egy korosztály-módosítás, a klubok jelentős részének gondot okoz, hogy ki tudjon állítani egy serdülő csapatot, mert nincs általános iskolás korosztályú utánpótlásuk".

Azt az elképzelést, miszerint az utánpótlásképzés problémáit a junior korban lehet megoldani, többen is tévesnek minősítették.

Róth Kálmán: "Van egy akadémia, felépítünk egy csúcs-intézmény, telenyomjuk több milliárd forinttal. Én sokkal nagyobb gondot látok az alsóbb szinteknél. Alig van gyerek, alig kézilabdáznak, és mi a csúccsal akarunk most foglalkozni. Felborítjuk a piramist. Nem a tizennyolc éveseket kell elvenni, hanem azoknak kell segíteni, ahol nincs gyerek".

Köstner Vilmos: "Én ebben látom az utánpótlásképzés nagy jelentőségét, hogy a kezdeteknél, adott esetben a szivacskézilabdánál, az óvodából kinőve, az általános iskola alsó osztályaiban, és utána így, feljebb kialakuljon újra egy szélesebb rétege a kézilabdázásnak, amelyre azután lehetne építeni. Ez a csúcsakadémia előkészítetlennek tűnik a számomra, hisz a semmiből nőne ki. Évek múltán látnám ennek értelmét, amikor olyan szinten beindulna ez az utánpótlásképzés, hogy valóban kinőne egy olyan réteg, amelyik már vállalná ennek a lehetőségét. Én még nem láttam olyan házat, ahol kész a tető, és még az alap sehol nincs".

Viszont ha már a junior korosztály került mégis képbe az akadémiával kapcsolatosan: hogy látják a szakértők, helyes-e ebben a korban kiragadni a fiatal játékosokat addigi környezetükből?

Köstner Vilmos: "A mai világban már az, hogy kizárom a gyereket az élet egyéb lehetőségeiből, nem helyes".

Kirsner Erika, a Váci NKSE ügyvezetője: "Én nagyon nem támogatom azt, hogy így a külvilág nagyjából ki lenne zárva a gyerekek számára".

Külön kérdésként merül fel, hogy az akadémia helyszíne közismerten a Mocsai Lajos lakóhelyének közelében fekvő Balatonboglár volna (szinte az egyetlen dolog, amit mindenki ismer ezzel a hírrel kapcsolatban). Ezen a településen a nyári üdülési szezonon kívül alig hatezren élnek, szükségszerűen alacsony az itt élő fiatalok száma is. Ez azt jelenti, hogy a 24+24 kézilabdás fiatal társasága szinte bizonyosan belterjessé válna. Családjukból egyszerre elvéve őket, bekerülnének egy huszonnégy órán át együtt lévő, lényegileg zárt közösségbe. Több szakember is felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a városban az év nagy részében nagyon kevés szórakozási lehetőség adódik (a csúcsszezon nagyobb részében pedig az akadémisták vélhetően nyári szabadságon volnának), holott ebben a fiatal korban ezt biztosítani kellene az ott élőknek. Ez azt jelenti, hogy az oda kerülőknek az egész életét, a napjuk huszonnégy óráját a kézilabda tölti ki – mivel más nincs, ráadásul lakótársaik és iskolatársaik zöme egyben csapattársuk is.

Kirsner Erika: "Nem gondolom, hogy egy játékosnak az jó, ha az élete 0-24 óráig csak a kézilabdáról szól. Én úgy gondolom, hogy bőven elég a napi kétszer másfél-két óra edzés".

Novák András: "A szabadidő minőségi eltöltése jár egy tizennyolc évesnek".

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a tomboló nyári szezonban zajlana a játékosok számára a szezon előtti alapozás – vajon elvárható-e negyvennyolc fiataltól, hogy nappal keményen dolgozzon, este pedig időben feküdjön le aludni, miközben pár méterre tőlük ezrek strandolnak, szórakoznak?

Talán még a szórakozásnál is fontosabb a megfelelő oktatás (értve ezalatt nem a szakmai képzést, hanem a középiskolai, illetve felsőoktatási tanulmányokat).

Róth Kálmán: "Egy tizenkilenc éves gyerek hol fog tanulni? Milyen lehetőségei lesznek tanulni egy olyan helyen, ahol a környéken középiskola is alig van, nemhogy egyetem, vagy főiskola".

Balatonbogláron tehát a szakértők véleménye szerint semmi sincs. Sőt, kézilabda sem...

Köstner Vilmos: "Azon kívül, hogy van ott egy jó csarnok, ott soha nem volt kézilabda".

Továbbra is a témánál maradva, jót tesz-e egy fiatal játékosnak, ha saját korosztályos társai közt dolgozik, nem pedig idősebb, rutinosabb játékosokkal együtt?

