handball.hu: Talán először beszéljünk egy kicsit a mérkőzésről, ami tulajdonképpen unalmas volt olyan szempontból, hogy egy pillanatig sem volt kérdéses, ki nyeri a kupát!
Elek Gábor: Igen, hála Istennek én is így láttam, hogy nagyon összeszedetten, fegyelmezetten, taktikusan, jól működött minden, úgyhogy örülök annak, hogy mindenkinek játéklehetőséget adhattam egy nemzetközi kupadöntőn, és persze annak, hogy nem nagyon kellett izgulnunk.

handball.hu: A játékotokon kívül miben tudtátok felülmúlni a spanyol csapatot?
Elek: Valóban úgy gondolom, hogy játéktudásban is erős csapat vagyunk, a védekezésünk most kiválóan működött, úgy kaptunk huszonhárom gólt, hogy abból négy-öt szerencsétlen találat volt. Bár az ellenfélnél Pradel sem védett rosszul, de Pastrovics fantasztikusat nyújtott.

handball.hu: Milyenek voltak a körülmények Alicantéban? Érdekes információkat lehetett hallani...
Elek: A fecskékre gondolsz? Ott voltak a kis drágák, röpködtek, csipogtak, aranyosak voltak, és kakiltak a meccsre!

handball.hu: A meccs előtt féltél a játékvezetéstől. Most utólag mi a véleményed a bírókról?
Elek: Szenzációsak voltak. Az elején volt két-három kísérletük a sárga lapig, de még időben kihisztiztük, hogy fejezzék be, és onnantól nagyszerűen, korrektül végezték a dolgukat.

handball.hu: A mérkőzés után rögtön hazarepültetek. Milyen volt az utatok, milyen volt a fogadtatás?
Elek: Ezek azok a dolgok, amikről szavakban nagyon nehéz beszélni. A repülőn az unokabátyám volt a pilóta, tehát már alapból jól szórakoztunk, és ő is igen jól érezte magát velünk. Hazafelé énekelgetéssel, örömködéssel, egy-két tájjellegű ital elfogyasztásával ütöttük el az időt, aztán már az gyanús volt, hogy a reptér úgy fogadott minket, hogy az olimpiai bajnokoknak járó vízfüggönyön jött át a gép, amit ezúton is nagyon köszönök nekik. Amikor hazaértünk, és átvettük a csomagokat, akkor Kubatov Gábor és dr. Kocsis Máté szólt, hogy "Ne tudjátok meg, hogy mi van kint"! Felkészültünk rá, hogy valami nagy dolog lesz, de azért ekkorára nem számítottunk. Öt-hatszáz Fradi-szurkoló, iszonyatos hangulat, éneklés, tánc, pezsgőlocsolás várt minket. Engem is megfürdettek a játékosaim, de holnap az edzésen ezt még átbeszéljük... Ez valami káprázat volt!

handball.hu: Kiknek köszönnéd meg ezt a KEK-győzelmet?
Elek: Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés. Mindenképpen a játékosoknak, a szurkolóknak - nekik vastagon és nagybetűkkel. Az egész stábnak, a tulajdonosoknak és azoknak, akik fantáziát láttak benne, hogy ezt a csapatot támogassák. Remélem, hogy valamit tudtunk viszonozni azért a sok jóságért, amit tőlük kaptunk. Mindenféleképpen kiemelném az operatív emberek szerepét, akik iszonyatos mennyiségűt dolgoztak, valamint a tulajdonosainkat, akik gondtalan napokat biztosítanak a számunkra.

handball.hu: Utoljára Édesapáddal nyert a Fradi KEK-et még 1978-ban. Mit mondott Neked a diadal után?
Elek: Pontosan nem emlékszem már rá, de valami olyasmit, hogy "Jó volt ez így"! Nem sokat tudtunk beszélni, mert ő is ott várt a reptéri őrületben!

Beteljesült a zöld-fehér álom!

© handball.hu