Novák András: "Több edző is ezt vallja, és ezt támogatom én is, hogy a nagyok hátán nőjenek fel a kicsik. Egy Kovacsicz Móni, aki az egyik legjobb a világon, felneveli majd Such Nellyt. A kérdés, hogy Nelly és egy másik kislány hogyan húzná fel egymást egy ilyen akadémián"?

Kirsner Erika: "Nálunk kikötés volt, hogy a fiatal játékos mellett legyen egy olyan, aki mellett tud fejlődni. Ha egy tapasztalt, rutinos játékossal együtt edz, tőle tud tanulni, ezzel tud sokat fejlődni. Ha nem ilyenekkel edz együtt, akkor attól tartok, bármilyen szakember lehet az edzője, pont emiatt már nem fog fejlődni".

Tulajdonképpen mi lehet a célja egy ilyen akadémiának? A hivatalos álláspont szerint a magasabb szintű szakmai munka. Kérdéses persze, hogy ezt mely szakemberek fogják biztosítani – erről még nem hallani semmit, mindenesetre az általunk megkérdezett utánpótlás-edzők mindegyike úgy készül, hogy nyártól is klubcsapatánál fog dolgozni.

Ahogy egyik megkérdezett szakértőnk mondta: "Ha egy Róth Kálmánnak vagy Elek Gábornak valaki azt mondja, hogy elviszi a juniorját egy magasabb szakmai képzés miatt, akkor azért ott lennék azon a beszélgetésen"!

Köstner Vilmos: "Azt gondolom, hogy azok a képzések, amik Győrben, Debrecenben, a Ferencvárosnál vagy Békéscsabán vannak, működőképesek".

Róth Kálmán: "Én azt gondolom, hogy az Audi ETO bőven megelőzte már ezt az egészet..."

Amikor az utánpótlás kérdése szóba kerül, rendszerint visszatér a kérdés: hogy is csinálják ezt mások? Különösen a skandináv (norvég, dán) példák iránt szoktak az olvasók érdeklődni. Nos, központi állami akadémia egyik országban sincs. Norvégiában a legkisebbeknél, öt-hatéves korban kezdik a tehetséggondozást, leginkább az általános iskolák bevonásával. Előbb ott, majd később bizonyos középiskolákban folyik széles körű utánpótlás-képzés, megfelelő szakemberek segítségével. Ezek az iskolák többé-kevésbé kapcsolatban vannak az egyes klubokkal. Központosított képzési program nem létezik Norvégiában, de a kézilabdás képzést folytató iskolák szakmai kérdésekben együttműködnek az egyesületekkel és a szövetséggel is – ez utóbbitól például sok szakmai anyagot kapnak. A középiskolákban neves szakemberek készítik fel a tehetségeket, például Marinko Kurtovic, Frode Scheie, Stein Gruben vagy Dusan Poloz. Ezekért a képzésekért ugyanakkor a játékosoktól komoly képzési díjakat szednek be, éves szinten húsz-huszonötezer korona a tandíj (ez körülbelül 800.000–1.000.000,- Ft).

Dániában is ehhez hasonló modell szerint működik néhány kollégium, a legismertebb a Viborg HK által működtetett. Ennek weboldalán szinte mindent részletesen megtudhatunk a tanulók programjáról, napirendjéről. Itt is van tandíj, egy évre ötvenezer korona, azaz közel kétmillió forint.
Mindkét példa egyezik abban, hogy nincs központi képzés, illetve abban is, hogy a képzés tizennyolc éves kor körül ér véget, nem pedig akkor kezdődik.

Kiket is érintene az akadémia? Erre persze nem adható precíz válasz, hiszen sok a bizonytalanság, az ismerethiány.

Kirsner Erika: "Nekünk van olyan játékosunk, aki húsz éves, és meghatározó játékosa a klubunknak".

Vegyük számba, kik azok ma a magyar női mezőnyben, akik az akadémián lennének, ha azt már korábban bevezették volna. A tizennyolc-huszonegy éves korosztályba tartozik jelenleg - a teljesség igénye nélkül - Klivinyi Kinga, Hornyák Dóra, Kopecz Barbara, Siska Pálma, Kovács Anna, mindannyian egy-egy NB I-es klub felnőtt csapatának meghatározó játékosai. Rajtuk kívül szintén sokat játszik NB I-ben (ismét csak a teljesség igénye nélkül) ebből a korosztályból Dakos Noémi, Gávai Szonja, Such Nelly, Gera Szimonetta, Takács Lili – az azért a felsoroltak mindegyikéről elmondható, hogy nem töltelék szerepet töltenek be, azaz klubjuknak pótolni kellene őket, ha ők a mostani egyesületük helyett az akadémián szerepelnének (és akkor még számba se vettük azokat, akik MÉG nem érték el az akadémiai életkort). Közülük Dakos Noémi a legidősebb, néhány hete töltötte be a huszonegyet. Vajon hol tartanának ezek a klubok a felsorolt játékosok nélkül? Kivel tudnák őket pótolni?

Novák András: "Ha ez tényleg a legfelső, junior korosztályt érinti, akkor probléma, hogy rengeteg csapat van, amelynek a magját alkotják a felnőttben. Na most, a felnőtt edző miért adná oda a játékosát egy ilyen akadémiának?"

Köstner Vilmos ugyan nyugodtan állapította meg, hogy az ő mostani csapatának játékosait már nem nagyon fogják az akadémiára vinni, azt ugyanakkor ő sem szeretné elképzelni, mi történt volna a DVSC-vel, ha nem álltak volna rendelkezésre az utánpótlásból feljövő tehetséges fiatalok, mert a központi akadémián nevelkednének.

Kényes helyzetbe kerülhet ugyanakkor a Vác együttese. Ebben a klubban szép számmal találunk éppen mostanában a tizennyolcadik évüket elérő játékosokat, akikkel már az idei szezonban is számoltak a felnőtt csapatnál, jövőre pedig még komolyabb szerepre számíthatnak: Bíró Blanka, Ertl Rebeka, Mészáros Rea és Ivanics Dóra egyaránt az 1994-es év szülötte. Ha ők elkerülnek a Duna mellől a Balatonhoz, akkor a váci csapatnak négy új játékost kell találnia – a menedzsment helyzetét nem könnyíti meg, hogy az átigazolási tárgyalások csúcsidőszakában (azaz márciusban) még nem tudhatják, a szóban forgó négy fiatal játékos a következő évben az ő csapatukat erősíti-e.

Kirsner Erika: "Nem hiszem, hogy nekem tudnának annyit fizetni, hogy egy ilyen korú játékosomat, aki a felnőtt csapatban is szerepel, elengedjem – nekünk ráadásul több ilyen játékosunk is van".

Róth Kálmán: "Teljesen más a fiúknál és a lányoknál az érési folyamat. Egy tizennyolc éves fiú még nem tud egy NB I-es férfi csapatban játszani. A lányoknál viszont, enyhe túlzással azt mondom, aki tizennyolc éves korában nem kell egy profi csapatnak, azt nem szabad akadémiára vinni".

S akik még nem is teljesen érett játékosok, a felnőttben még nem meghatározóak, és játszanak az utánpótlásban is, mi történik, ha kiveszik őket a mostani klubjukból?

Róth Kálmán: "Én azt gondolom, hogy abban a pillanatban vége az utánpótlás-bajnokságoknak is. Az utánpótlás-bajnokságok amúgy is nagyon alacsony színvonalúak, ha ennél lejjebb megyünk, akkor más nevet kell adni ennek a játéknak".

Kérdéses, hogy az akadémiára vonulás kötelező lesz-e. Ha nem, akkor vajon a korosztály legjobbjai közül hányan fognak önként (profi szerződéseket felrúgva, egyesületüknek jelentős anyagi kárt okozva) az akadémiára vonulni?

Köstner Vilmos? "Nem tudhatjuk, hogy mit szól hozzá a gyerek, mit szól hozzá az édesanyja, a szülei, és mit szól hozzá az egyesülete. Én azt gondolom, hogy ezt jobban elő kellene készíteni. Ez nem megy parancsszóra, hogy holnaptól te ide bejössz, és Balatonbogláron fogsz élni".

Ha a legjobbak nem mennek el, csak azok, akikre egyetlen klub sem tart igényt, milyen színvonalú lehet akkor az akadémia?

Róth Kálmán: "Amit én hallottam, hogy kötelező lesz a meghívottak számára az akadémia, azt azért egy demokratikus államban nehéz lesz átvinni".

Kötelezővé lehet-e tenni az akadémiára belépést? Kárpótolja-e valaki az érintett egyesületeket? Sőt, a másik oldalról nézve: ki fog utánpótlással foglalkozni, ha előre tudható, hogy a legmagasabb politikai szintről, egyenesen a miniszterelnöktől érkező elvárás, hogy a legtehetségesebbeket engedjék el, még mielőtt igazán hasznuk lehetne belőle?

Róth Kálmán: „2012-ben olyat kitalálni, hogy akkor innentől fogva ez a játékos itt fog játszani, ez megkérdőjelezi azt is, hogy innentől fogva az a klub, amelyik felnevelt egy játékost egy bizonyos szintig, foglalkozni fog-e ezután utánpótlással".

Kirsner Erika: "Egy klubnak miért érné meg így az utánpótlás-nevelés? Miért költene egy klub több millió forintot egy játékosra, iskolás korától kezdve, ha tizennyolc éves korától, amikor kezdene kiforrni, akkor elviszik az akadémiára?"

Megannyi igen fontos, ámde nyitott kérdés, amire egyelőre egy szűk, zárt körön kívül senki nem tudja a választ...

© handball.hu